KELEMEN ANDRÁS, a Népjóléti Minisztérium államtitkára:
KELEMEN ANDRÁS, a Népjóléti Minisztérium államtitkára:
KELEMEN ANDRÁS, a Népjóléti Minisztérium államtitkára: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Mindannyiunk közös bánatát érinti az interpellációban említett alapvető probléma, nevezetesen, hogy volt korábban egy igen kedvező vámszabályokkal járó gépkocsibehozatali lehetőség, amivel súlyos visszaélések történtek. A Parlament ennek ellensúlyozására a mozgáskorlátozottak részére az idei költségvetésben a korábbi 60 milió forintnyi, gépkocsivásárlás támogatására szolgáló keretet 660 millió forintra emelte, amelyet egyébként a Népjóléti Minisztérium költségvetésében e címen szavazta meg a tisztelt Országgyűlés – természetesen, aki megszavazta.
De ezt nem februárban változtatta meg egy derék bürokrata, ez így szerepelt a költségvetési tételek között. Ennyit a formai részéről.
Ugyanakkor már ebben az időben is folyt a Népjóléti Minisztérium különböző területein a mozgáskorlátozottak szervezeteivel való együttműködésben egy olyan koncepció kialakítása, amely nemcsak a gépkocsivásárlások támogatását szolgálja, hanem a mozgáskorlátozottak közlekedési költségeinek csökkentésére irányul.
Itt szeretném elmondani: igaz ugyan, hogy a közlekedési támogatás jelen rendelettervezetünkből – amire csalódottan utalt a képviselő úr – kimaradt, ez azonban nem jelenti azt, hogy elvetettük a gondolatát. Mindjárt vázolom is, hogy miért. A következő félévben megkíséreljük ezt a Népjóléti Minisztérium szociálpolitikai szakmai programjának anyagi fedezetéből biztosítani, és így egyúttal közelítenénk a MEOSZ-nak, a Mozgáskorlátozottak Egyesülete Országos Szervezetének novemberi elgondolásához, ahol ők 1,24 milliárd forint támogatásban gondolkodtak, és amely 200 millió forint híján tudott csak megvalósulni a költségvetésben. Az idei év gépkocsivásárlás-támogatási kiadásainál azonban azt a tényezőt is figyelembe kell venni, hogy van jónéhány olyan mozgáskorlátozott polgártársunk, aki olyan tavalyi gépkocsi-megrendelés birtokában van, amely várhatólag csak az idén teljesül. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy azok számára, akik 1990. december 31 előtt magyar pénzintézetnél megrendelt gépkocsi teljes vételárát kifizették, a Pénzügyminisztériumtól kapott felvilágosítás szerint továbbra is a vám- és áfamentességet biztosítani fogják. Azonban azok, akik nem tudták a teljes vételárat a múlt év végéig kifizetni, jóhiszeműen kerülhetnek anyagilag lényegesen nehezebb helyzetbe. Elsőrendű kötelességünknek érezzük ezeknek a többletterheknek a lehetőségekhez képest való mérséklését. Tehát erre is szolgál ez a pénz.
Így valószínűnek tartjuk, hogy a rendelkezésre álló keretnek ezt a részét ilyen igényeknek a kielégítésére fogjuk fordítani. Ugyanakkor továbblépés- és előrelépésképpen a jövő számára szorgalmazni szeretnénk, hogy a kötelező felelősségbiztosítás, aminek a rendszerében most várható változás, ennek a kérdésében a mozgáskorlátozottak más elbírálás alá essenek, mint az átlagpolgárok vagy az egészséges polgárok. Minden valószínűség szerint ezeknek a költségeknek a fizetésére is kell pénzt tartalékolni ebből.
