KÁTAY ZOLTÁN, DR. (MDF)
KÁTAY ZOLTÁN, DR. (MDF)
KÁTAY ZOLTÁN, DR. (MDF) Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim!
Amikor az elmúlt év tavaszán hazánk lakossága bennünket országgyűlési képviselővé választott, egyértelműen letette a voksát: a Magyar Köztársaságban politikai rendszerváltozás következzen be, országunk független, demokratikus közállam legyen.
A Magyar Demokrata Fórum 1989. október 21-én, a második országos gyűlésen elfogadott programjában, annak politikai alapelvei között már az említett választásokat megelőző mintegy fél évvel alapvető célul tűzte ki a jogállamiságot. Még a pártállam idején elfogadott programunkban vastag betűvel szedve mondtuk ki: nem az öklünket, hanem a fejünket emeljük fel. Elutasítjuk a bosszúállás politikáját.
Elveinkből, e tekintetben is változatlan meggyőződésünkből számunkra egyértelműen következik, hogy meghirdetett programunknak, választópolgáraink akaratának megfelelően viszonyuljunk a Kormány által előterjesztett törvényjavaslathoz. Ennek megfelelően az elszámolás igényével támogatjuk a tisztelt Országgyűlés által jelenleg tárgyalt, a Belügyminisztérium volt III/III-as csoportfőnöksége hivatásos, valamint szigorúan titkos állományú tisztjei és hálózati személyei adatait tartalmazó, 1990. február 14-én lezárt nyilvántartásának, továbbá az egykori államvédelmi szervek és karhatalmi alakulatok tisztjei adatainak felhasználásáról szóló törvényjavaslatot.
Meggyőződésünk egyúttal az is, hogy a fenti elveket nem csak mi valljuk, nem csak mi ülünk itt azzal a szándékkal, hogy a törvényjavaslatban kifejtett főbb elvekkel és elképzelésekkel egyetértve a demokratikus államélet tisztasága elősegítése érdekében a jogállamiság követelményeinek maradéktalanul eleget téve olyan törvényt alkossunk, amely megfelel az állampolgárok akaratának, jogos elvárásának. Ebbéli meggyőződésünkben részben megerősített bennünket több tény. Így az, hogy a most tárgyalt törvényjavaslatot megelőzően, illetve követően mind ellenzéki, mind kormánypárti oldalról hasonló célú önálló törvényjavaslatok már kerültek a tisztelt Ház elé.
Az előzmények között utalni kell arra is, hogy dr. Fodor István, Király Zoltán és Pozsgay Imre független képviselő urak olyan tartalmú önálló indítványt terjesztettek a közelmúltban a tisztelt Országgyűlés elé, amely – természetesen elfogadása esetén – gyakorlatilag megakadályozta volna a Kormány előterjesztésében szereplő cél elérését, a közélet megtisztítását; elrendelte volna a nyilvántartások kilencven évi időtartamra államtitokként történő zárolását. A Magyar Demokrata Fórum parlamenti képviselőcsoportja ezt a törvényjavaslatot a leghatározottabban elutasította. Frakciónk egyértelműen állást foglalt: a magyar történelem nem lehet államtitok. Örömünkre szolgál, hogy a tisztelt Ház 66%-os szavazati hányaddal napirendre sem tűzte e független képviselők által előterjesztett önálló indítványt, azaz a zárolást az Országgyűlés elutasította.
A történelem eltitkolása helyett milyen megoldást kínál a Kormány törvénytervezete? Azon cél érdekében, hogy a politikai rendszerváltást, rendszerváltozást követően fontos tisztségeket – amelynek körére még visszatérek – csak fokozott követelményeknek megfelelő személyek tölthessenek be, a politikai múlt tisztaságának ellenőrzését rendeli el a tervezet.
Amióta, közel két éve az úgynevezett Dunagate-ügy kirobbant, ismertté vált, és ma már dátumra tudjuk, hogy a korábbi államvédelmi szervek jogutódjaként, azokkal hasonló feladatokra, módszerek alkalmazására, az elnyomó állampárt kiszolgálására jött létre – és működött 1990. február 14-én történt feloszlatásáig – a Belügyminisztérium úgynevezett III/III-as, azaz belső elhárítási csoportfőnöksége 1971 júniusában.
