VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP)
VASTAGH PÁL, DR. (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem a legszerencsésebb pozíció szünet után első hozzászólónak lenni, úgyhogy lassabb tempót próbálok kialakítani, hogy az érdeklődők esetleg még beérjenek a terembe, ha vannak.
Nyomon követve a négy nap vitáját, az eddig elhangzottakat, úgy tűnik a számomra, hogy a törvényjavaslat megítélésében a kialakított álláspontok rendkívül messze vannak egymástól, nem rajzolódik ki az esélye annak, hogy a törvényhozás ebben a nagy fontosságú kérdésben konszenzusra jusson. Pedig nagy szükség lenne konszenzusra, politikai egyetértésre, nagy szükség lenne arra, hogy az Országgyűlés politikailag bölcsen döntsön ebben a kérdésben, figyelembe véve azokat a racionalitásokat, azokat az ésszerű korlátokat, amelyek között az egész kárpótlás ügye és dolga felvethető. Mi ebből a pozícióból mondjuk el véleményünket, és mondtuk el véleményünket a vita eddigi menetében.
A történelemben nagyon gyakran és nagyon durván beleavatkoztak a tulajdoni viszonyokba. Gondoljunk a XV–XVI. századi Angliára, amely történelmének ebben a szakaszában igen drasztikus módon számolta fel a korábbi tulajdonviszonyokat. Közelmúltunk történelmében is hasonló példákkal találkozhatunk. A vita első szakaszában a Szocialista Párt képviselője elmondta, hogy mi ezt az ésszerűtlen, irracionális, hatásaiban antihumánus beavatkozást, az államosítások túlhajtását elítéljük. Elítéljük és nem értünk vele egyet, ugyanakkor más a viszonyunk azokhoz az intézkedésekhez, amelyek 1945-ben, 1946-ban az ország modernizációjához járultak hozzá, ahhoz járultak hozzá, hogy Magyarországon megszűnjön a nagybirtokrendszer, hogy Magyarországon a feudálkapitalista függések szűnjenek meg és iktatódjanak ki. Ezekhez az intézkedésekhez természetesen más a viszonyunk. Természetszerű, hogy erkölcsileg teljes egészében azonosulunk azokkal az igényekkel, amelyek az igazságtételt szorgalmazzák.
Milyen dilemmát kell feloldani? Elsősorban azt, hogy a mérleg serpenyőjébe belehelyezve a tényeket, és hangsúlyozom, a reális lehetőségeinket, azt kell számba venni, hogy az igények kielégítésének forrása és alapja szigorúan körülhatárolt és meghatározott. Az állami tulajdonnak meghatározott köréről lehet csupán szó. Az állami vagyonnak az az alapvető rendeltetése, hogy az ebből származó bevételekkel a belső államadósság csökkenthető. Ez jelenti forrását a beruházásoknak, és ez jelenti forrását a későbbiekben az életszínvonal növelésének is. Amennyiben ez a forrás radikálisan csökken, úgy az esélyek is csökkennek arra, hogy akár a beruházások, akár az életszínvonal javítása tekintetében kedvező folyamatok induljanak el ebben az országban.
A privatizációnak nem egyszerűen az a célja, hogy egy új tulajdonosi szerkezet jöjjön létre ebben a hazában, hanem elsősorban többlettőke bevonását kell, hogy eredményezze, biztosítania kell a privatizációnak az önkormányzatok és a társadalombiztosítási ellátás működőképes vagyoni alapokkal történő biztosítását. Ez tehát a mérleg egyik serpenyője. Hozzá kell tenni, hogy ez a Parlament döntött az önkormányzati törvényben az önkormányzati tulajdon megteremtéséről, ez a Parlament szorgalmazza a társadalombiztosítási tulajdon megteremtését. Mindezeket tehát nem lehet figyelmen kívül hagynunk.
Azt kell mérlegelni, hogy vajon az erkölcsileg indokolható jóvátétel és a reális lehetőségek között milyen viszony alakítható ki, és mindez mit jelent az ország jövője szempontjából. Ebben van szükség racionalitásra és politikai bölcsességre. Ez teremtheti meg a döntés mögötti konszenzust. Nem lehet a jogot úgy tekinteni, amely olyan eszköz, olyan technika, amely olyan társadalmi problémák megoldására is alkalmas, amelyek mögött nincs politikai egyetértés, és nincs meg a gazdasági fedezet. Önmagában a jogelvekhez, jogi technikához mérni a megoldás módját, elhibázott; több szempontú, közgazdasági és politikai érvrendszert figyelembe vevő megoldásra kell törekednünk.
A Szocialista Pártnak – bár álláspontját nem sorolták a markáns vélemények közé – nagyon határozott és kialakult követelményei vannak a szabályozással szemben.
Ezek a követelmények elsősorban az alkotmányosság igényére és az alkotmányosságból származtatott konkrét megoldási módokra vonatkoznak. A kiindulópont számunkra az alkotmányosság értelmezésében az, hogy az állam tulajdonosi döntése az alapja bármiféle kárpótlásnak, jóvátételnek, privatizációnak vagy reprivatizációnak.
