GYÖRGYI KÁLMÁN, DR. legfőbb ügyész:
GYÖRGYI KÁLMÁN, DR. legfőbb ügyész:
GYÖRGYI KÁLMÁN, DR. legfőbb ügyész: Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A háborús és az emberiség elleni bűncselekményekre vonatkozó törvényi rendelkezések, amelyek el nem évülésére utalt a képviselő úr, a salgótarjáni sortűz kapcsán nem alkalmazhatók. (Közbeszólások: Miért.) Alappal feltételezhető viszont, hogy megvalósult a gyilkosság vagy a több emberen elkövetett emberölés bűntette. Ezeknek a bűncselekményeknek a büntethetősége viszont elévült. Az elévülés a magyar jog szerint büntethetőséget megszüntető ok.
Engedjék meg, hogy válaszomat röviden megindokoljam, s ennek során tájékoztatást adjak a hatályos magyar jogi szabályozásról. A hatályos magyar büntető törvénykönyv szerint a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban volt törvény szerint kell elbírálni, a későbbi törvény visszaható hatállyal akkor alkalmazható, ha ez az enyhébb. 1956 decemberében is hatályban voltak a háborús bűncselekményekre vonatkozó rendelkezések úgy, ahogy azokat az 1945. évi VII. törvény szabályozta. Ezeknek a büntethetősége mind a mai napig nem évült el, de a háborús bűncselekmények mind az 1939-ben kezdődött háborúval kapcsolatosak.
Hadd részletezzem, hogy milyen magatartások szerepelnek itt. A háborúnak Magyarországra való kiterjesztésével, a fegyverszünet megkötésének megakadályozásával, a nyilas mozgalom segítésével, a megszállt vagy visszacsatolt területek lakosságával szembeni kegyetlenkedéssel, az SS-ben, Gestapóban való részvétellel stb. voltak elkövethetők. Az egész törvény a világháborúban való magyar részvétellel függ össze, így az a fordulata is, amely szerint háborús bűnös, aki általában akár belföldön, akár külföldön felbujtója, tettese vagy részese volt emberek törvénytelen kivégzésének vagy megkínzásának.
A háborús bűncselekmények tényállásai ezért nem alkalmazhatók az 1956-ban elkövetett cselekményekre. Az emberiség elleni bűncselekményeknél ezeket a tényállásokat, különösen pedig az ebben az összefüggésben gyakran említett népirtás tényállását 1956-ban a magyar büntetőjog nem tartalmazta. A mai Btk-ban az emberiség elleni bűncselekmények címet viselő fejezetben szereplő tényállásokat első ízben az 1961. évi büntető törvénykönyv szabályozta. Ezek a rendelkezések 1956-ban nem voltak hatályban. Az 1971. évi 28. számú törvényerejű rendelet mondta ki e bűncselekmények el nem évülését, de ez nem jelenti azt, hogy ezek a tényállások visszaható hatállyal lennének alkalmazhatók.
Egyrészt tehát meg kell állapítani, hogy az emberiség elleni bűncselekményekre vonatkozó rendelkezések 1956-ban Magyarországon nem voltak hatályban, de ha már hatályban lettek volna, akkor sem lettek volna alkalmazhatók a salgótarjáni és a többi sortűz esetében. A népirtás megvalósulásához, ahogy ezt a genocídiumegyezmény szabályozza, különleges célzat szükséges, az, hogy az ölésre valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges kiirtása céljából kerüljön sor.
Ez a rendelkezés pedig polgárháborús viszonyokra nem alkalmazható.
Az 1956 decemberében elkövetett cselekmények megítélésére az 1878. évi Büntető Törvénykönyv rendelkezéseit lehet alkalmazni, ennek alapján a Salgótarjánban vagy másutt elkövetett cselekmények gyilkosságnak, ha előre kitervelték, ha pedig nem, akkor több emberen elkövetett emberölésnek minősíthetők, büntethetőségük elévülésére pedig az akkor hatályban volt 1950. évi II. törvényt kell alkalmazni. Eszerint a leghosszabb elévülési idő a 15 év volt, így a ma hatályos jog szerint 1956 decemberében elkövetett gyilkosság vagy emberölés büntethetősége 1971 decemberében elévült. Ezen a jogi helyzeten csak a tisztelt Országgyűlés által elfogadott törvény változtathat. Ennek a törvénynek az előkészítése kapcsán – és ebben reflektálnék képviselő úr második kérdésére – arra kell figyelmet fordítani, hogy a szabályozás összhangban legyen azokkal a most érvényes nemzetközi szerződésekkel, amelyek e témával kapcsolatban visszaható hatályú szabályozásra tartalmaznak különös rendelkezéseket. Ennek az előkészítése biztos, hogy alapos megtanácskozást érdemel és igényel, úgyhogy ezzel kapcsolatban rögtönözni itt nem szeretnék. Azt szeretném mondani, hogy ez a probléma, amivel most Magyarország szembenéz, nem először merül fel Európában. A II. világháborút követően, elsősorban Németországban, a Németországi Szövetségi Köztársaságban a törvényhozás ezzel a kérdéssel ismételten szembenézett, és ugyan nem szenvedélyes viták nélkül, de megfelelő törvényi megoldást találtak.
Kérem a tisztelt képviselő urat és a tisztelt Országgyűlést, hogy ezt a tájékoztatást szíveskedjék elfogadni.
