FEKETE PÁL (MDF)
FEKETE PÁL (MDF)
FEKETE PÁL (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor ebben a témában az MDF részéről szólok, előrebocsátom, amit leginkább hangsúlyozni szeretnék: azokat a lényegét tekintve új és az önkormányzatiság érvényre juttatása irányába ható lépéseket, amelyek a kezdet nehézségeit, gyötrelmeit ugyan magukon viselik, de érvényesültek ebben az évben, a mögöttünk levő időben.
Mi is történt 1991-ben céltámogatás és címzett támogatás címén, amire a Parlament is kevésbé figyelt mint egyértelmű pozitívumokra? Pályázat a költségvetési törvény alapján, ezt követően a belügyi közlemény, amely, kétségtelen, igen sietős munkát kívánt – ez talán nem a legjobb mozzanata az önkormányzatiság érvényesülésének. De amiről ugyancsak nem tett számot senki, hogy az önkormányzati képviseleteket, az önkormányzatok szövetségeit, igenis, tüzetesen megkérdezték, véleményüket kikérték – a Csereháti Szövetségtől a Községek Önkormányzati Szövetségéig –, és a véleményük érvényre jutott egy második felülbírálati terminusban, amelynek során sok, addig el nem ismert igényt jogosnak könyveltek el. Ezek az újabb jogos igények – az a bizonyos, 2,3 milliárd.
A módosító indítványok és elbírálásuk során a költségvetési bizottság, igaz, elfogadja a belügyi közlemény megszorító intézkedéseit – ilyen értelmű a módosító javaslatok elbírálása is –, egyúttal azonban felkéri a Számvevőszéket, hogy vizsgálja felül az elutasított céltámogatási igényeket.
Mindazok a tanulságok, amik ebből az első fordulóból levonhatók: egyrészt a körültekintő mérlegelés – úgy mondanám, részrehajlás nélküli, óriási munka, mindenekelőtt a Belügyminisztérium apparátusa részéről, amikor is 2655 igénybejelentést bírált el –, másrészt körültekintő, szívós érdekérvényesítés az önkormányzatok és szövetségeik részéről. Én ezt a szívós érdekérvényesítést megadnám az ellenzéknek is, de a kormánypárti képviselőknek is, akik módosító indítványokat nyújtottak be. Nagyjából egyféle lett a sorsa az innen-onnan érkező módosító indítványoknak: azaz az elutasítás, amelynek fő oka az volt – a tanulságok szintjén most már leszögezhető –, hogy az igények és az előre megállapított költségvetési összeg meglehetősen távol voltak egymástól, aminek megoldására tulajdonképpen a lehetséges két változat előkerült.
Az egyik a nevezetes '91. februári Közlönyben, amely a megszorításokat, szigorításokat alkalmazta – igaz, szakmai indokokkal.
Másrészt jött a másik megoldás: a jogos igények teljesítésének halasztása kimondva 1991 második felére, de most már előttünk világossá vált, hogy 1992-re.
A második körben jött az Állami Számvevőszék. Felülvizsgálata arra irányult – amire a költségvetési bizottság felkérte –, hogy megalapozott volt-e az 5. számú melléklet, az ott felsorolt elutasítások sorozata. Az Állami Számvevőszék a felkérésnek eleget tett. 906 elutasított kérelemből 686-ot úgy látott továbbra is, hogy nem felelt meg a törvényi feltételeknek; 144 a megállapítás szerint megfelelt a törvénynek, de a Belügyminisztérium közleményének nem; 76 azonban olyan, amely mindkettőnek megfelelt; ez 577 millió forint jogos igényt jelent. Nos, ennek a 76 igénynek a további elintézése még mindig a levegőben lebeg, viszont sorra vehetjük az Állami Számvevőszék vizsgálatának tanulságait.
Az Állami Számvevőszék javaslata teljességgel helyeselhető. A 76 pályázatot soroljuk be a később teljesítendők közé, a 144-et pedig ajánlatos ismételten megvizsgálni. Kiderül, hogy a fő gond itt is az előbbi, mégpedig az, hogy a támogatási szempontok alapján jelentkező jogos igény és a költségvetési összeg nagyon távoli egymástól. Szükséges döntés a támogatási célokról – mondja a Számvevőszék, amit helyeselhetünk – összefüggésben a várható igények felmérésével.
