KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Elöljáróban szabadjon utalnom arra – jóllehet az egyik kérdés tágabb körű, hiszen a Kormány viszonylatában is kérdez –, hogy én itt és most pozíciómból és helyzetemből adódóan csak és kizárólag a munkaügyi tárca felelősségi körében megjelenő külföldi hitelekről és támogatásokról fogok szólni.
A kérdések konkrét megválaszolása előtt szeretném cáfolni az interpelláció kérdései közé rejtett azon tényállítást, miszerint sem a Parlament, sem pedig a munkavállalói érdekképviseleti szervek nem ismerik ezeknek a hiteleknek és a támogatásoknak a mibenlétét, illetőleg azok felhasználását. Ismerniök kell, hiszen nagyon sok esetben ezeknek a pénzeknek a felhasználására vonatkozó döntés éppen ebben a szférában születik meg.
De ha megengedi, konkrétan is utalnék néhány tényre. Ami az Országgyűlést illeti: az Országgyűlés költségvetési, adó- és pénzügyi bizottsága, valamint oktatási, kulturális és tudományos bizottsága 1991 januárjában megvitatta és elfogadta "Az emberi erőforrások fejlesztése" című világbanki programot. E vita alapján a program szakmai tartalmával alapvetően egyetértettek és garanciát vállaltak a program hazai forrásszükségletére is. Ami az Országgyűlés oktatási, tudományos albizottságát illeti, ez év májusában tekintette át a szakképzés, felnőttképzés és átképzés területén kapott és tervezett hitelek, támogatások felhasználását.
Az albizottság a Munkaügyi Minisztérium előterjesztését tudomásul vette. Ami a munkavállalói érdekképviseleteket illeti, illetve ezek ismeretanyagát az ön által említett témakörben: folyamatosan tájékoztatást kapnak a munkaügyi és szakképzési programokról, és néhánynak végrehajtásában aktívan is közreműködnek. Az Érdekegyeztető Tanács Munkaerőipaci Bizottsága és az Országos Képzési Tanács e programokat ismeri. Amennyiben valamelyik szakszervezet előtt ezek a programok ismeretlenek, úgy ez csak és kizárólag a munkavállalói érdekképviseleten belüli információáramlási problémákra vezethető vissza. Ezekből a tényekből tehát egyértelműen látható, hogy nagyon sok esetben döntés telepített e szervekhez, és nem pusztán a mi informálásunk vagy neminformálásunk alapján értesülnek a történtekről.
Ami a külföldi pénzügyi forrásokat illeti: engedje meg, hogy először a hitelekről beszéljek. Nagyon egyszerű lesz áttekintenünk ezt a kérdést. Egyetlenegy fajta hitelt élvez a munkaügyi tárca, nevezetesen a világbanki hitelt. A világbanki hitel alapvetően két nagy csoportra osztható, tehát könynyen áttekinthető a kérdés.
Az egyik: a III. ipari szerkezetátalakítási program, amelynek időpontja 1989-91 közé ütemezett, az ebben szereplő összeg pedig 2,9 millió amerikai dollár. Ennek a pénznek a felhasználására vonatkozóan legyen szabad elmondanom: ebből a pénzből épült fel 2,7 millió dollár anyagi igénnyel az észak-magyarországi regionális átképző központ, amelyet október első felében adunk át.
Ami a világbanki hitel másik programját illeti: a már utalt "Emberi erőforrások fejlesztése" című világbanki hitelprogram. Ennek az időbeli ütemezése 1991-95 közé esik. A teljes összeg, amely ebben a hitelben szerepel, 150 millió amerikai dollár. Hangsúlyoznám, hogy ebből csupán 50 millió dollár az, amely a Munkaügyi Minisztérium felelősségi körében jelenik meg, tehát nem a teljes 150 millió, hanem csupán 50 millió. Ebből a pénzből mit csinálunk?
Ebből történik három projekt támogatása, illetve finanszírozása: nevezetesen a munkaerőpiaci szolgáltatások fejlesztésére 3 millió USA dollár áll rendelkezésre. E projekt fő célja a munkaügyi statisztikai rendszer átalakítása, a foglalkoztatási eszközök hatékonyabb felhasználási módszereinek kidolgozása és az egységes munkaügyi irodarendszer felállításának elősegítése.
A másik nagy terület, amelyen felhasználásra kerülhet pénzösszeg, az ifjúsági szakképzés megújítását szolgálja 36 millió USA dollár erejéig. A projekt célja egy új struktúrájú és tartalmú szakközépiskolai modell kialakítása és megvalósítása. E program jelenleg folyamatban van – mint utaltam rá, '95-ig kell végigvinnünk. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezidáig már 61 szakközépiskola kapcsolódott be e programba.
A harmadik csoport pedig, amire felhasználásra kerül az emberi erőforrások fejlesztésére szánt hitel, a felnőttképzés, átképzés, amely az észak-magyarországi regionális átképző központhoz hasonlóan az ország területén – reményeink szerint – további 8-10 ilyen átképző központ felépítését teszi lehetővé. Ennyit tehát a hitelekről, ennyi van, egy fillérrel sincs több.
Ami a segélyeket illeti: szívem szerint nem is nevezném segélynek, támogatásnak talán inkább! Meglehetősen nehéz erről a kérdésről beszélni, mert ezek a segélyek, támogatások soha, egyetlenegy esetben nem jelentek még meg konkrét pénzként – akként, hogy az direkt módon, odacsatornázottan megjelent volna a Munkaügyi Minisztériumnál. Az általában úgy működik, hogy a segélyt nyújtó a saját költségvetéséből elkülöníti és meghatározza azt a célt, amelyre felhasználható.
Lehet, hogy furcsán hangzik, de nagyon sok esetben a forintösszeg sincs meghatározva, hanem csak általában az a cél, amelyre használható. Sajnos, az én tapasztalatom is meglehetősen rossz e vonatkozásban, ugyanis az esetek nagy többségében ezek a segélyek, támogatások arra csatornázottak, hogy általában a segélyt nyújtó a saját szakembereit is "eladja", hiszen ezek többnyire információáramlásra, tanácsadásra és egyéb elméleti rendszerek kidolgozására irányulnak. Ténykedésem első napjától… (Zaj.)
