FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Miniszter Úr! Az egész ország fojtott várakozással figyeli, hogy történik-e valami az egészségügyben. Nagy az elkeseredés, nagy a bizonytalanság. A még reménykedők halvány optimizmusa is rögtön lelohad, amikor megtudják, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre.
Valóban megmásíthatatlan végzet-e az, hogy a magyar egészségügy megreked a nyomorszinten? Nem lehet ezen valahogy segíteni? Az egészségügyben mindig mindent a legolcsóbban, a legszerényebb kivitelben akartunk megvalósítani. Aki ide befektet, az mérget vehet rá, hogy nem sok haszna lesz. Ez a legbiztosabb módja a pénzt hozó vállalkozások elriasztásának. Mindebből következik, hogy az egészségügyben olyan viszonyokat kell teremteni, hogy megérje befektetni, más szóval a befektetés megtérülése legyen legalább olyan hatékony, mint az élet más területein. Hogy ez sikerül-e vagy sem, az az Országgyűlés által meghozandó törvényektől függ, de minimum követelmény a teljes versenysemlegesség.
Nem vonom kétségbe a miniszter úr jóhiszeműségét, de azért ekkora fokú jóhiszeműség már-már etikátlanság érzetét kelti. (Zaj.) Talán nem helyteleníthető, ha kormányszinten etikai vonatkozásokra is igényesek vagyunk. (Zaj.) Ennél általánosabb értelemben megfogalmazva, a történetekben azt látom megkérdőjelezhetőnek, hogy amikor sok és nagy bajunkban enyhülést és megoldást a piacgazdaságtól várunk, akkor minden eszközzel oda kell hatnunk, hogy valódi piaci törvények érvényesülhessenek. Minden ez ellen ható tényező a kibontatkozást hátráltatja, és – sajnos – ez esetben kétségtelen, hogy a protekcionizmus keze betette a lábát.
Mivel tisztelt miniszter úr válasza nem győzött meg arról, hogy a jövőben sikerül helyreállítani az esélyegyenlőséget, így válaszát nem tudom elfogadni. (Zaj. Szórványos taps.)
Határozathozatal
