SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Elnök úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Néhány nappal ezelőtt elkezdtük a társadalombiztosítással kapcsolatos két rendkívül fontos törvénytervezet tárgyalását, és akkor már jeleztem – tekinttetel az Országgyűlés előtt álló sűrített feladatokra –, a kormányzat kénytelen tudomásul venni a Házbizottság döntését, hogy ezen benyújtott törvényjavaslatok végleges lezárására csak januárban kerülhet sor. Ez sem a Házbizottságnak, sem a kormánynak nem öröm, hanem kényszerűség.
Abban az előadói beszédben már jeleztem, hogy a kormányzat fölkészült technikailag arra, hogy módosító, áthidaló lépéseket tegyen. Ez a 3981-es számú és a 3980-as számú törvényjavaslat is.
Most a '81-es, a betegszabadságról szóló kérdésről kell beszélnem. Amiért szükségesnek láttuk, hogy ez a kérdés előkerüljön, noha a bizottságok egy része ezt a formát nem tartja helyesnek és jelenleg megtárgyalhatónak, az az, hogy veszélyeztetettnek látjuk a Társadalombiztosítási Alap működését akkor, ha ilyen jellegű döntések csak januárban kerülnek sorra, hiszen az érvényesítése már egy további hónapot késik, és ez az alap gazdasági működését rendkívüli módon megnehezíti.
Az alapvető probléma egy mintegy húszmilliárdos hiány pótlása. Az eddig lezajlott vitában a tisztelt képviselőtársak nem nagyon, sőt egyáltalán nem vonták kétségbe ennek a hiánynak a jogosságát, és a pótlás megoldásának a szükségességét. Az hiszem, a Ház mindkét oldalán osztatlan örömnek örvendene, ha ezt a kérdést profiltisztítás formájában tudnánk megoldani, de mint a költségvetési vitában ez láthatóvá vált, erre 1992-ben érdemben sajnos nem kerülhet sor.
Megvizsgáltuk, hogy lehet-e a hiányt a kiadások mérséklésével megoldani. Úgy ítéljük meg, hogy egy ilyen kísérlet nem lenne összhangban az Országgyűlésnek a nyugdíjak értékmegőrzéséről hozott határozatával, és nem lehetséges az sem, hogy az egészségügyi intézmények működésének az ellehetetlenülésére tegyünk javaslatot.
Megvizsgáltuk a járulékemelés lehetőségét is, ebben az esetben a munkáltatók által fizetendő társadalombiztosítási járulék mértéke 45,5% lenne. Ez valamennyi munkáltató gazdálkodására egyforma hatást gyakorol: a normatív elvonások egységes emelkedése.
Legyen szabad a december 18-ai ülésen e témakörrrel kapcsolatban elhangzottakra is néhány szót mondanom. Az állami költségvetés megfelelő nagyságú vagyonátadással javíthatná a társadalombiztosítási költségvetés helyzetét, illetve egy kombinált módszer is fölállítható, a betegszabadság intézménye lerövidülhet, és a járulékemelés mértéke csökkenhet. A vagyonjuttatást rendkívül fontosnak tartjuk, tartottuk, és mint említettem, az Érdekegyeztető Tanács támogatásával is találkozik ez a lépés, a jelenlegi terveknél nagyobb léptekben kell, hogy megtörténjen. De felhívom a tisztelt Ház és az előterjesztő képviselő urak, hölgyek figyelmét arra, hogy egy most átadott vagyonból érdemi bevételre csak a következő költségvetési ciklusban lehetne számolni. Azt pedig, azt hiszem, mindannyian helytelenítenénk, ha olyan helyzet állna elő, hogy a vagyon fölélésére, áruba bocsátására kerülne sor. Nem ez a célja a vagyonjuttatásnak, hanem, hogy a hozadékból egy tartós pozíciójavulást lehessen elérni. Tehát én a vagyonjuttatási javaslatok mindegyikét lehetőségeimhez képest támogatom, de felhívom a figyelmet, hogy evvel az akut kiadások ügyében még teljes értékű megoldást nem tudunk elérni.
