SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. munkaügyi minisztériumi államtitkár:
SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. munkaügyi minisztériumi államtitkár:
SCHAMSCHULA GYÖRGY, DR. munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az 1991. márciusában kidolgozott négyéves gazdaságpolitikai program felvázolta hazánk piacgazdasági átmenetének fő folyamatait és teendőit, s egyúttal rögzítette a Kormány jogalkotási feladatait. A program tartalmazza a privatizációval, a tulajdonváltással összefüggő jogszabályok megalkotását éppúgy, mint a munkavállalói jogok újraszabályozását, az új Munka Törvénykönyve kidolgozását.
A tulajdonra, privatizációra vonatkozó jogszabályalkotás meggyorsításának két feltétele van. Az egyik, hogy mielőbb elrendeződjenek azok a tulajdonosi kérdések, amelyek hosszú távon is biztonságos hátteret teremtenek a privatizációs folyamat számára, azaz rendeződjön el végérvényesen az önkormányzati és az egyházi vagyon, illetve kárpótlás ügye. Ezek a kérdések – mint önök is tudják – a Parlament előtt fekszenek.
A másik feltétele az átfogó tulajdoni és privatizációs koncepció kidolgozása lenne. A Kormány gazdasági kabinetje mellett felállított szakértői bizottság az elmúlt hetekben elkészítette azt a szakmai tervezetet, amely a közeljövőben kerül az Érdekegyeztető Tanács és a kormányzati döntéshozatal fórumai elé.
Mind a privatizációs jogszabályokat egységbe foglaló, mind a munkavállalói résztulajdonról szóló törvények csak az említettek figyelembevételével s azt követően készíthetők el végérvényesen. A munkavállalói, résztulajdonosi program általános keretei mára már kirajzolódtak, e tárgyban több kormányzati egyeztetés lezajlott. Jelenleg a gazdasági kabinet tárgyalására vár ez a koncepció.
Egyidejűleg a munkavállalói érdekképviseletek és a munkaadók szervezetei is véleményt alkothatnak a munkavállalói résztulajdonosi programról. A munkavállalók helyzetének átfogó jogi szabályozására hivatott új Munka Törvénykönyve szakértői koncepciója elkészült, ezen az Érdekegyeztető Tanács külön e célra felállított ad hoc bizottsága jelenleg is dolgozik. A négyéves gazdaságpolitikai program 1991 októberére tűzi célul a törvénytervezet parlamenti beterjesztését. Terveink szerint ez a törvény fogja az üzemi tanácsok felállításának és működtetésének feltételeit is szabályozni. Célunk az, hogy nemcsak a szakszervezetekkel, hanem a politikai pártokkal – a Parlamentben képviselt politikai pártokkal – is egyeztetjük álláspontunkat, mielőtt a Parlament elé terjesztenénk.
A második kérdésre – amely arra irányult, hogy hogyan kívánja elősegíteni a Kormány a szakszervezeti szervezkedés szabadságát, valamint a szakszervezetek autonómiájának érvényesülését – a következőket tudom válaszolni. A szabad szerveződés általános elveit az 1989. évi II. törvény – egyesülési törvény – rögzíti, ugyanakkor hatályos munkajogi előírások 1990 nyarán kibővített értelmezése biztosítja, hogy a munkahelyen működő valamennyi munkavállalói érdekképviselet – elnevezésétől függetlenül – azonos jogosítványokat élvez. Így nem tehető hátrányos megkülönböztetés munkástanács vagy szakszervezet között. A szervezkedési szabadság érvényesülése, illetve a munkavállalói jogok szabad gyakorlása tárgyában a Munkaügyi Minisztérium kezdeményezésére az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség tarthat ellenőrző vizsgálatokat.
Szeretném bejelenteni, hogy 1991. január 1-je óta – mióta ez a döntés érvényben van – a Munkaügyi Felügyelőség több vizsgálatot végzett, és nyolc esetben úgy fejezte be a vizsgálatot, hogy konzekvenciái voltak a vizsgálatnak. Két esetben csupán figyelmeztetésben részesítették a munkaadó képviselőjét, hat esetben azonban szabálysértési eljárást indított az államigazgatási szerv a munkavállalók szervezkedési jogainak megsértése miatt.
Megjegyezhetem, hogy a munkavállalók szervezkedési szabadságuk megsértésekor a hatályos munkajogi szabályok szerint munkaügyi bírósághoz is fordulhatnak, illetve kollektív munkaügyi vitát kezdeményezhetnek, s emellett élhetnek a tiltakozás számos más eszközével is.
A munkavállalók szabad szervezkedése természetesen korántsem jelent esélyegyenlőséget az egyes érdekvédelmi szervezetek között. Az esélyegyenlőség megteremtésének egyik fő, mindmáig elrendezetlen kérdése napjainkban a szakszervezeti vagyon ügye. Ezt elsődlegesen az érintett országos szövetségek közötti megállapodással kell hosszú távon megoldani. Mi ezt a megoldást szorgalmazzuk.
El kell, hogy mondjam, a Kormány korábban sem kívánta, s a jövőben sem kívánja a munkavállalói érdekképviseletek autonómiáját bármilyen módon korlátozni. Legjobb példa erre az Érdekegyeztető Tanácsban kialakult gyakorlat, amely egyenrangú viszonyt teremtett a munkaadók, munkavállalói érdekképviseletek és a Kormány között.
Mindez természetesen nem zárja ki azt, hogy bizonyos, korábban látszólag kizárólagosan szakszervezeti illetékességű kérdésekben a kormányzat is kinyilvánítja érdekeltségét. Ennek szemléletes példája az úgynevezett üdülővagyon ügye, illetve működtetése. Mivel ebben az esetben jelentős állami tulajdonról és költségvetési tehervállalásról van szó, a Kormány nem lehet kívülálló fél. Részvétele az üdülővagyon sorsáról hozott döntésekben ugyanakkor nem jelenti a szakszervezeti autonómia megsértését.
Összefoglalva: a munkaügyi kormányzat szeretné, ha a szakszervezetek közös akarattal jutnának megegyezésre, de ha valami miatt ez nem valósulhat meg, úgy mi – minden általunk szorgalmazott megoldást – először a szakszervezetekkel, majd az összes parlamenti párttal egyeztetve kívánjuk kialakítani. Az elmondottak alapján tisztelettel indítványozom, hogy képviselő úr és a tisztelt Ház fogadja el válaszomat. (Taps jobbról.)
