BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
BOD PÉTER ÁKOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ez évi költségvetésről szóló tavalyi év végi törvény előírja, hogy a Kormány által a költségvetés terhére vállalható garancia összege ebben az évben nem haladhatja meg a kiadási főösszeg fél százalékát, ami körübelül 4,6 milliárd forint. Nem beszélve az energiaimportról, talán emlékeznek a képviselőtársak, hogy gáz-, olaj-, árambeszerzéshez adható garancia, hiszen itt az importbeszerzés kockázata minimális. Azonban most három olyan jelentős ipari ügylet van a láthatáron, amely igényli a garanciát, hiszen az ügyletekben érintett kereskedelmi bankok a viszonylag korlátozott alaptőkéjük és a vállalható kockázatra vonatkozó jogszabályok miatt nem képesek a szükséges bankári biztosítékokat megadni. Az MNB, a jegybank pedig, miután célunk, hogy elváljon a jegybanki és a kereskedelmi banki tevékenység a bankrendszerben, közvetlenül nem vesz részt ilyen típusú kockázatvállalásban, garanciavállalás biztosításában.
Az igazi megoldás az lesz, ha megszületik nálunk is garanciavállalási intézmény, amelyik a piacgazdaságokban rendszerint létezik. Most azonban, miután igen jelentős, nemzetgazdasági szempontból lényeges ügyről van szó, ezért javaslom, hogy az állami költségvetés vállaljon garanciát az alábbi három kérdésben.
A három ipari vállalkozás nem egyforma jellegű. Kettő az Iráni Iszlám Köztársaságban létesítendő beruházás, illetve oda való szállítás ügyével kapcsolatos.
Az Alumíniumipari Tervező és Kutató Intézet egy zárt tenderben elnyert egy megrendelést, amely keretében egy 250 000 tonna éves kapacitású timföldgyárat építhet föl.
A másik üzlet: a MOGÜRT két üzletfelétől olyan megrendelést kapott, amelynek keretében 3000 darab Ikarus autóbuszt lehet szállítani Iránba ez évben és a következő évben.
A nemzetközi szokásoknak megfelelően mindkét szerződés életbelépésének az a feltétele, hogy a szállító a szerződés értékének 10%-át kitevő, úgynevezett jó teljesítési garanciát vállaljon. Ezt akkor kell visszafizetni, hogyha nem szállítja le a vállalkozó azt, amit vállalt, illetve a minősége nem megfelelő.
Ezen túlmenően az iráni fél azt elfogadta, azt vállalta, hogy fizet előleget, a végső számla 25%-át, erre viszont ugyancsak garanciát kell nyújtani, előleg-visszafizetési garanciát.
A harmadik ügylet más típusú, Magyarországon létesülő magyar-japán vegyes vállalat, az ismert Suzuki projektről van itt szó, melynek az összköltsége 16 milliárd forintra tehető körülbelül, és ehhez a japán Exin Bank nyújt hitelt kilencmilliárd forint értékben, de a teljes hitelrészre a japán bank fizetési garanciát kér az MNB-től.
Ha tehát a három ügyletet összeadom, ez összesen 25,7 milliárd forintra tehető mai árfolyamokat számolva. Ilyenkor tájékoztatni kell az Országgyűlést a kockázat mértékéről.
A kockázat vállalható mértékű mindegyik ügyletben. Talán a leghosszabb és ezért átfutási ideje miatt a legkockázatosabbnak tekinthető az iráni timföldgyár, bár a gyártóknak van tapasztalatuk hasonló ügyletek lefolytatásában, de fölhívom a figyelmet, hogy 54 hónapos átfutásról van szó, hiszen a gyártás és a beüzemeltetés körülbelül ennyi időt vesz igénybe. Azonban el kell mondanom, hogy az előleg-visszafizetési garancia csak a szerződések nem teljesítése esetén jelent tényleges fizetési kötelezettséget, márpedig a szerződések teljesítése az érintett magyar vállalatoknak alapvető érdekük.
A kockázatot továbbá az is mérsékli, hogy például az Ikarus-buszok szállítása esetében az Ikarus mint gyártó vállalat kész a garanciális kötelezettség fönnállásának időtartamára az iráni autóbuszbevételek 10%-át külön számlán félretenni. Az alumíniumipari vállalakozás esetében pedig a MAT gazdasági helyzete és kiterjedt vagyona szolgál biztosítékul, hiszen ezekre a vagyontárgyakra jelzálog köthető ki. A Suzuki-vállalkozás esetében biztosítékot jelent az, hogy szintén jelzálog köthető ki a vagyontárgyakra, továbbá a vállalkozás garancia-biztosítási díjat is fizet, amely a teljes biztosított összeg évi 6 ezreléke.
Mindezek figyelembevételével garantálható, hogy a költségvetési garancia kedvezményezettjei az ügyletekért anyagilag is felelnek, és az esetlegesen helyettük fizetendő összeg az állammal szembeni tartozásként behajtható a vállalkozókon.
Az elmondottak alapján tehát kérem az Országgyűlést, hogy az 1991. évi költségvetésről szóló 1990. évi CIV. törvény 20. §-ának (2) bekezdésében meghatározott garanciavállalási keretösszeg mintegy 26 milliárd forinttal történő túllépéséhez járuljon hozzá. (Gyér taps.)
