SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság kisebbségének előadója:
SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság kisebbségének előadója:
SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság kisebbségének előadója: Elnök Úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A szociális bizottság kisebbségben maradt képviselőinek nevében szeretném kifejezésre juttatni, hogy az általános forgalmi adóról szóló 6794-es törvénytervezet bizottsági támogatása – mármint ami az általános vitát illeti – részünkről nem a Kormány iránti szolidaritásból, nem lojalitásból fakadt, hanem annak a felismeréséből, hogy az állami költségvetés feladatainak ellátásához szükséges bevétele a fogyasztói oldalon, a termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál a legmegfoghatóbb, hiszen a képződött jövedelem szintjén – többek között a rendkívül alacsony adómorál miatt – ez hosszú ideig legalábbis kétséges.
Ismeretes – mint ahogy hallottuk a pénzügyminiszter beszámolójából, expozéjából –, hogy a jelenlegi 0-15-25%-os ÁFA-rendszer a magas jövedelműeknek többszörösen nagyobb összegű preferenciát nyújt; a 15%-os adókulcs a vásárolt fogyasztásnak értékben csak közel 5 százalékát fedi le, tehát jelenlegi ÁFA-rendszerünk egy kétkulcsos szisztémától már nem áll messze.
Miután szociális bizottságunk nem elsősorban közgazdasági irányultságú – ezen szempontokat azonban nem mellőzve – természetes, hogy az előterjesztett kétkulcsos ÁFA-tervezetet a kisebbség is csak megalapozott, garanciális, szelektív ellentételezéssel tudja támogatni, és erre a garanciára az előterjesztő pénzügyminiszter az expozéban több helyen utalt.
A bizottsági vitában éppen e kérdésben alakult ki a legmarkánsabb ellentét a többség és a kisebbség között – már ami a garanciákat, illetőleg hatásvizsgálatokat és a modellezést illeti. A pénzügyi, illetőleg a népjóléti tárcának az ellentételezés megvalósításánál a következő területeken kell garanciákat adnia, illetőleg az erre utaló módosító javaslatainkat a tisztelt Háznak magáévá tennie:
1. A nyugdíjaknak 1993-ban is a már törvényben szereplő nettó átlagkeresetek szerint kell növekednie, azaz az emelés 16%-nál kevesebb nem lehet. Mert nem tudjuk elfogadni a jelzett 10-11%-os emelést azzal a magyarázattal, hogy a nyugdíjak emelése az aktív korú lakosság jövedelmével arányosan növelhető csak – már csak azon oknál fogva sem, mert a munkanélküliek ellátása nem bér, nem kereset, hanem járadék.
Másodsorban pedig az előjelzések szerint a legkedvezőtlenebb helyzetben a nyugdíjasok – a külön élő nyugdíjasok – lesznek, mert az átlagnyugdíjak csak körülbelül 1200 forinttal nőnének, pedig a kiadási többletük lényegében megegyezik az országos átlaggal, és a jövő évi összes árszínvonal-emelkedés legalább havi 2 ezer forinttal növeli a háztartások egy főre jutó kiadásait.
A pénzügyminiszter is nyugtalan a csökkentett nyugdíjemelés miatt, és közös gondolkodásra ösztönözve mi arra jutottunk, hogy az eredeti 16%-os emeléshez szükséges 5-10 milliárd forint fedezetet a társadalombiztosítási járulékok most már 80 milliárd forintnyi kintlévőségéből lehetne biztosítani. Ehhez már előterjesztettünk egy megfelelő Btk.-törvénytervezet-módosítást.
2. A 8%-os kedvezményes adómérték alá tartozó termékek és szolgáltatások köréből majd a módosításainkban megjelölt alapvető közszükségleti cikkeket és szolgáltatásokat ki kell vonni, így például a háztartási energiahordozókat, a gyógyszertermékeket, a kenyér-, a hús-, a tejtermékeket, a gyógyászati segédeszközök előállítását, javítását, a közüzemi díjakat –, csak hogy a körből néhányat említsek. A közszükségleti cikkek teljes körét csak egy második lépcsőben lehet 8%-os ÁFA-val terhelni, ha majd a fizetések és bérek is közelednek a kívánt európai mértékhez.
3. A lakásépítés szelektív támogatásának egy olyan rendszerét kell kidolgozni – erről hallottuk az expozéban –, melyben a rászorultság dominál, és ez elérhető több úton is. Például: ha a kétkulcsos ÁFA lakásépítési terheinek növelését a szociális támogatásokon keresztül adjuk vissza, például a gyerekszám szerint, vagy elképzelhető olyan, az önkormányzatoknak adandó támogatás, melyet a 20–30. életév közötti népesség száma alapján kapnának meg az önkormányzatok – erre körülbelül 10 milliárd forint tervezett garanciának látszik –, vagy egy bizonyos lakásnagyságig, mondjuk 150 négyzetméterig vagy bekerülési összegig, 2-3 millió forintig lehetne az ÁFA-t visszatéríteni.
4. Az egészségügyi intézmények ellentételezésénél a költségvetésnek, sajnos, vállalnia kell jelentős hányadot, mert az ÁFA-val a társadalombiztosítási egészségügyi alapból jelentős pénzt szivattyúzna a költségvetésbe az általános forgalmi adó – még a kedvezményes adómértékkel mért adó is.
5. A nagycsaládosoknak, valamint a szociális szféra más alanyainak támogatásában a szociális ellátásról szóló törvénytervezetben – mely a rászorultsági elvre épül – foglaltaknak megfelelően adjuk vissza a terhek növekedéséből származó összegeket.
(18.00)
Erre az önkormányzatok új normatív támogatási rendszere szerinti 11 milliárd forinttal növelt többletforrás nyújthat garanciát.
6. A családi pótlék jelen rendszere úgynevezett nullszaldósan átalakítható a rászorultság érvényesítésével, pontosabban a gyerekszám alapján. Tudomásom szerint a Népjóléti Minisztérium több módozatot vizsgál a kívánt cél elérése érdekében.
7. Az SZJA-ban gyermekkedvezmények változtatása, növelése is szelektívebbé teheti az ellentételezést. Az egymillió forinton felüli jövedelem 50%-os adókulcsa is az ellentételezés forrása lehet.
Képviselőtársaim! Néhány pontban már most látható a kompenzáció garanciája, több ponton azonban még nyitott a kérdés, többváltozós a lehetőség. A kisebbségben maradt képviselők éppen azért ajánlották a törvénytervezetet az általános vitára alkalmasnak, hogy a Ház megfelelő módosító indítványokkal ki tudja dolgozni a szükséges és optimális kompenzációt.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
