MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!
Először is két módosító javaslatomat szeretném a részletes vitában indokolni. Mindegyik kérdéskört említettem már az általános vitában, de most a fontos javaslatok mellett szeretnék érvelni, illetve szeretném a figyelmüket felhívni ezekre és a támogatásukat kérni.
Az egyik javaslatom a Magyar Könyv Alapítvány támogatásának a megemelését célozza 100 millió forintról 150 millió forintra. A kulturális bizottság támogatta ezt a javaslatot, és indokolásul a tisztelt Ház ülésén is hadd mondjam el azt, hogy a könyvalapítvány költségvetése, illetve a könyvkiadás állami támogatására szánt összeg már két éve ugyanez az összeg. Tehát már a tavalyi évben sem történt ebben a kérdéskörben semmilyen támogatásemelés, még névértéken sem, és ráadásul a jövő évtől a könyvkiadást még az áfa 8 százalékos kulcsa is terhelni fogja, ellentétben az eddigiekkel, tehát ezért szeretném arra kérni képviselőtársaimat és a pénzügyminisztert (Közbeszólások.) – 6%, igen, elnézést kérek, pontosítok. Tehát mindenesetre a nullakulcsos áfa kedvezménye nem lesz már meg ennek a területnek, és ez egy olyan terhet jelenthet, ami a két éve változatlan összegű támogatással nem kompenzálható elégségesen; és ezért azt javaslom, hogy nem túl nagy összeggel, de emeljük meg ezt a támogatást, hogy ez a terület ezeket az adóterheket, a plusz adóterheket viselni tudja, és egyáltalán az inflációt is viselni tudja, és általában az ország szempontjából nagyon fontos művelődési területként ne kerüljön még inkább nehéz helyzetbe.
Mondom ezt annak ellenére, hogy ellenzéki képviselőként az általános vitában is fenntartásokat és kifogásokat fogalmaztam meg a könyvalapítvány legutóbbi döntésének túl szűkös nyilvánosságával szemben. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy ez egy olyan fontos tétel, amire a szűkös lehetőségeink mellett is valamennyivel többet kellene fordítanunk.
A másik módosító javaslatom az országos könyvtárak és múzeumok támogatásának legalább a névértéken való emelését célozza. Ugyanis más területekkel ellentétben, ezen a területen még névértéken sem történne emelés, és ezért itt egy 15%-os növekedést javasolnék az országos múzeumok és könyvtárak részére, amit a kulturális bizottság szintén támogatott. Igaz, a bizottság nem támogatta az általam megjelölt forrásból való elvételt – tehát a levéltáraktól való elvételt –, viszont Bánffy György képviselőtársammal erről a dologról konzultáltunk, beszéltünk, és ő az országos könyvtárak és múzeumok támogatására egyéb forrásokat talált, és eszerint kapcsolódó módosító javaslattal javasolja tudomásom szerint rendezni ezt a kérdést. Úgyhogy ezzel én is egyetértek, ezzel a forrásváltoztatással, és arra kérem képviselőtársaimat, hogy e két fontos területet se kezeljük hátrányosabban, mint a többi művelődési területeket. És itt az országos könyvtárak esetében megint csak azért szeretném arra fölhívni a figyelmet, hogy megint a művelődésnek az egyik legfontosabb ága, az olvasás lehetősége az, ami ebben a dologban a tétje a támogatás valamelyest való – legalább névértéken való – emelésének, és azt hiszem, hogy ezt a Háznak mindenképpen érdemes megfontolnia.
Végezetül szeretném elmondani a véleményemet néhány olyan kormánypárti javaslatról, amelyek a Magyar Rádió és a Magyar Televízió költségvetését érintik. Ugyanis szeretném felhívni a kormánypárti képviselő urak és hölgyek figyelmét, valamint a pénzügyminiszter úr figyelmét arra is, hogyha ezt valaki nem tudná, akkor ezek olyan országos közszolgálati intézmények, amik az ország egész lakossága számára nyújtanak alapvető szolgáltatásokat, és nem lehet a Magyar Televízió és a Magyar Rádió bevételeit olyan pótlólagos költségvetési forrásként kezelni, mint azt nem egy kormánypárti képviselő tette.
Úgy láttam a költségvetési módosító javaslatokat figyelve, hogy szinte elharapózott az a szokás kormánypárti körökben, hogyha valahova kellett egy-két milliárd, akkor azt mindjárt a tévétől meg a rádiótól lehetett elvenni, honvédelmi célra, külügyi célra, egyebekre; vagy ha esetleg cél nem volt hozzá, akkor esetleg zárolni javasolta egy-egy képviselőtársunk a tévé, illetve a rádió költségvetésének egy részét.
