ZSEBŐK LAJOS (MDF)
ZSEBŐK LAJOS (MDF)
ZSEBŐK LAJOS (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Rövid leszek, megígérem, és szeretném elmondani (Elnök: Tessék!) , mert az elhangzott felszólalások késztettek arra, hogy én is szóljak pár szót.
Elhangzott Horváth Tivadar képviselőtársunktól, és felszólalását azzal fejezte be, hogy az egészséges ivóvízzel való ellátás mennyire fontos dolog. Elhangzott másoktól is, hogy ez egy megkülönböztetetten lényeges feladat, és ez az, amit elsősorban meg kell oldani. Én, mint a környezetvédelmi bizottság tagja, és mint ennek a kérdésnek annak idején a témafelelőse – tehát a céltámogatások elosztásának és ezen felül pedig az ivóvízkérdés felelőse –, szeretném kiegészíteni ezt a gondolatot. Úgy érzem, hogy nem helyes az Országgyűlés megközelítése e kérdésben. Annak idején az első hiba, szerintem, az önkormányzati törvény meghozatalakor történt, amikor elfogadtuk, hogy egy nagyon fontos szempont, hogy valamennyi település a ciklus végére egészséges ivóvízzel legyen ellátva. Ez így önmagában vizsgálva valóban nagyon fontos és egy nemes cél.
Az egy teljesen más kérdés, hogy az anyagi erőforrások az ország képességei ehhez hogyan rendelhetők hozzá. Nem akarok a számokba belebonyolódni, de itt több tízmilliárd forintról van szó, hogy ezt így kategorikusan teljesíteni lehessen. De nem ez az én bajom elsősorban.
Az én bajom az, ezáltal, hogy egy prioritást adtunk, a szennyvízkérdés teljes mértékben hátrányba szorul. Azt kell tudni, és nagyon kevesen tudják, hogy Magyarországon a megújuló ivóvízkészletek mennyiségileg Európában az utolsó előtti helyen vannak. Éppen ezért rendkívüli hangsúlyt kell, hogy kapjon a meglévő ivóvízkészletek védelme. Ez pedig nagyrészt – a mezőgazdaságról most nem akarok beszélni – éppen a szennyvíztisztítással van összefüggésben. Nem lehet beszélni, nem lehet egyáltalán beszélni ivóvízbázis-védelemről, egészséges ivóvízzel való ellátásról a szennyvízkérdés megoldása nélkül és a szennyvízkérdés teljes háttérbe szorításával.
Annak idején, amikor az idei évi céltámogatásokat tárgyaltuk, megnéztem, hogy hogy lettek kielégítve az igények, ha nézem azt, hogy oktatás, egészségügy és a közműves ellátás, ezen belül víz és szennyvíz, és az oktatásnál, egészségügynél és a vízellátásnál az igények mintegy másfélszer haladták meg a megkapott vagy beígért pénzeket. Ugyanez a szennyvíznél négyszeres érték. Tehát majdnem négyszer annyian jelentkeztek annak érdekében, hogy a szennyvízkérdést vagy csatornázás vagy tisztítótelep-építés formájában megoldják, mint a másik háromnál.
Tehát ez azt jelenti, hogy ott helyben az önkormányzatoknál tudják azt, hogy ez egy fontos probléma, és meg is akarják oldani. Pedig ha a polgár oldaláról nézzük, akkor ez egy sokkal nehezebb kérdés, mert a polgárt az érdekli elsősorban, hogy bent legyen a víz, és a szennyvíz kint legyen a telekhatáron, és a továbbiakban olyan mértékben, hogy a telekhatáron túli kivezetésnek milyen előnyei, hátrányai vannak, illetve ez őt hogy terheli. Ennyiben nézi meg ezt a dolgot. Most, amikor a céltámogatásokról beszélünk, én szeretném felhívni a figyelmet arra, és a Kormány figyelmét is arra, hogy az elbírálásoknál a szennyvíztisztításnak, a szennyvízelvezetésnek sokkal-sokkal nagyobb szerepet kell kapnia.
És az az alaphelyzet, hogy a már folyó beruházások meg kell, hogy kapják a továbbfolytatáshoz szükséges pénzeket, ismételten háttérbe szorítja a szennyvíztisztítást, és a helyzet még jobban romlik ennél.
Magyarországon a közműolló 40% fölött van. Ez azt jelenti, hogy az ivóvízzel ellátott lakások vagy lakosok – ki hogy közelíti meg –, illetve a szennyvízelvezetéssel megoldott lakások száma között ilyen nagy a különbség. Ez az Európai Közösség ajánlása alapján 10–15% lenne célszerú. Tehát ott az egy elfogadott érték. Ezt mi soha nem fogjuk jóformán elérni – sajnos –, mert iszonyú pénzekről van itt is szó. De pont ezért, mert ilyen kedvezőtlen a helyzet, ezt a kedvezőtlen helyzetet az én véleményem szerint nem szabad tovább rontani.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Gyér taps.)