Ilyen értelemben a jogi alap a rendezés tekintetében a méltányosság és a szuverén állami elhatározás. Ezt a felfogást erősíti az Alkotmánybíróság álláspontja is. Az alkotmányosság igényéből fakadó további követelmény az azonos elbírálás a tulajdoni tárgyak szerint, a különböző tulajdoni formák azonos védelme. És e tekintetben fogyatékossága a javaslatnak, hogy különbözőképpen védelmezi és különbözőképpen értelmezi a szövetkezeti tulajdon pozícióját a javaslatban.
Az eddigi vita során kevesebb hangsúlyt kapott, és szeretném ez alkalommal kiemelni azt, hogy nemcsak a tulajdon tárgyai és a tulajdon formái között kell azonos pozíciót teremteni a szabályozásban, hanem megközelítőleg erre kell törekedni a volt tulajdonosok és a nem tulajdonosok esetében is. Szintén összhangban az Alkotmánnyal és összhangban az Alkotmánybíróság állásfoglalásával.
Az Alkotmánybíróság állásfoglalásában egyértelműen kimondta, hogy a volt tulajdonosok és a nem tulajdonosok szempontjait azonos körültekintéssel és elfogulatlansággal kell mérlegelni. A nem tulajdonosoknak is joguk van az állami tulajdonhoz, ennek a lehetőségét számukra is biztosítani kell, hiszen ez nem jelent mást, mint a vállalkozáshoz való jog gyakorlati érvényesítésének törvényi garantálását.
Fontos szempontnak tartjuk azt, hogy legyen összhang a jogrendszer különböző ágaihoz tartozó szabályok között. Ilyen értelemben idő előttinek tekintjük a törvényt, hiszen nem ismerjük a szövetkezeti törvény koncepcióját, nem ismerjük a földtörvényt, nem tudjuk, milyen lesz az önkormányzati tulajdonra vonatkozó törvény, nem tudjuk, miképpen alakul a munkavállalói tulajdonra vonatkozó szabályozás.
Hangsúlyozni szeretnénk – mint alapvető követelményünket a szabályozással szemben –, hogy épüljenek be biztosítékok és garanciák a törvénybe a tekintetben, hogy a törvénynek az úgynevezett diszfunkcionális hatásai minimálisan érvényesüljenek a társadalomban.
Mire gondolunk elsősorban? Főként az inflációs hatásra, főként a törvény rendeltetésszerű érvényesülésére, és ilyen értelemben mi ragaszkodunk a földtulajdon esetében a helyben lakás követelményéhez. Úgy érezzük, ez áll összhangban a törvény alapvető rendeltetésével.
Nem idegen ez a megoldás. Az elmúlt ülésünkön hallhattunk arról egy elég részletes összefoglalót, hogy milyen agrárjogi megoldások ismertek e tekintetben. Igen szigorú megkötések ismertek számos nyugati ország agrárjogában, és nyilvánvaló, hogy egy nagyon jól és nagyon átgondolt érdek alapján születnek az ilyen természetű szigorú szabályok.
Következő követelmény számunkra a szabályozással szemben az egyszerű és az áttekinthető eljárási szabályok kialakítása, amelyek ahhoz nyújtanak segítséget, hogy nem évekig elhúzódó vitáknak, pereknek lesznek szenvedő alanyai az érintettek, hanem egyszerű és világos szabályok segítségével gyorsan lebonyolítható az eljárás.
Végezetül az az álláspontunk, hogy bármenynyire indokolt a kárpótlás időbeli hatályának kiterjesztése, minden ilyen igényt csak a realitások, a lehetőségek szigorúan vett korlátai között érdemes felvetni, és ennek ismeretében javasoljuk, hogy a törvény zárja le a kárpótlások sorát.
Befejezésül azt szeretném elmondani, tisztelt Ház, hogy ma már a sajtóban, rádióban eléggé nyíltan beszélnek arról politikusok, hogy a törvény eredeti célkitűzését kiegészítve olyan másodlagos politikai hatást is remélnek a törvény elfogadásától, amely kiszélesítheti a politikai bázisát a jelenleg kormányzó pártoknak a társadalomban. Ennek kapcsán azt kívánom elmondani, hogy akkor, amikor a piacgazdaságra történő áttérés szükségszerűen a konfliktusok kiéleződésével jár együtt, vajon szükségképpen új konfliktusok forrását kell-e kialakítani azzal, hogyha azok, akik nem rendelkeztek tulajdonnal a törvény által megadott időpontig, és azóta sem szereztek maguknak számottevő tulajdont, a gazdasági nehézségek fokozódásával egy újabb kiélezett feszültség alanyaivá válhatnak.
Ennek értelmében és ennek tükrében, ennek ismeretében javasoljuk a tisztelt Háznak azt, hogy a törvényt kapcsolja egybe a munkavállalói részvény nyújtotta lehetőségekkel, és ez tulajdonképpen az Alkotmány szellemének megfelelő megoldást nyújthat mindenki megelégedésére.
Mindezek ismeretében szeretném még egyszer kifejezni, hogy amennyiben ezek a követelmények a törvényhozás menetében nem valósulnak meg, ez esetben a Szocialista Párt képviselőcsoportja nem tudja támogatni a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm. (Kis taps.)