Közel áll hozzánk az, hogy a mozgáskorlátozottak szervezete által már többször megfogalmazott gondolat, hogy a jelenlegi 660 millió forintos gépkocsivásárlási és a 400 millió forintos benzinvásárlási támogatás – ami emellett megvan – valahol találkozzék, és az így 1 milliárdnyit meghaladó összeget olyan elosztási rendszerrel fordítsuk a mozgáskorlátozottak közlekedési gondjainak megoldására, amely számukra az eddiginél hatékonyabb anyagi segítséget jelent.
Kérdés az is, hogy a mozgáskorlátozottak támogatása korlátozottságuk vagy szociális helyzetük miatt kell történjék. Az ország jelenlegi helyzetében még ez utóbbira kell a nagyobb hangsúlyt fektetnünk, azonban úgy érezzük, hogy elérendő cél, hogy a támogatás az egészségi állapot, jelen esetben a mozgáskorlátozottság miatt történjék, hiszen a súlyosabb mozgáskorlátozottsági állapot nagyobb pluszkiadásokkal jár, hiszen szolgáltatást kell igénybe venni, amit más esetben esetleg nem szükséges.
Jelenleg, mint szociális támogatásunk majd mindegyikében, egy kicsit fordított a helyzet, mégpedig úgy, hogy a kevésbé rászoruló rétegek kapják meg jobban a támogatást, s azok, akik nem rendelkeznek a szükséges alapeszközzel, semmiféle hozzájárulásban nem részesülnek. Ezt elismerem.
Ezért is tartjuk támogatandónak az előbb említett gondolatot, amit azonban a jelenlegi költségvetési kötöttségek között csak a költségvetési cím megváltoztatása révén lehet elérni. A minisztérium szakértői gárdájában az az álláspont erősödött meg, hogy a mozgáskorlátozottak által fölvetett ötleteket tovább kell dolgozni, és alaposabban elő kell készíteni, és főleg össze kell hangolni, mert tudomásunk szerint a MEOSZ tulajdonképpen nem az összes mozgáskorlátozottat, hanem annak főleg egy vidéki rétegét képviseli. Tehát érdekes volna a nagyváros területén való közlekedés megoldásába bevonni az egyéb érdekszervezeteket is.
Az év második felében olyan rendelettervet akarunk kidolgozni, ami már a következő évi költségeket megszabja, a költségvetés összeállításakor ezek figyelembevételével hozhatjuk meg a – gondolom – sokak által várt döntést. Ha ennek a rendeletnek az elkészítése felgyorsul, és a kisebb-nagyobb félreértéseken alapuló sértődések, amelyek itt is fölmerültek, nem akadályozzák a Népjóléti Minisztérium és az érintett szervezetek közötti együttműködést, úgy a költségvetés negyedévi vagy félévi revíziója során mi gondolkodnánk a cím megváltoztatásáról is. Azonban nehézséget jelent majd továbbra is, hogy az üzemanyag-vásárlás támogatására már az önkormányzatoknál levő pénzek együttes kezelését az év folyamán semmiféleképpen nem lehet megoldani.
Egyúttal hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy jelezzem, inkább az ország nyilvánosságának, mint pusztán a tisztelt Háznak, hogy ezt az önkormányzatokhoz leosztott pénzt viszont igénybe is kell venni. Sokan vagy nem tudják, vagy nem tudnak hozzáférni ehhez a pénzhez, holott ez ott van, és erre a célra szolgál az önkormányzatoknál.
Ennek alapján az az érzésem, hogy a felmerült kérdésekre vonatkozóan az első kérdésre a választ az egész válaszommal megadtam. A második kérdésre vonatkozóan tulajdonképpen az a helyzet, hogy ez a rendelettervezet kész, tárcaegyeztetésen van, amint a tárcaegyeztetés megtörtént, életbe lép.
A 660 millió forintnak a sorsára vonatkozóan szintén kitértem a válaszomban. Végül a negyedik, hogy szándékozunk-e bevonni az érdekszervezeteket: igen, és remélem, hogy ezt sikerült bizonyítani. Köszönöm szépen a kérdést. (Gyér taps.)
