GAÁL GYULA IMRE (SZDSZ)
GAÁL GYULA IMRE (SZDSZ)
GAÁL GYULA IMRE (SZDSZ) Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Hozzászólásomra készülve próbáltam végiggondolni azokat a szempontokat – azokat az új szempontokat –, amik a kárpótlási törvény vitájában eddig talán még nem hangzottak el, és mindenképpen érdemes lenne itt a plénumon egymás között megvitatnunk. Próbáltam meggondolni azokat az új gondolatokat vagy azokat az új érveket, amik a másik oldalról, eddig nem vitatott oldaláról tudnák bemutatni önöknek a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontját. Mégis úgy érzem azonban, hogy ezt a beszédemet most el kell hogy halasszam, nem érkezett el az ideje, hogy ezt a vitát most folytassuk önökkel, mert Eörsi Mátyás képviselőtársam beszédében egy olyan aggályát osztotta meg a tisztelt Házzal, amelyik a mi számunkra új mederbe terelte ezt a vitát.
Mint emlékeznek talán rá, ő azt vetette fel, hogy úgy tűnik már bizonyos minisztériumi állásfoglalásokból, bíróságnak írt levélből, hogy itt olyan dologról vitatkozunk, ami már tulajdonképpen eldőlt, mire önök közölték is, hogy valóban így történt a dolog, eldőlt, mire Eörsi Mátyás kollégám közölte, hogy akkor nem érdemes tovább beszélni róla.
Ebben igaza volt, és annál inkább vártam volna, hogy szól erről Balsai István miniszter úr: amikor kétperces reagálásra lehetőséget kért magának, és több képviselőtársunk felszólalására reagált, akkor erre az aggályra nem mondott semmit, ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy valóban a dolog úgy áll, ahogy ezt Eörsi Mátyás is konstatálta.
Ezért csak annyit szeretnék még befejezésül megmondani, hogy frakciónk úgy gondolja, hogy amíg ez a probléma nem tisztázódik megnyugtatóan, addig talán nem érdemes, hogy az álláspontunkat itt tovább kifejtsük, talán majd más körben lesz alkalom ezt a vitát folytatni, vagy hogyha itt ez a probléma tisztázódik, akkor lesz alkalom rá, hogy következő ülésnapon tovább folytassuk. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
