KATONA KÁLMÁN, a gazdasági bizottság előadója:
KATONA KÁLMÁN, a gazdasági bizottság előadója:
KATONA KÁLMÁN, a gazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jelentésünkhöz azért kell szóbeli kiegészítést fűznöm, mert ez az ügy olyan sok újságcikkre és találgatásra adott okot, hogy feltétlenül fontosnak látjuk, hogyha az ország nyilvánossága és a képviselőtársaink is látják, hogy valóban egy ilyen tender kiírása hogy zajlik.
Bizottságunk egy hatpárti albizottságot hozott létre, tehát minden parlamenti párt részt vett egy fővel ebben a vizsgálóbizottságban, többek között Pál László, az interpellációt tevő képviselő is.
Vizsgálati módszerünk az volt, hogy bekértünk minden anyagot, a tenderkiírástól kezdve az elbírálás összes jegyzőkönyvét és a pályázatra beküldött anyagokat is. Ezeket áttanulmányozva megállapítottuk, hogy rendkívüli alapossággal jegyzeteltek mindent. Mindenre kiterjedő volt az elbírálás menete, és olyan apró részleteket is feljegyeztek, amelyeket nem gondoltunk. Különös figyelmet fordítottunk az iparpolitikai kérdésekre és azokra a kérdésekre, amelyeket a sajtó és egyes bejelentések kapcsán úgy gondoltuk, hogy meg kell vizsgálni. Mik voltak ezek?
Elsősorban a pótlólagos információ kérésével foglalkoztunk. Ez a terület minden tenderen indulót érintett, tehát mindenkitől kértek be pótlólagosan információt, ugyanakkor ezeket értékelésnél nem vették figyelembe, de mivel némelyiknek a hiánya kizáró ok lett volna, szükséges volt ezeknek a bekérése.
Volt egy olyan elterjedt hír, miszerint az Ericsson pótlólagosan küldött be lapokat, ezzel befolyásolta a végeredményt. Ezt is megvizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy teljesen szabályosan jártak el. Kihagytak 11 lapot, amit utólag megküldtek. Ezeknek tartalmát is megvizsgáltuk, és úgy döntöttünk egységesen, hogy nem történt szabálytalanság.
A legnagyobb kérdés az árak vonatkozásában volt. Itt a tenderbontási ár és a végső végeredmény, tehát a tender eredménye és ára közti különbség adott találgatásokra okot. Alaposan megnéztük ezt a kérdést is, és miután több árról volt szó – vonalár, rendszerár, három évre kivetített ár, szintre hozott ár –, végül is ez valóban okot adott találgatásokra, de rendellenességre, tehát a végeredményt befolyásoló semmilyen csalásra, részrehajlásra nem bukkantunk. Tehát az árak ügyében is úgy döntött bizottságunk, hogy ezt tudomásul veszi.
Elterjedt az a hír is, hogy a kormány-előterjesztést Bod Péter Ákos miniszter úr nem írta alá. Beszereztük ezt az előterjesztést. Az eredeti példányon mindhárom miniszter úr aláírása szerepelt, tehát ez a szóbeszéd sem igaz.
Az iparpolitikára különös figyelmet fordítottunk. A kiírásból kell kiindulnunk, ugyanis a kiírás rögtön egy iparpolitikai elemet tartalmaz, amely úgy hangzik, hogy a pályázónak vegyesvállalatot kell létesítenie a magyarországi partnerével, és három év alatt fel kell futtatni a gyártást. Tehát ez azt jelenti, hogy Magyarországon digitális távbeszélőközpont-gyártás lesz. Ez volt az egyik feltétel.
Ugyanakkor a kiírás valóban nem preferálta a már meglévő gyártási kapacitásokat. Elsősorban itt a BHG-ra kell gondolnunk. A kiírás felhasználó-orientált volt, és az egész elbírálási rendszer is a Távközlési Vállalat, illetve a minisztérium befolyása alatt állt. Ezt nem kell rossz értelemben értenünk. Az volt a végső cél, hogy minél korszerűbb távbeszélő-rendszer valósuljon meg hazánkban minél alacsonyabb áron.
Néhány apró részletre szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, mert számos olyan híresztelés volt, miszerint kihúztak értékelési pontokat, a súlyozáson változtattak. Ezt megvizsgálva megállapítottuk, hogy az iparpolitika 21%-os súllyal volt jelen az értékelésben, ugyanolyan súllyal szerepelt, mint például az általános műszaki feltételek. Tehát ez lehetett volna nagyobb súlyú is, de nem itt volt a hiba.
Az elbírálás során történtek olyan változtatások, amelyekre azt kell mondanom, hogy technikailag kifogásolhatók, nem lett volna szabad kihúzni értékelési pontokat. De hogy értsék, miről van szó, ismertetnék négy olyan pontot, amelyet összevontak, és egy közös pontként élt tovább a bírálatok során.
Annyira gyengén volt előkészítve az iparpolitika, hogy átfedések voltak a kereskedelem és a saját kérdések között is, tehát az iparpolitikán belül is egy kérdésre ugyanaz a válasz volt.
Hogy lássák, hogy miről van szó, felolvasok egy ilyen kérdéscsoportot. Volt egy olyan kérdés, hogy gyártáshonosítás, azután volt olyan, hogy magyar gyártási hányad, azután magyar beszállítás – ezeket a kérdéseket összevontuk.
A végső döntésről szeretnék még néhány szót mondani. Elterjedt az a hír, hogy a szakértői vélemény más eredményt hozott, mint a tender végeredménye. Valóban a tenderkiírónak jogában áll eldönteni, hogy ki legyen a győztes a szakértői vélemény alapján. Mivel úgy volt kiírva a tender, hogy az első árait minden további pályázó vállalja, ezért az első után a második, harmadik választásában nagy szabadsága volt a kiírónak. Ezzel a lehetőséggel élt is, és így jött ki az a végeredmény, amely minden kétséget kizárólag a nemzetgazdaság számára hasznos volt, számos tekintetben – azt kell mondanom – különösen kedvező.
Éppen ezért hoztuk határozatunkban azt a döntést, hogy ezt a rendkívül jó végeredményt, amelyet a tender hozott, figyelemmel kísérjük a továbbiakban, mert annyira kedvező az árak alakulása, hogy felmerült a szakmában az a gyanú, hogy ez így meg sem valósítható. Ezért a gazdasági bizottság a továbbiakban ennek a tendernek a megvalósulását, a gyártás honosítását figyelemmel fogja kísérni.
Kérem, hogy ezekkel a kiegészítésekkel Siklós Csaba miniszter úr válaszát elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm. (Taps.)
