MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnézést a pár másodperces késésért. Mint már jeleztem a vezérszónoklatban, tartósan munkanélküliek problémáját ez a törvényjavaslat nem tudja orvosolni, és ez egy ilyen komoly, feszítő probléma, hiszen több tízezer emberről van szó, akik kiesnek a munkanélküli ellátásból jövő évben, és ennek ellenére a törvénymódosítás két évről másfél évre kívánja csökkenteni az ellátás folyósításának idejét.
Mindez a módosítás úgy történik, hogy közben nem jön létre kiegészítő szociális ellátórendszer. Tehát mindazok az emberek, akik kiesnek a foglalkoztatási ellátórendszerből nem részesülnek, nem jutnak hozzá semmilyen ellátáshoz, és ez bizony szociális szempontból elég komoly problémát vet fel.
Ugyan tudomásomra jutott, hogy a Kormány, és ezen belül pedig a Népjóléti Minisztérium dolgozik ilyen irányú rendszer kiépítésén, ám mivel ez egyértelműen költségvetési pénzeket igényel, ezt önmagában nem lehet elfogadni. Ezt akkor lehetne elfogadni, hogyha a jövő évi költségvetésben is ez megjelenne. Tudomásom szerint azonban a munkálatok nem állnak olyan szinten, és a jövő évi költségvetésben ez nem jelenik meg.
Mindezek fényéből pedig az következik, hogy a két évről másfélre való csökkentést nem tudjuk támogatni.
A másik probléma a fiatalokat problémája, aholis megint csak egy jelentős szűkítés történik, hiszen a végzettséget nem az utolsó két évben, csak az utolsó egy évben javasolja a törvénymódosítás figyelembe venni. Tehát több mint egy évvel a végzettség után pályakezdő segélyben nem részesülhet. Ez a Kormány által beterjesztett javaslat szakmailag sem tartható, hiszen egy év alatt, amennyiben akár csak néhány napot is nem dolgozott a pályakezdő fiatalember vagy fiatal hölgy, akkor nem tudja megszerezni azt a jogosultságot, amivel be tud lépni a munkanélküli járadékosok körébe. Én ezért benyújtottam egy olyan módosító indítványt, ami az eddigi két évet kívánja figyelembe venni, mi továbbra is ezt támogatjuk, ám kompromisszumos megoldásként csatlakozó módosító indítványban egy másfél éves javaslatot is tettünk, ami az információm szerint a Munkaügyi Minisztériumnak elfogadható, s már ez egy kedvezőbb megoldást jelenthetne.
Az igazi megoldás ugyanakkor a képzés, átképzés rendszere a fiatalok esetében. Erről meg vagyunk győződve, hiszen nem képes se szociális, se foglalkoztatási ellátórendszer az ő problémáikat megoldani, hiszen alapvető gond a társadalomba való integrálódásuk, és ehhez pedig a képzésük sokkal inkább lehetőséget ad, mintsem hogyha pusztán ellátjuk őket bizonyos költségvetési és nem költségvetési pénzekkel.
Tudjuk azt, hogy egyre nagyobb a fiatalok aránya munkanélkülieken belül. Tehát nemcsak az igaz, amit a Szili Sándor képviselőtársam elmondott, hogy minél fiatalabb valaki, annál nagyobb valószínűséggel lesz munkanélküli, hanem a regisztrált munkanélküliek táborán belül is a munkanélküli adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a relatív számuk, súlyuk is nő. Tehát itt egyértelműen arról van szó, hogy a regisztrált számon belül is nő és nő egyébként is azok táborában, akik egyáltalán be se tudnak kerülni ebbe az ellátórendszerbe.
Mindezek miatt mi az aktív foglalkoztatáspolitikát csak akkor tudjuk igazából támogatni, hogyha az eddigieknél lényegesen nagyobb számban képesek ezeket a fiatalok integrálni, átképezni, képezni, és a jövőbeli esélyük szempontjából ez megnyugtató megoldást hozna.
A képzésnél, átképzésnél egyértelműen decentralizáltabb megoldásban gondolkodunk, hiszen a nagy átképző központok rendszere nem biztos, hogy a leghatékonyabban és a legrugalmasabban képes alkalmazkodni a területileg is igen-igen változó viszonyokhoz.
Ugyanakkor sokkal hatékonyabban is kellene ezt a rendszert működtetni, és nagyon kíváncsian várjuk az első olyan ellenőrzési tapasztalatokat, amik igazából a rendszer működését, az átképzési, képzési rendszer működését vissza tudnák igazolni.