A már említett ellenzéki, azaz – így szoktuk nevezni, nem kívánom bántásként használni a szót – a Demszky–Hack-féle törvényjavaslat csupán a csoportfőnökség kötelékébe tartozó, szigorúan titkos állományú tisztek és hálózati tisztek adataival kíván egyfelől foglalkozni. Ezért egyik részről eltekint a volt III/III-as hivatásos állományú tisztjei adatainak felhasználásától, másik részről, miután a csoportfőnökség az általam már említett 1971. júniusi időpontban alakult meg, az ennél régebbi időre nem tekint vissza.
Egyetértünk azzal, hogy a BM-mel és a fedőmunkahelyükkel egyaránt szabályszerű munkaviszonyban álló, úgynevezett szigorúan titkos állományú tisztek, valamint az akkori szóhasználat szerint hálózati személyek – kik ezek? az informátori tevékenységet meggyőződésből, a szocialista haza iránti kötelezettségből végző titkos munkatársak, az inkább elvi meggyőződés nélküli titkos megbízottak, továbbá az anyagi vagy egyéb érdekből működő ügynökök – személyére terjedjen ki a törvényozásunk.
A politikai erkölcs és meggyőződésünk alapján azonban nem eshetnek más megítélés alá az ugyanezen szervezet hivatásos állományú tagjai sem. Hivatkozva az önök előtt fekvő és a közvélemény számára a sajtóban teljes szövegével is megjelent, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága által készített jelentésre, teljesen elfogadhatatlannak, történelmi ismereteinkkel, a magyar nemzet sorsával összeférhetetlennek tartjuk, hogy a Demszky–Hack-féle megoldást választva ne nyúljunk vissza 1971 júniusa elé, azaz ne rendelkezzünk az államvédelmi szerveknél korábban hivatásos tisztként szolgálatot teljesítőkről, továbbá – tisztelt Képviselőtársaim – a pufajkásokról, akik 1956 és 57 évek folyamán karhatalmi alakulatokban teljesítettek – szintén hivatásos tisztként – szégyenletes szolgálatot.
Utalva az önök és a magyar nép 40 éves, e századi balsorsára, történelmi ismeretanyagára, nem lehet megengedni – hogy csak kiragadott példát említsek – azt, hogy a magyar államrendőrség államvédelmi osztályának – közismert nevén az ÁVO-nak – vagy a volt Államvédelmi Hatóságnak – jól ismerjük rövidítését, az ÁVH-nak – népet nyomorító, verő tevékenységét e törvény hatálya alá ne vonjuk. Ki kell tehát ezekre is terjedni, ezek hivatásos tisztjeire a törvényjavaslatnak, akik politikai elnyomó feladatokat láttak el, közreműködtek a kommunizmus létrejöttében és fenntartásában, és egyébként ugyancsak használták a III/III-asoktól már ismert, titkos szolgálati eszközt, nem a jog adta keretek között.
Ki kell tehát törvényünknek terjedni a bármely néven hívott államvédelmi szerveknél hivatásos tisztként szolgálatot teljesítőkre.
Az a demokratikusan választott Országgyűlés, amely első törvényeként rendelkezett az 1956 októberi forradalom, szabadságharc jelentőségének törvénybe iktatásáról, a közelmúltban törvényt alkotott az 1956-os hősök számára emlékérem és emléklap alapításáról, nem hagyhatja, hogy a törvény hatályán kívül maradjanak a pufajkások, azok a gyászos történelmi személyek, akik mint az '56–57-es karhatalmi alakulatok hivatásos tisztjei vonultak be – népünk akaratával ellentétesen – rövid távú történelmünkbe. Mindezek a személyek, Hölgyeim és Uraim, a Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciócsoportjának a Kormánnyal megegyező álláspontja szerint politikailag kompromittáltak.
Tisztelt Országgyűlés!
A Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciójának megítélése szerint valamennyiünk fontos kötelessége, hogy a jogállamiság keretein belül, a rendelkezésünkre álló lehetőségek, alkotmányos keretek között megakadályozzuk a korábban már vázolt, politikailag kompromittálódott személyek számára, hogy hazánk közéletében fontos tisztséget töltsenek be.
