ANTALL JÓZSEF miniszterelnök:
ANTALL JÓZSEF miniszterelnök:
ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy egy munkaparlamentnek, amelyiknek súlyos és sorozatos munkában kell új és új törvényalkotásokat hoznia, mindenképpen néhány pillanatra meg kell emlékezni 1944. március 19-éről. Nézzék el nekem, hogy ezt részben személyes okokból teszem, s részben azért, hogy kifejezésre juttassam ennek az Országgyűlésnek, ennek az Országgyűlésnek felelős Kormánynak ország-világ előtt a politikai hitvallását és állásfoglalását, amiben – meggyőződésem és remélem – nincs közöttünk különbség.
1944. március 19-e éjszakájára nagyon közvetlenül és nagyon jól emlékezem vissza, arra az éjszakára, amikor a kormányzó távol volt, a Kormány itt volt, néhány minisztere kivételével. Ennek az Országgyűlésnek az is különleges jelleget ad, hogy itt van körünkben korelnökünk, Kéri Kálmán vezérezredes úr, aki akkor egész éjszaka a belügyminiszterrel együtt irányította a német csapatok megfigyelését és ellenőrzését a bevonuláskor, és elősegítette azt, hogy értesíteni tudta azon az éjszakán a belügyminiszter és a honvédelmi miniszter megbízásából mindazokat az országgyűlési képviselőket, mindazokat a baloldali politikai vezetőket és mindazokat a külföldieket, akik akkor itt voltak Magyarországon, és nagyon sokan így menekültek meg a Gestapo-fogság elől.
Ez a nap emlékezés arra, hogy a hitleri német csapatok bevonultak Magyarországra, és ezzel 1944. március 19-én de jure elvesztette Magyarország a szuverenitását. Ha megadatik ennek az Országgyűlésnek, és megadatik ennek a Kormánynak – amiben bízom –, hogy június 30-ával nem lesznek külföldi csapatok Magyarország földjén, akkor egy történelmi folyamatnak a végére jutunk, Magyarország teljes szuverenitása helyreállításának. De célszerű s illő megemlékezni arról a napról, március 19-éről, amikor a hitleri német csapatok bevonultak Magyarországra.
Szeretném összegezni azt is, hogy Magyarország évek óta háborúban állt; súlyos megpróbáltatások, törvényszegések, ha úgy tetszik, az emberi jogokkal, az emberiességgel ellentétes törvények voltak érvényben. De senki ne felejtse el azt, hogy ugyanakkor 1944. március 19-ig itt Európa akkori legnagyobb zsidó közössége még életben volt. Ne felejtse el azt, hogy itt külföldi menekültek és hontalanok tízezrei még viszonylagos biztonságban éltek! Ne felejtsék el azt, hogy azok a pártok, amelyek ma itt vannak, és amelyekről sok minden elhangzik, azon politikai eszmék örökösének tekintik magukat, amelyek szembeszálltak a hitleri Németországgal, és amelyek egy parlamentáris demokrácia hitében voltak. Ezt mondom akkor, amikor a kormánykoalícióban részt vevő politikai pártokat is vádaskodások érik. Úgy gondolom, hogy ezen a napon emlékezni kell mindazokra a politikusokra, akik – éppen ellenkezőleg – mindent ennek érdekében fejtettek ki.
Összegezhetem. Ullein-Reviczky Antal egykori stockholmi magyar követ az emigrációban jelentette meg könyvét, amelynek címe: "Német háború, orosz béke". Ez volt emlékiratainak a címe. Ő volt az, aki 1943-ban már részben azzal a céllal ment ki, hogy egyike legyen a közvetítőknek az akkori semleges Svédországban. Erre is emlékeznünk kell, mert ez a nap mindenki számára fontos. Ne menjünk el mellette anélkül, hogy erre emlékeznénk!
Úgy gondolom, hogy példaértékű ez a nap abban is, hogy politikai nézetektől függetlenül azok, akik a nemzeti gondolkozásban, azok, akik a politikai demokrácia hitében vagy legalábbis a hitleri Németországgal való szembenállásban egyek voltak, figyelmeztetni tudták egymást, mert a börtönökben ugyanúgy, mint később, nézetkülönbség nélkül újra együtt voltak.
Figyelmeztetőnek kell lennie minden ilyen napnak, hogy arra figyelmeztessen bennünket, hogy bennünket felelősség terhel, felelősség a kijelentéseinkért, felelősség a tetteinkért és felelősség azért, hogy milyen politikai erők aktivizálódhatnak, milyen politikai szellemiség jön ki a harcból, és emlékezni kell arra is, hogy akár szélsőjobb, akár szélsőbal politikai nézet, együtt veszélyezteti a születő magyar politikai demokráciát, és ez kell, hogy kötelezzen bennünket.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a Kormány, amíg az én vezetésem alatt áll, ennek a jegyében, a szuverenitás teljes helyreállításának a jegyében, de minden szélsőjobb és minden szélsőbal ordas eszmével szembe fog szállni. Erre engem kötelez saját meggyőződésem, és köteleznek a koalíciós pártok. Úgy gondolom, hogy a politikai pártokban lehetnek ellentétek kívül és belül, de vannak alapkérdések, amelyekben nem lehet. A történelmileg már akkor létező pártok ennek a jegyében küzdöttek. Úgy gondolom, erre emlékezni kell a pártokon belül, és emlékezni kell a pártokon kívül, hiszen ezek a pártok adták a hitleri Németországgal szemben, a hitlerizmussal és a sztálinizmussal szemben is az áldozatok nagy részét.
Köszönöm, hogy meghallgattak. Bízom benne, hogy ez megint olyan alapkérdés, amelyben egyet kell értenünk. (Taps.)
