DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!
Közel kétezer évvel ezelőtt Jézus Krisztust egy testként, egy emberként feszítették keresztre, mert azt hirdette az emberiségnek, hogy mindnyájan Isten gyermekei vagyunk.
A magyar szabadságharc régi dicsőségünk és párducos Árpád eszmeiségével kezdődött, és belehullott a gyilkos Ferenc Jóska ölébe. Nemzeti tragédiánk, hogy Ferenc József matuzsálemi kort ért meg, és így a magyar földkérdés a mai napig nem oldódott meg, mert az első világháború után Magyarországot Trianonban feldarabolták, és darabjaiban most már egy országot feszítettek keresztre. (Zaj.)
Ez a keresztrefeszítés a második világháború után az emberiség dicstelenségére megismétlődött, mert az ismét földarabolt országot ismét keresztre feszítették és megszállással megbecstelenítették.
Az ezek után következő 34 év már az emberiség szempontjából és a nemzet szempontjából hullagyalázás volt, és most itt van ez az ország 34 éves diktatúra után – mármint kádári diktatúra után – teljesen kivéreztetett biológiai, erkölcsi, társadalmi, politikai állapotban.
És ekkor következik az 1020-as és az 1439-es, földtulajdonról és kártalanításról rendelkező törvényjavaslat. Amikor a tisztelt Ház erről a törvényjavaslatról tárgyal, legyen tisztában azzal a felelősségével, amellyel ennek a népnek tartozik és a magyar történelemnek. Nincs kevesebbről szó, minthogy kié lesz ez az ország a következő ezer évben; nincs kevesebbről szó, mint nyelvemlékként fognak itt minket keresni 3-4-500 év múlva, vagy a fiaink még a mi nyelvünkön fognak itt beszélni. (Taps középen.)
Amikor a földről beszélünk, a 2x2=4 egyszerűségével állunk szemben. A tulajdon azé kell hogy legyen – a termőföldtulajdon –, akitől elvették!
A többi már csak politikai, erkölcsi és jogi csűrcsavarás és perfiditás. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja a két számon benyújtott törvényjavaslat nagyfokú különbözősége. Ím lám, az első alkalommal 60%-os a kárpótlásnak a százalékos aránya, a másikban 90%-os. Nem részletezem, az aránytalanság később nő. Hát kérem szépen a lóvásártéren is van egy bizonyos fokú tisztesség. Az ötpengős lóért, (szórványos taps) az ötpengős vak lóért nem lehet harminc pengőt kérni, még akkor sem, ha vakmerő.
A következő a helyzet. Miután a földről, és kihangsúlyozom, hogy az általános vitánál tartunk, tehát kimondottan csak a lényegről igyekszem beszélni, és az állásfoglalásomnak a lényege az, hogy a Parlamentnek rendkívül sok időt, és az országnak rendkívül sok időt, pénzt és bosszúság elleni mérget takarítsak meg, és ezért a következőt javasolom – mint ahogy azt már ügyrendi felszólalásomban előrebocsátottam –, hogy a két kérdés, földtulajdon és kárpótlás, kártalanítás – mindegy, hogy hogy nevezzük – nem tárgyalható együtt. (Bekiabálások: így van.)
A földtulajdonról való tárgyalásunk is kétlépcsősen tárgyalandó. Egyszer az a rész, ami fehéren-feketén jogilag tisztázott, hogy akié a föld, annak vissza kell adni, és utána, miután itt jónéhány felszólaló bizonyította, hogy van még lehetőség a földdel való ésszerű és felelősségteljes gazdálkodásra, fel kell mérni egyéb jogosultak törvényes földhöz való jutásának jogszerű lehetőségét. Miután a földnél kimondottan jogról, jogszolgáltatásról beszéltem, a kárpótlás és kártalanítás kérdése már az igazság és a lehetőség kategóriájába tartozik. Éppen ezért a kártalanítást, a kárpótlást a magam részéről, ismerve saját lehetőségeinket, adósságkötegeinket, hazai, belföldi helyzetünket, háromlépcsős megoldásban javaslom a tisztelt Parlamentnek elfogadásra vagy legalábbis tárgyalási alapul.
