KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök úrnak szeretném köszönetem kifejezni, hogy a pártok erősorrendjében a második legerősebb pártként, közvetlenül a kisgazda 36-os frakció után kaptunk szót. (Derültség.)
Rendhagyó nap ez a mai egyébként azért is, mert 5 állandó bizottság közül 3 nem támogatta a törvény általános vitára bocsátását, kettő pedig támogatta, teljesen egyértelmű, hogy kezdjük meg az általános vitát, hiszen a többség nem támogatja az általános vita megkezdését. (Derültség.)
A miniszter úr távolléte engem nem zavar, mert majd korábbi beszéde kapcsán úgyis ide kívánom varázsolni önök elé. (Zaj. – Dr. Kupa Mihály megérkezik az ülésterembe. – Közbeszólások: Már itt is van! – Derültség.) Íme!
Szeretném azonban először Kádár Béla miniszter úrnak egy 1991. november 5-én, a világkiállítási vitában elhangzott beszédét, annak egy részletét idézni, ez a következőképpen szólt:
"Szeretnék vitába szállni minden olyan érveléssel, amely a magyar állampolgárokat adóval riogatja az expoköltségek kapcsán. A magyar gazdaságpolitika általános célja az adócsökkentés." (Szórványos taps.) – Ők hitték el annak idején. (Derültség.)
Kupa Mihály miniszter úr 1991. december 3-án a következőket mondta az adótörvények általános vitájának kezdetekor:
"Boldogabb lennék, ha azzal kezdhetném, hogy általános adócsökkentést jelentek be, deahát sajnos az önök elé beterjesztett adócsomag tanúsága szerint ez a lépés 1992-ben még nem következik be, de az e felé vezető utat már 1992-ben megalapozzuk."
(18.20)
Az alapozás nem sikerült – megállapítható az előttünk fekvő törvényjavaslatból.
Mi történik itt tulajdonképpen? Mi az oka annak, hogy az előttünk fekvő adótörvények összesen több mint 90 milliárd forinttal terhelik meg a lakosságot és a vállalkozásokat? Ha az 1989. évi XL. törvény preambulumát olvassuk – vagyis az általános forgalmi adóról szóló törvényt –, az a következőképpen kezdődik: A nemzetgazdaság fejlesztését szolgáló korszerű adó- és árrendszer megteremtése… stb. stb. érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja.
Ezzel szemben a most előttünk fekvő törvényjavaslat a következőképpen kezdődik: Az állami költségvetés feladatainak ellátásához szükséges bevétel biztosítása érdekében… stb., stb. az Országgyűlés a következő törvényt alkotja.
Úgy gondolom, képviselőtársaim, világos: már nincs szó a nemzetgazdaság fejlesztéséről. A legfőbb cél mára már a költségvetés bevételekkel történő ellátása. Miért van ez így vajon? Az ok – mint azt bizonyára mindenki tudja – már az államháztartás reformjának elmaradása. A helyzet ugyanis az, hogy az egyik oldalon állnak a változatlan szerkezetű kiadások – ezek éppen a változatlan szerkezet miatt rugalmatlanok, lefelé nem mozdíthatóak, fölfelé pedig folyamatosan mozognak –, a másik oldalon viszont a bevételek rugalmasan alkalmazkodnak a változó körülményekhez. A fogyasztás mérséklődik, ezt nem kompenzálták a megemelt adószintek. A gazdálkodó szervezetek befizetései a felszámolási folyamatok növekedésével fordított arányban csökkennek. A pénzintézetek – a csődlavinát kivédendő – a tartalékaikat töltik fel, csökken az adóztatható középréteg. A kiadások nőnek, a bevételek csökkennek, az államháztartást állandó feszültség terheli.
Ha elmarad az államháztartás strukturális reformja, akkor jönnek a jól ismert módszerek: egyrészt a kiadások koncepciótlan, mechanikus, csak feszültséget teremtő lefaragása, másrészt a bevételek növelésének erőltetése.
Mind az elénk terjesztett adótörvények, mind maga a költségvetési törvény számos példát szolgáltat mindkét módszerre. A bevétel növelésének erőltetésére jó példa az előttünk fekvő, az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat. A koncepció lényege a kétkulcsos rendszer bevezetése, az eddigi háromkulcsos – 0, 15 és 25% – helyett két kulcs, a 8 és 25% alkalmazása.