Ilyen fontos tisztség, szerepkör a mienk, az országgyűlési képviselőké, az általunk választott, eskütételre kötelezett személyeké, a Kormány tagjaié, a politikai, címzetes közigazgatási és helyettes államtitkároké vagy a velük egy tekintet alá eső személyeké és a nagyköveteké. Megegyező a közéleti szerepköre a Magyar Nemzeti Bank elnökének, alelnökeinek, továbbá az 50%-ot meghaladó állami tulajdonú bankok vezetőinek. Nem eshet más megítélés alá a főpolgármester, a megyei közgyűlések elnökei, a polgármesterek, és ugyanilyen tisztséget töltenek be a Legfelsőbb Bíróság bírói, a megyei, fővárosi bíróság elnökei, elnökhelyettesei, tanácsvezető bírái, továbbá a Legfőbb Ügyészség főosztályvezetői, illetve az ennél magasabb beosztású tisztségviselői, hasonlóképp a megyei főügyészségek vezetői.
Szemben a már hivatkozott és Hack képviselő úr által fenntartott törvénytervezettel, frakciónknak a Kormánnyal megegyező álláspontja, hogy nemcsak az eskütételre kötelezettek tölthetnek be a közéletben fontos tisztséget. Szerintünk e törvényt ennek megfelelően ki kell terjeszteni a felsőoktatásban dolgozó egyes személyekre, illetve mindazokra, akiknek a közvélemény befolyásolásában, továbbá hazánk jövőjének alakításában kiemelkedően fontos szerepe van. Ennek alapján – meggyőződésünk szerint – politikailag kompromittált személy nem lehet ebben az országban felsőoktatási intézmény tanszékvezetője vagy ennél magasabb beosztású tisztségviselője; az ellenőrzésnek ki kell terjednie a Magyar Rádió, a Magyar Televízió, a Magyar Távirati Iroda vezető állású dolgozóira és szerkesztőire, továbbá a jelentősebb sajtóorgánumok vezető munkatársaira.
Megítélésünk szerint meg kell adni azt a jogot az általunk elfogadandó törvény alapján felhatalmazott legfőbb közjogi méltóságoknak, hogy meghatározzák azt a kört a gazdálkodási szervek vezetői között, akiktől szintén elvárható az ebből a szempontból szennytelen politikai múlt.
Természetesen tudjuk – amint erről az elmúlt héten dr. Boross Péter belügyminiszter úr a Kormány nevében miniszteri expozéjában is szólt –, hogy a volt egyeduralkodó párt, az MSZMP tisztségviselőit nem lehetett, az úgynevezett egyszerű párttagokat is csak kivételes esetben, a titkosszolgálatok illetékes csoportfőnökeinek engedélyével volt mód hálózati személynek beszervezni.
A történelem, a sors fintora, vagy ki tudja, talán az egykori MSZMP bölcs előrelátása folytán a nyilvántartás, a felderíthetők köre nem lehet teljes. Tekintettel arra, hogy a valamikori titkos jogszabályokon, utasításokon ma már változtatni nem áll módunkban, e kört illetően, jobb megoldás híján nem lehet más az álláspontunk, mint a következő: az MSZMP érintett tisztségviselői szembesüljenek az ország, munkahelyük, illetőleg volt munkatársaik, vagy akár családtagjaik közbírálatával, a titkosszolgálatoknak jelentést tevő, információt adó, úgynevezett egyszerű párttagok pedig saját lelkiismeretükkel.
Az a tény azonban, hogy a feltárható kompromittált személyek köre e tekintetben sem lehet teljes, nem adhat okot olyan következtetés levonására, amely szerint a bizonyíthatóan megállapítható hálózati személyeket ne szembesítsük kompromittált múltjukkal. Az pedig végképp nem engedhető meg, hogy a bizonyítható személyi kör, tehát a volt BM III/III-as csoportfőnökség hivatásos, valamint szigorúan titkos állományú tisztjei, továbbá a korábbi államvédelmi szervek és az 1956–57-es évek folyamán a karhatalmi alakulatoknál hivatásos tisztként tevékenykedők ne essenek hasonló elbírálás alá.
Nem hallgatható el az sem, hogy nem ez a törvény, amely szankcionálja mindazokat, akik az egyes államvédelmi szervek, illetve titkosszolgálatok jelentéseinek megrendelői, haszonélvezői voltak.