Véleményem szerint a harmadik fordulóban – amelynek most vagyunk a részesei – éppen ez történt és ez történik. A mostani országgyűlési határozati javaslat – amely irányelvként jelenik meg – kimondja, hogy folytatni kell az előző költségvetési törvényben elfogadott fejlesztések támogatását. Ami a címzett támogatásokat illeti: ivóvízellátási program – a dél-alföldi és a nógrádi megnevezve –, kórházi rekonstrukciók, színházi rekonstrukciók és bizonyos adósságszolgálat.
A céltámogatások között pedig változatlanul ismét megjelenik a vízellátás, a szennyvízkezelés köre, valamint az alapfokú oktatás és az egészségügyi, illetve szociális ellátás körei. Részben folyamatban lévő támogatásokat emel ki: folytatandó, ami mellőzhetetlen. Itt az elbírálásban egyszerűen a döntés magától adott; amit már megkezdtünk, folytatni kell.
Az alapfokú oktatás és az egészségügyi, illetve szociális ellátás vonatkozásában induló fejlesztés támogatására is lehetőség nyílt. Wekler képviselőtársammal egyetértésben igen pozitív elgondolása a javaslatnak, hogy a települési önkormányzatok közös vállalkozása esetén 10%-os többlettámogatás szerepel az előirányzatok között.
Ami az összegeket illeti: véleményem szerint leginkább megvilágosodik, hogy miről van szó. Egy fokozatosan kibontakozó előrelépésről, az önkormányzati érdekek fokozatos, arányait növelő érvényesítéséről van szó. Hiszen a következő évre szóló elgondolás, a rendelkezésre bocsátandó eszközök 9, illetve 11 milliárd forinttal jelentenek többet, mint az előző évben, azaz együttesen címzett és céltámogatás esetében 23, illetve 25 milliárd forint értéket.
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy amire a javaslat hivatkozik, nem igényfelmérés, hanem előzetes igényfelmérés annak jegyében, hogy a szűrést érvényesítő belügyminisztériumi apparátus előzetesen is felmérhesse, milyen igényekkel számolhat. Nos, ezt már megtette, és éppen ennek alapján válik világossá, hogy a már e pillanatban is jogosnak tűnő igények forintösszege csaknem kétszeresen meghaladja azt, ami a felemelt tervezetben, a költségvetési elképzelésben, a rendelkezésre álló tervezetben szerepel.
Bizony, újra visszakanyarodtunk az eredeti, induló fő gondhoz. Mit is lehet tenni? Felmerült ez már korábban is az első fordulóban mint megoldás, hogy arányosan csökkenteni kellene a támogatási összegeket. Kitűnt azonban, hogy maguk az önkormányzatok ehhez nem szívesen járulnának hozzá.
Másik megoldásként felmerült a most is alkalmazott: tovább görgetni a jogosultságot a következő évre. Távlatban ez sem tűnik megnyugtató megoldásnak, mint ahogy most sem tűnik annak.
Ami ebben az előterjesztésben szerepel: az, hogy tulajdonképpen szűkíteni kellene az induló céltámogatásokat, azok feltételeit. A módosító javaslatok pedig éppen ellentétesek. Nem a szűkítést, akár a feltételek szűkítését célozzák, hanem további kiterjesztését – mint a szovjet laktanyák közcélú használhatóvá tétele, az általános iskolai tantermek, illetve az orvosi rendelők létesítésének támogatása – a most önállóvá vált önkormányzatok javára.
Kétségtelen, hogy ezek a céltámogatási szempontok szimpatikusak, bárki rokonszenvét kiválthatják, ki is váltják, de abból a szempontból, hogy itt a címzett és céltámogatások megoldásának gondja éppen ellenkező irányban mutatkozik, a megoldást inkább itt kell keresni; nem további kiterjesztő javaslatokban, hanem átgondolt, körültekintő, szűkítő javaslatokban. Olyan szűkítő javaslatokban, amelyek csak kevéssé vagy legkevésbé sértik az igénylő önkormányzatok érdekeit.
Szükség van szerintem további önkormányzati jelzésekre is. Kívánatos a továbbiakban a mostani előzetes igényfelmérés után is a többszöri egyeztetés az önkormányzatokkal és azok képviseleti szerveivel, képviseleti szövetségeivel, hogy az igényeket jogossá tevő célokat és a támogatási-költségvetési összeget minél jobban közelíteni lehessen.
Az elmondottak alapján a Demokrata Fórum részéről a határozati javaslatot, eligazító és pontosító javaslatainak elfogadását is támogatom. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)
