MIHÁLY ZOLTÁN, DR. (MDF)
MIHÁLY ZOLTÁN, DR. (MDF)
MIHÁLY ZOLTÁN, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Urak! Választókörzetemben számos, a kérdésben érintett község önkormányzatától kaptam olyan jelzéseket, melyek azt bizonyítják, hogy a kérdésem tárgyát képező témában általános a bizonytalanság. Még mielőtt részletezném az érintett önkormányzatok helyzetét, úgy érzem, feltétlenül szólnom kell az előzményekről.
1973 óta jöttek létre a közös tanácsok Magyarországon. Egy hibás, a kistelepülések érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyó, rossz politikai döntés alapján. E döntés politikai tartalmát tekintve egyértelműen az akkori pártállam poszt-sztalinista indíttatású, centralizációs, antidemokratikus törekvéseit volt hivatva képviselni.
Az 1990. szeptember 30-i helyhatósági választások után a társközségek zöme élt azzal a lehetőséggel, hogy önállóságát kimondva saját életét élhesse. Nincs azonban egyetértés az érintett települések önkormányzatai vagyonmegosztása tárgyában. Az önkormányzatok képviselőtestületei, a volt székhely- és társközségek nem tudnak megegyezésre jutni a kialakult, már-már késhegyig menő vagyoni vitákban. Sajnálatos módon az elmúlt 40 év hagyatéka itt is érezteti hatását, mint annyi mást, ezt is fel kell vállalnunk. Megítélésem szerint ez országos probléma. Nem hagyható tehát figyelmen kívül.
Az önkormányzati törvény 104. §-ának (2) bekezdése felkínálja a lehetőséget a volt közös tanácsok társközségeinek, ha nem alakítanak közös képviselői testületet, megállapodhatnak a meglévő vagyon megosztásában. E lehetőség tehát az idézett törvényhely alapján adott.
Viszont a megoldás tekintetében számos megválaszolatlan kérdést von maga után.
Az érintett önkormányzatok képviselőtestületei eltérően értékelik a meglévő vagyon fogalmát. Vannak olyan volt társközségek, amelyek a volt székhelyközségtől 17 évre, a közös tanácsok létrehozásának időpontjára visszamenőleg követelik a népességarányosság elve alapján a fejlesztési és felújítási pénzeszközöket. Ha nem sikerül megállapodnunk tárgyalás, illetve peren kívüli egyezség során a vagyoni kérdésekben, a bíróság 17 évre visszamenően, vagy a Ptk. által megrögzített öt év általános elévülési időt figyelembe véve folytatja le az eljárást.
A felmerült kérdés vonatkozásában tény, hogy az országban nincs ítélkezési gyakorlat. Fennáll viszont annak a veszélye, hogy a vitában álló önkormányzatok a bírósághoz fordulnak, s megítélésem szerint ismervén gazdálkodási nehézségeiket, egy esetleges per folytán a felmerülő perköltség megfizetése alapvető finanszírozási gondokat okozhat számukra.
Véleményem szerint nem célszerű hagyni, hogy az érintett önkormányzatok sodródjanak az eseményekkel. A múlt átgondolatlan politikai döntéseiért a demokratikus úton létrejött önkormányzatoknak kell fizetni? Igazságot tenni ebben a kérdésben végtelenül nehéz.
Ennek ismeretében mégis arra kérem a miniszter urakat, adjanak a kérdésemre olyan választ, amely valamelyest kiutat nyújt a vitában álló önkormányzatok számára. Köszönöm a figyelmüket. (Gyér taps.)