A betegszabadsággal kapcsolatban több probléma merült föl. Néhány képviselőtársunk megkérdőjelezte a tervezett adatok realitását. Biztos, hogy a táppénzkiadások alakulása és egy új konstrukció egybevetése nagyon alapos elemzést igényel. De engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet a következőkre: változatlan konstrukció esetén, tehát ha a jelenlegi szabályok érvényesülnek, akkor a táppénzre jogosultak száma évi átlagban 300 ezerrel csökken, a táppénzes arány, száz dolgozóra jutó betegnapok száma nem nő, 6,4, az egy napra jutó táppénzköltség a bruttó keresetnövekedésnek megfelelően 394 forintra nő.
Mindezek alapján változatlan konstrukció esetén az idén várható 28,7 milliárdról 34,5 milliárdra való emelkedéssel számolhatunk.
Kovács Pál képviselő úr felvetésére szeretném jelezni, hogy idén a táppénzkiadások várható összege valóban elmarad az előirányzattól, és valóban a munkanélküliek tervezettnél nagyobb létszámnövekedése miatt. De ezzel a benyújtott javaslat számol, az indoklás 5. oldala (4) bekezdésében 0,7 milliárd forintos csökkenésről tesz említést. Az 1992. évi táppénz-előirányzatnál kalkuláltunk azzal, hogy a betegszabadság január 1-jén kerül bevezetésre, tehát először februárban érvényesül, vagyis 11 hónapra jelentkezik a megtakarító hatás.
Föl szeretném hívni a figyelmet, hogy a most beterjesztett anyagban a gyermekápolási és az üzemi baleseti táppénz az első naptól a társadalombiztosítás terhe. Azt is figyelembe kell venni, hogy a betegségek első három napját jelenleg is a gazdálkodó szervezetek finanszírozzák, és ez a szabály a betegszabadság bevezetésekor megszűnne.
Arra nincsenek az egész országot átfogó adataink, hogy az összes táppénzes napból milyen arányt képvisel a személyenkénti, összesen 25 nap. De reprezentatív felmérések alapján készült kalkulációk arra utalnak, hogy az ily módon tervezhető megtakarítás 14 milliárd forint.
Nagyon sokan megkérdőjelezik, hogy milyen alapon lehet egy ilyen táppénz jellegű juttatás után társadalombiztosítási járulékot fizetni. Ez mintegy 6 milliárd forintot jelent, tehát az a 20 milliárd, amiről beszélünk, úgy jönne össze, hogy 14 milliárdot nem kell kifizetni, 6 milliárdot viszont befizetnek.
Ez a juttatás a szabadság különleges formája. A rendes évi szabadság abból a célból vezetődött be mint szociális juttatás, fölismervén, hogy a munkaadó érdekelt a munkaerő regenerálódásában, és ezért a körülményekhez képest elegendő pihenőidőt biztosít. A szabadságidőre fizetés jár, amely után járulékfizetés is történik.
Ez a konsturkció egy új szociális juttatásformát jelentene, amely a munkaerőnek betegség okából történő, öszesen 25 napos regenerációjára szolgál, bérjelleggel, utána járulékfizetés történik.
Azonban tudom, hogy ez a kérdéskör másik oldalról nézve, minthogy táppénzkiváltó szolgáltatásról van szó, azt a benyomást kelti, mintha itt kétszeres tehernövekedésről lenne szó.
Végeredményben, noha két bizottság is elutasítólag nyúlt a most beterjesztendő törvényjavaslathoz, én tisztelettel kérem a megtárgyalását, annál is inkább, mivel tudomásom van arról, hogy képviselőtársaim némelyike módosító indítványokkal kívánja megtalálni azt a formát, amely végül is a szükséges cél elérését elősegítő, de nagyobb társadalmi támogatásra számító megoldást kínálna. Éppen ezért kérem ennek a kérdésnek a megtárgyalását, s majd a következő napirendi pontét, mely rendkívül szorosan összefügg.
Azt hiszem, hogy a vita lezárására és szavazásra – Elnök Úr – csak akkor kerülhet sor, ha itt ezeket az alapkérdéseket a módosító indítványok bizottsági megtárgyalása után tisztázni tudtuk.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)