Itt hadd térjek ki a Seszták képviselőtársam által előbb említett javaslatra. Ő a Hungária Televíziónak javasol átcsoportosítani az előfizetői díjakból befolyó összegből egy jelentős részt.
(18.00)
Itt el szeretném mondani azt, hogy a kulturális bizottság ülésén az előterjesztő sem támogatta, és a kulturális bizottság sem támogatta ezt a javaslatot, aminek, azt hiszem, nyilvánvaló indoka lehet az, hogy ha csak azt végiggondoljuk, hogy a Hungária Televíziót Seszták képviselőtársam javaslatának indokolása szerint is körülbelül csak az ország lakosságának bizonyos százaléka – ő 20%-ban jelöli ezt meg – tudja majd nézni. Ebben a helyzetben nyilvánvalóan méltánytalan lenne az összes többi előfizetővel szemben, hogy az általuk befizetett összeg nem annak a közszolgálati intézménynek a működését segíti elő, amit ők is tudnak nézni, hanem olyan intézmény működését segíti elő, amelyet ők nem tudnak nézni. Azt hiszem, hogy itt más megoldást kell találni a Hungária Televízióval kapcsolatban. Hadd utaljak itt is arra, amit megint csak az általános vitában már kifejtettem, hogy a Hungária Televízió működését mi is nagyon fontosnak tartjuk. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a határainkon túl élő magyar kisebbség magyar nyelvű televíziós műsorhoz jusson, de másrészről ezt a Hungária Televízió-szervet, ennek a kifejlesztését olyan kérdésnek tartjuk, amit kulturális, külügyi és egyéb szempontok, pénzügyi szempontok szerint is részletesen egyeztetni kellene a Parlament különböző bizottságaiban, már csak azért is, hogy a legésszerűbb, a leghatékonyabb és az anyagi helyzetünket figyelembe véve a legtakarékosabb megoldást meg tudjuk találni.
Tehát itt Seszták képviselőtársam javaslatával a fentiek miatt nem tudok egyetérteni. Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy a Magyar Televízió és a Magyar Rádió költségvetéséből merítő kormánypárti javaslatok között van olyan, amelyik már önmagában is nagyobb összeget javasol elvonni, mint az intézmények egész költségvetési támogatása. Tehát alapvetően szakszerűtlen javaslatokról van szó, illetve olyan javaslatokról is, amik nemcsak a támogatást akarják elvonni, hanem ráadásul a költségvetésbe való befizetésre akarják rászorítani, kötelezni a Magyar Televíziót és a Magyar Rádiót, amelyek közszolgálati intézményként működnek, és ezért ilyesmit várni meglehetősen képtelen elképzelés. Azt hiszem, hogy ilyen javaslatok csak a valamiféle politikai petárdapufogtatás jegyében, illetve felelőtlen módon születhetnek. Ha figyelembe vesszük azt is, hogyha az ilyen témájú kormánypárti javaslatok összegét összeadjuk, akkor az a Magyar Televízió és a Magyar Rádió működési költségvetésének a jelentős részét, messze nemcsak a költségvetési támogatás összegét akarja elvonni, akkor meg kell, hogy kérdőjelezzem azt, hogy a legkisebb mértékben is felelősen végig vannak ezek a javaslatok gondolva, és azt hiszem, hogy itt kellő egyeztetés sem történt az ilyen javaslatot tevő kormánypárti képviselők között, mert akkor talán maguk is megriadtak volna attól, hogy számos milliárd, több milliárd forint elvonása ezeket az intézményeket milyen helyzetbe hozhatja.
Szeretném felhívni a képviselőtársaim figyelmét végezetül, hogy a kulturális bizottság ezeket a javaslatokat kivétel nélkül egyhangúlag ellenezte. Kérem, hogy a képviselőtársaim is vegyék figyelembe azt, hogy – még egyszer hangsúlyozom – itt az Alkotmány szerint közszolgálati intézményekről van szó, amelyek az ország mostani helyzetében sokak számára az információhoz való hozzájutás, a művelődés és a szórakozás lehetőségét szinte kizárólagosan jelentik, és ha ezektől a lehetőségektől fosztják meg ilyen javaslatokkal a kormánypárti képviselőtársaim az ország lakosságát, az azt hiszem, olyan felelőtlenség, amit hiba volna követni, hiba volna ilyen javaslatokat támogatni. Ezért kérem a képviselőtársakat, hogy ezt ne tegyék, és ezeket a javaslatokat ne támogassák. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