Azért szükséges a háromlépcsős megoldás, hisz létszámban, térben, vízszintesen, időben, függőlegesen rendkívül széthúzott és nagyrétű, nagy időívű a kárpótlandók, a kártalanítandók mértéke és mennyisége. Hiszen Zimányi képviselőtársam javaslata sok százezer embert érint. Bethlen képviselőtársam javaslata pedig a harmincéves időkre nyúlik vissza. Tehát nem tárgyalható a kettő együtt, sőt a kártalanítás, a kárpótlás tárgyalása csak három lépcsőben történhet.
A háromlépcsős tárgyalásra a következő a javaslatom. Először tárgyalandó az a rehabilitáció – szántszándékkal használom a rehabilitáció szót –, ami lehetővé tette azt, hogy erről beszéljünk, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc, amely leveretésében is győzött. Ebből következik, hogy az '56-ban elítéltek és jogtalanul hátrányt szenvedettek, kivégzettek hátramaradottai legyenek a rehabilitáció és a kártalanítás első jogosultjai.
Ezután lehet beszélni a másik két lépcsőről, amelynek a kézenfekvő logikája az, hogy az 1944. március 19-i megszállás utáni sérelmeket 1956-ig a második lépcsőben; még egyszer kihangsúlyozom, vonatkozik az első lépcsőre is, hogy a jogi rehabilitáció és anyagi rehabilitáció mellett igazságszolgáltatás jelleggel lép fel, nem jogi jelleggel, hiszen a jog eszközei erre alkalmatlanok, nincsenek meg a lehetőségek.
A második lépcsőben lévő kártalanítottak száma alkalmával fel kell hogy említsem azokat is, akik még mindig a Szovjetunióban vannak, és a magyar Kormánynak kötelessége szót emelni a Szovjetuniónál és a világ nyilvánossága előtt azokért a magyar állampolgárokért, akik még mindig katonailag titkos helyen dolgozva és rákényszerítve a szovjet állampolgárságra, még mindig kényszerűen a Szovjetunió területén rabságban vannak. (Szórványos taps.)
A harmadik lépcső pedig az 1944. március 19-i kárvallottak, aminek, azt hiszem, hogy 1938 elé nem illik visszamenni. Azonban a kártalanításnak ennél a rétegénél figyelembe kell venni azt, hogy abban az erkölcsi és gazdasági helyzetben voltak, hogy jóllehet kártalanítani, kárpótolni szenvedésért, halálért senkit sem lehet, de az adott körülmények között bizonyos jóvátételből – Németország jóvátételéből –, bizonyos nemzetközi segítségből, és sok esetben a magyar államtól is részbeni kárpótlást kaptak.
Tekintettel arra, hogy itt a kárpótlásnál és a tulajdonlásnál valóban megnő, és közgazdasági szempontból, nemzetközi szempontból pozitív értelemben megnő és megnőhet a lakosság válallkozási kedve, életkedve; tehát feltétlenül egy ésszerű és jó kárpótlást – amit a jelenlegi teherbírás és körülmények elbírnak – én feltétlenül jogosultnak és indokoltnak tartok. Erre a felelősségre szeretném felhívni a tisztelt Parlament figyelmét akkor, amikor ebben a kérdésben dönt.
Előre szeretném bocsátani, hogy ügyrendi felszólalásomból következik, hogy az általános vita ha abba a fázisába jut, kérem a tisztelt mindenkori elnöklést, hogy vegye tekintetbe a módosító indítványomat, jelen felszólalásomat, sőt a beadott módosító indítványomat, és amikor erre alkalom van – igen sok idő megtakarítandó –, szavazzon a tisztelt Ház abban a kérdésben, hogy a tulajdont külön, és a kártalanítást, kárpótlást külön tárgyalja. Köszönöm a meghallgatást. (Szórványos taps.)
