BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőnő! A fegyvertartási rendelet megalkotása során a résztvevők között egyetértés volt abban, hogy a korábbiaktól eltérően a jogszabály szűkebb körben engedélyezze a lőfegyver önvédelmi célú tartását, és abban is, hogy a vagyonvédelemre szakosodott gazdasági társulásoknak szigorú feltételek és rendőri ellenőrzés mellett lehetővé kell tenni meghatározott kategóriájú lőfegyverek megszerzését. Nos, a rendelet ezt és csakis ezt az elhatározást valósította meg.
Nem tartom indokoltnak, hogy a tisztelt képviselők figyelmét részletes jogszabályértelmezéssel terheljem, de néhány összefüggésre szeretnék rávilágítani.
Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény úgy rendelkezett, hogy az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet nem hozható létre. Képviselőnő aggodalmai tehát minden alapot nélkülöznek, amikor attól tart, hogy az egyesületként működő polgárőrségek fegyveres szervezetekké alakulhatnak át. Nyilvánvaló az is, hogy a törvényt megtartva a rendőrség ilyen szervezetnek fegyvertartási engedélyt nem adhat. Ha megtenné, a törvényt sértené.
Önvédelmi célú fegyver tartását a rendelet csak meghatározott tisztségek, munkakörök betöltőinek engedélyezi, és azoknak is akkor, ha a felsorolt nagyon szigorú feltételeknek megfelelnek. És lehetővé teszi az eljáró rendőrhatóságnak, hogy mérlegelési jogkörben elbíráljon más által benyújtott kérelmet is.
Valóban más demokratikus országoktól vettük a példát, amikor a rendőrségnek ilyen mérlegelési jogkört biztosítottunk. A tipikus tényállást ugyanis ezekben az országokban sem sikerült szabályozni. Természetesen, ha a jogszabály ezt nem is hangsúlyozza, a fegyvertartásra irányuló kérelem alapjául szolgáló tevékenységnek jogszerűnek, a közerkölccsel összhangban állónak kell lenni.
A kérelmezőnek pedig bizonyítania kell: az életét, testi épségét fenyegető veszély olyan fokú, hogy az a lőfegyver birtoklását indokolja, a fokzott védelem más módon nem biztosítható. További garanciális rendelkezése a jogszabálynak, hogy a kiadott engedély is csak meghatározott ideig érvényes. Ha a lőfegyver tartását megalapozó körülmények megváltoznak, megszűnik a veszélyhelyzet – az engedélyt a rendőrség visszavonja.
A kormányrendelet végrehajtására kiadandó belügyminiszteri rendelet e hatáskört egyébként a rendőrfőkapitányságokhoz – tehát megyei főkapitányságokhoz – kívánja telepíteni éppen azért, hogy a jogalkalmazás egyöntetűsége garantálható legyen.
Szeretnék azonban mindenkit megnyugtatni, miszerint megfelelő minisztériumi ellenőrzés és országos rendőrfőkapitányi szakirányítás mellett fogja a rendőrség e feladatát végezni, megelőzendő, hogy a tisztelt képviselőnő aggályai valósággá váljanak. Mint ahogy bevezetőmben érzékeltettem, mindezen gondolatok után a képviselőnő konkrét kérdéseire a következőket válaszolom.
Egyetértek azzal, hogy az állampolgárok önkéntes önvédelmi csoportjainak munkájában való részvétel nem olyan tevékenység, amelyre hivatkozva lőfegyvertartásra engedélyt lehetne kiadni. A vonatkozó törvényi tiltást már részleteztem.
Az első kérdésre adott válaszból következik, hogy csak a vagyonvédelmi tevékenységet folytató gazdasági társulások kaphatnak lőfegyvertartási engedélyt, a kormányrendeletben meghatározott szigorú eljárás és ellenőrzés mellett. Ismét hangsúlyozom: az egyesületi alapú szerveződők tehát egyesületként nem.
Egyetértek azzal, hogy az önkéntes önvédelmi csoportok nem jelentenek fegyveres alakulatot. Amire azonban tisztelt képviselőnő utalt: ha önkéntes önvédelmi csoportba olyan személy jelentkezik, aki más egyéb jogon önvédelmi fegyvertartásra kapott engedélyt, ama szigorú vizsgák után, amelyeket az elkövetkezendő fél évben a rendőrségen le kell tenni, abban az esetben ezt a lőfegyvert magához veheti. Ezt a lőfegyvert azonban csak akkor használhatja, ha egyéb esetben is használhatja. Tehát a jogos védelem határáig. Sem kényszerítésre, sem visszatartásra, sem egyéb célokból a lőfegyvert elő nem veheti, ellenkező esetben a törvényes következményekkel számolnia kell.
Mindezekre tekintettel én nem osztom a tisztelt képviselőnő véleményét, hogy a kormányrendelet nem megnyugtató, az komoly veszélyeket rejtően fogyatékos. Ezért nem is áll szándékomban annak módosítását kezdeményezni. Ugyanakkor, ha az október 1-jén hatályba lépő kormányrendelet bármely szakasza nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, akkor magam kezdeményezem a módosítást, ha annak eljön az ideje, és készséggel fogadok minden ez irányú kezdeményezést.
Tájékoztatnom kell a tisztelt Házat, hogy törvényjavaslattal élünk – kormányjóváhagyás után – a közeljövőben, amely az önkéntes fegyverbeadásokat, mely fegyverek engedély nélkül vannak magánszemélyek birtokában, meghatározott moratórium időhatárig lehetővé tenné. Én kérem majd annak idején ennek támogatását, hogy sokan megszabaduljanak attól a lőfegyvertől, amelyet engedély nélkül tartanak, és talán ma éppen az a gond, miként szabaduljanak meg tőlük.
Végül csak annyit, olyan szigorú vizsgálatot tervezünk, hogy a tisztelt Házat és képviselőnőt változatlanul az a fegyver nyugtalanítsa, ami a bűnözőknél van, kevésbé az, amit az elkövetkezendő időben állampolgárok jogszerűen maguknál tartanak. Köszönöm. (Taps.)
