FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A Népjóléti Minisztérium ez év április 10-én tervezetet bocsátott ki az egészségügyi reformelképzelésekről, amelyben tekintélyes helyet kapott a családorvosi számítógépes rendszer. Fel vannak sorolva az úgynevezett alapvető elvárások 64 pontba szedve – ez eddig rendben is van. Ez után következik: mindezen követelményeknek jelenleg az X.X.X. családorvosi rendszer felel meg. Az érthetőség kedvéért mondom, hogy ez egy számítógépes szoftver. Csak így, csak ennyi értékelés. Ez akár mozgó fényreklámként is megjelenhetne. De ez még nem minden! A minisztériumi szöveg ezzel a mondattal folytatódik: "Az Országos rendszer kiépítéséhez szükséges árajánlat X.Y.Z. Rt. részéről mellékelve." Nem mondom ki az rt. nevét, nem kívánom én is e helyről reklámozni.
Mit gondolnak, tisztelt hölgyeim és uraim: ezek után mekkora esélye van egy másik cégnek arra, hogy számítógép szállítására megrendelést kapjon? Az érdekeltek rossz közérzetét még csak fokozta, hogy ezen anyag terjesztésével párhuzamosan a minisztériumból úgymond "melegen ajánlották" a szóban forgó cég hardverjét, vagyis műszeripari termékét – azt pedig mindenki tudja, hogy az önkormányzatok jelenlegi anyagi helyzetükben pénzt erre a célra alighanem csak a minisztériumtól kaphatnak. És nem kis pénzről van szó! Hozzáértők 1-3 milliárd forintra becsülik a nagyságrendjét.
Kitudódott az is, hogy a számítógép-forgalmazással foglalkozó cégek több millió forint értékben külföldi tanulmányutakat finanszíroztak, amelyen befolyásos közéleti személyiségek vettek részt. Volt közöttük miniszteriális munkatárs, országgyűlési képviselő, magas beosztású társadalombiztosítási hivatalnok, magas rangú önkormányzati képviselő stb. Nyilván csak rosszindulattal lehet kapcsolatot feltételezni a küszöbön álló üzlet és az utaztatás között, de azért azt sem gondolhatja senki, hogy a nagylelkű cégek esélye emiatt csökkenne.
Mások – túlzottan elfogultak – olyan feltételezésnek is hangot adtak, hogy az úgynevezett alapvető elvárások összeállítása a szóban forgó termék képességei szerint történt. Ez a feltételezés sem vethető el teljesen, bár a mai napig nem született döntés az alapellátásban felállítandó követelményrendszerről.
Egyszerűbb lelkek csak azt kifogásolhatják az eljárásban, hogy az semmiképp sincs összhangban az 1987. évi 19. számú törvényerejű rendelettel, amely versenytárgyalás-kiírási kötelezettséget ír elő – de leginkább azt mondhatjuk, hogy súlyosan sérti azt.
Nem vitatható az sem, hogy ez az eljárás igen jelentős kárt okozott mindazoknak, akik egészségügyben alkalmazható számítástechnikákkal foglalkoznak, és korrekt döntés utáni tisztességes pályáztatás esetén kísérletet tettek volna a rendelés elnyerésére. Kérdés, hogy rá tudnak-e szánni akkora reklámköltséget, amellyel egy ilyen minisztériumi reklám és a minisztériumi munkatársak fülbesúgásos ajánlatának hatásos semlegesítése elérhető. Most úgyis a kártalanítások időszakát éljük; kérdem a tisztelt Miniszter Urat: ki és hogyan fog ez ügyben kártalanítani? Milyen intézkedéseket kíván hozni annak érdekében, hogy ez a történet törvényes fordulatot vegyen, és tisztességes verseny alakulhasson ki, melyben a résztvevők esélyegyenlősége valóban biztosítva van? (Taps a bal oldalról.)