A másik probléma, amiről beszélni szeretnék, ez a finanszírozás problémája. Itt Réti Miklós képviselőtársam az MDF soraiból idézett engem, ami félig-meddig téves volt, el kell mondjam, ugyanis nem arról van szó, hogy az idei prognózisoknál történt egy olyan minimális, ami tényleg nem jelentős eltérés, 345 ezer helyett mondjuk 380 ezer lesz, hanem a jövő évi tervezés szempontjából. Mert arról van szó képviselőtársaim, hogy akkor, amikor a jövő évi prognózist összeállítja a minisztérium, akkor ezt nyilvánvalóan egy-két hónappal ezelőtti adatokból kiindulva eleve az indulóbázisnál már egy 30-40-50 ezres alábecslést tesz, ami egyáltalán kétségessé teszi az egész prognózisnak, az egész tervezésnek a szakmai hitelességét és a valóságtartalmát is.
Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy három alternatíva volt az idei prognózisok kapcsán, egy 200, 260 és egy 320, ám a 320 az el lett felejtve valamilyen oknál fogva, nem akarom most találgatni, sejtéseim persze vannak, és 260 ezres becsléssel lett ez az ellátórendszer kialakítva, ehelyett most 360-380 ezer minimálisan ellátottra kell számolni év végére, tehát egy közel 50%-os becslési hiba történt, ami igen komoly problémákat vet fel a tervezés kapcsán.
Amit még szintén félreértett a képviselőtársam, azt el kell mondjam, hogy 90%-os beérkezési arányra lett a jövő évi ellátórendszer kialakítva, tehát a finanszírozása. Jelenleg 80% alatt van tudtommal a beérkezés ebben az évben. Hogyha 2%-ról megemeljük 6%-ra a járulékot, akkor képviselőtársam fantáziájára bízom, hogy ez a beérkezési arány ez csökkenni vagy nőni fog. Szintén vannak sejtéseim, de azt hadd áruljam el, hogy 90 helyett egy 80%-os beérkezési arány plusz 4,7 milliárd forint többletkiadást jelent, tehát közel 5 milliárdot, míg egy 70%-os beérkezési arány pedig 9,4 milliárdot, tehát közel 10 milliárdot. S azt is el kell, hogy mondjam, hogy a költségvetésbe ez nincs betervezve. Honnan lesz előteremtve ez a pénz? Nyilvánvalóan a költségvetésből, abból a költségvetésből, amit a jövő hónapban fogunk megtárgyalni, és amiben ez a pénz nincsen megjelenítve, többek között sok minden más mellett.
Ugyanakkor azt is el kell mondjam, hogy nem lehet egy alternatívában gondolkodni ilyen változó körülmények közepette, amikor a munkanélküliség sokszor igen kiszámíthatatlanul alakul még néhány hónapos távlatban is, s nem lehet nem felkészülni rosszabb és jobb eshetőségekre. Szerintem nagyon fontos az, hogy legyen egy 13 vagy 14%-os alternatíva és a Kormány legyen arra felkészülve, hogy mi van akkor, hogyha ennyire megugrik a munkanélküliség, mi van akkor, hogyha kisebb lesz. Nekünk tudnunk kell, hogy az ellátások nem kerülnek veszélybe, de ezen kívül azt is tudnunk kell, hogyan kívánja a Kormány megoldani ezen nemkívánatos események következtében kialakult helyzetet.
A 12%-os munkanélküliség egyébként, a 11 helyett 12%-os, plusz négy és fél milliárd forint kiadást jelent, és a 14%-os munkanélküliségi ráta pedig plusz 11 milliárdos többletkiadást jelent.
Most igen-igen problémás, és nem hiába tértem ki hossszabban a bevezetőmben arra a jelenségre, amely arról szól, hogy el kellene kerülni azt a helyzetet, hogy a törvényt folyamatosan módosítsuk, szinte hónapról hónapra, az esetleges finanszírozási gondok miatt - és ennek hatására nemcsak a járulékokhoz, hanem a törvény más passzusaihoz is folyamatosan módosító indítványokat tegyünk, és ezzel a rendszert sokkal kuszább, kiszámíthatatlanabb helyzetbe hoznánk. Ez több szempontból is komoly problémákat vet fel.
Én módosító indítványomban azt javasoltam, hogy a költségvetési törvényben legyenek meghatározva ezek a kulcsszámok, ezek a járulékok. Ugyanakkor be fogok terjeszteni ezzel párhuzamosan egy önálló törvényjavaslatot, amiben azt kezdeményezem, hogy önálló törvényjavaslatban legyenek ezek a járulékok meghatározva, hogy a költségvetéshez se lehessen kötni. Ez alternatíva, lehet választani, ugyanis afelől is problémák merülnek fel, hogy a költségvetési törvényben legyen ez rögzítve. Talán ha külön törvényben van, akkor mindezek a problémák kiküszöbölhetők - de ez majd természetesen a vita folyamán ki fog derülni.
Nagyon köszönöm a képviselőtársaim figyelmét. (Gyér taps.)