Mint miniszter úr említette, ez a jövő útja, nekünk azonban ezt a törvényt most kell meghoznunk. A lépést helyeselni lehetne akkor, ha mindez a jövedelem típusú adók csökkentésével járna együtt. Ez esetben ugyanis a jövedelmeket kevésbé adóztatnánk a keletkezésükkor, viszont az elköltésükkor keményebb adó sújtaná. A megoldás hasznot jelentene a kisebb jövedelműek számára az alacsonyabb adószinttel, az áldozatot pedig azok vállalnák, akik többet fogyasztanak, mert a nagyobb fogyasztás több adófizetést eredményezne.
A most alkalmazott megoldás egyetlen haszna, hogy nem kell végrehajtani az államháztartás reformját, az áldozatot viszont a társadalom jelentős részének meg kell hoznia. A nyugdíjasok, a létminimum környékén élők, az egyre jobban elszegényedő középosztály tagjai fizetik meg a kormányzati cselekvés elmaradását. (Taps a bal oldalon.)
A költségvetési törvény egyes fejezeteiből olvasható ki a tervezett kompenzáció mértéke – miniszter úr is részletesen foglalkozott ezekkel. Le kell szögeznünk, hogy az ismertetett kompenzációt nem tartjuk megfelelőnek. Nem elfogadható, ha százezreket kényszerítünk segélyért való sorba állásra. Ráadásul a költségvetés a kompenzációt kétszer adja el: eladja egyrészt mint az ÁFA-törvény hatásainak ellentételezését, és eladja másrészt mint a megváltozott SZJA–osztozkodási arány önkormányzatok felé történő ellentételezését. (Szórványos taps a bal oldalon.)
Nézzük az ÁFA-törvényjavaslat néhány hatását: az alapvető élelmiszerek, szolgáltatások, energiahordozók árának emelkedése, az infláció növekedése – miniszter úr foglalkozott vele. Az új lakások építése költségeinek részbeni emelkedése, tekintettel arra, hogy a jövőben – a majdan megkezdendő építkezések esetében – az ÁFA nem lesz visszaigényelhető; értjük, hogy itt visszaforgatja a kompenzációra a vissza nem igényelhető ÁFA-t, ugyanakkor viszont fennmarad a kérdés, hogy mi van azokkal, akik nem többgyerekesek, és mégis valahogy lakást akarnak építeni, nem fiatalok esetleg. Megoldatlan a probléma.
Az önkormányzatok költségeinek emelkedése, a kommunális beruházások ellehetetlenülése, illetve megdrágulása; értjük, hogy a már megkezdett kommunális beruházások esetében visszaigényelhető az általános forgalmi adó, ugyanakkor viszont különösen a vidék állapota olyan, hogy további folyamatos kommunális beruházások szükségesek. Ezeket jelentősen megdrágítja az elénk terjesztett javaslat.
A kereslet szűkülése miatt a kereskedelem további csökkenése, a belföldi fogyasztás zsugorodása várható. A korábbi vitákban felmerült a tervezett rendszer fokozatos bevezetésének lehetősége. Mi ezt csak akkor tartjuk elképzelhetőnek, ha a két kulcsra való fokozatos áttéréssel a kompenzálás lépései is fokozatosan megtörténnek. Nemcsak a költségvetési irányelvekben lefektetett két út létezik, vagyis: vagy a két kulcs azonnali bevezetése, vagy a drasztikus költségcsökkenés. Az év végéig hátralévő időben azonban nem látjuk annak lehetőségét, hogy az optimális megoldás megtalálható lenne.
Miután itt az egész koncepcióval nem értünk egyet, az a véleményünk, hogy a törvényjavaslat módosító indítványokkal nem javítható. Amikor erről a törvényjavaslatról szavazunk, mi a Kormány gazdaságpolitikájáról fogunk szavazni. (Szórványos taps a bal oldalon.)
A Kormány a szociális piacgazdaság kiépítését ígérte. A változatlanul hagyott elosztási rendszer mellett a piacgazdaság kiépítése lefékeződik, ellehetetlenül, a piac fejlődése elmarad, ugyanakkor a szociális háló egyre ritkul. Ki fogja ezt megszavazni, képviselőtársaim?
Tisztelt Miniszter Úr! Ránk ne számítson. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
