VASTAGH PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr, távollétében tisztelt Államtitkár Úr!
Múlt év novemberében a Magyar Országgyűlés régi adósságot törlesztett, amikor elfogadta a bírák, ügyészek, bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről és javadalmazásáról szóló törvényt.
Ez a törvény nemcsak egzisztenciális biztonságot jelentett az igazságszolgáltatásban dolgozók számára, hanem nagymértékben növelte az egész igazságszolgáltatás társadalmi presztízsét, tekintélyét. Éppen ezért az érintettek körében jogos elégedettséget váltott ki a törvény elfogadása.
Annál inkább meglepő, hogy a törvény előkészítése körében elkövetett pontatlanságok, valamint a végrehajtásban bekövetkező anomáliák miatt ma mégis több száz, az igazságszolgáltatásban dolgozó munkaügyi vitát kezdeményezett azért, mert a törvény eredeti rendelkezéseihez viszonyítottan hátrányosabb helyzetbe került.
Ezek ismeretében kérem tisztelt államtitkár urat, szíveskedjen kérdéseimre választ adni.
Az első kérdésem: milyen módon mérte fel az igazságügyi tárca előzetesen a törvény végrehajtásához szükséges bérköltségeket?
2. Milyen, a végrehajtást elősegítő és befolyásoló állásfoglalások, tájékoztatások készültek a törvény elfogadását követően?
3. Ha készültek ilyen állásfoglalások, tájékoztatások, leiratok, akkor ezek kialakításában történt-e érdemi egyeztetés az igazságügyben dolgozók szakszervezeteivel, és
4. Miként ítéli meg a tárca és ön személyesen, Államtitkár Úr, azt a helyzetet, hogy jelenleg az ország szinte valamennyi megyéjében több száz, az igazságszolgáltatásban dolgozó fordult a munkaügyi döntőbizottságokhoz az őket ért sérelem következtében. Köszönöm.