FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ)
FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ)
FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen tisztelt Miniszter Urak! Engedjék meg, hogy az állami vagyon privatizálása kapcsán, egy példán keresztül mutassunk rá néhány jellegzetesnek mondható problémára.
Mint bizonyára tudják, a Békéscsabai Konzervgyár, Békés megye és az ország egyik legkorszerűbb élelmiszeripari vállalata reménytelen helyzetbe került.
(15.30)
A gyár 1990-ig minden évben nyereséges volt. Ekkor új igazgató került az élére. '91-ben a vállalati veszteség már a 700 millió forintot meghaladta, s jelenleg a gyár 3,6 milliárd forintos adósságot halmozott fel, és felszámolás alatt áll. A veszteség kialakulásában három tényező volt meghatározó: a szovjet piac elvesztése, a tőkés piaci lehetőségek beszűkülése s harmadrészt a rossz, helytelen vezetői döntések sorozata. A gyár éves szinten körülbelül százezer tonna nyersanyag feldolgozására volt képes, melynek értéke másfél milliárd forint. A nyersanyagot már '89-ben is a túlnyomórészt kistermelőktől vásárolták, így a vállalat megszűnése érzékenyen érinti a termelésből élő, főleg megyei parasztságot. A leállással, illetve a felszámolással összefüggésben a magyar gazdaság évi 15-20 millió dollár devizabevételtől esik el.
A vállalat 1992. február 6-án kezdte a csődegyeztetéseket, végül május 6-án csődegyezség jött létre a hitelezők és a vállalat között. A megállapodás értelmében az ÁVÜ – Állami Vagyonügynökség – államigazgatási felügyelet alá vonta a konzervgyárat. Kinevezte a vállalati biztost, akinek feladata lett volna a válságkezelés és a vállalat részvénytársasággá alakítása a csődmegállapodás szerint. A hitelezők 3 éven belül kapták volna meg követelésüket vagy annak egy részét.
A 102 millió forintos kistermelői tartozások a bankok közreműködésével soron kívül kerültek volna kifizetésre. Ezekből a tennivalókból csak a vagyonkezelő részvénytársaság jött létre, a vállalat államigazgatási felügyelet alá lett vonva, és a vállalati biztos is kinevezésre került. A többi lépés pedig nem történt meg. Pedig azokban a napokban zajlódó, kihelyezett békéscsabai kormányülés is foglalkozott a helyzettel.
A vállalat a jelenlegi körülmények között már nem működőképes. Akkor lenne az, ha ez az egyezség szerint bonyolódna, és a vállalat élére egy hozzáértő termelési és kereskedelmi tapasztalatokkal rendelkező vezető kerülne. Azonban ebben az esetben is szükség lenne 600 millió forint állami garanciára.
A '92. március 21-i kormányülés szövegéből szeretnék idézni, amikor is Gergátz miniszter úr többek közt ezt mondta a konzervgyárral kapcsolatban: "Azért, hogy ne legyen nagy állami vagyonvesztés, és mivel igen súlyos a mezőgazdasági vonzata, valami gyors beavatkozás szükséges." Folytatom: természetesen tudjuk, hogy 10%-os külföldi tőke bevonásáról lett volna szó, és a vállalat a feljavítás után került volna értékesítésre. Nem erre az esetre vonatkozik csak ez a javaslat, hanem általában élelmiszer-ipari vállalatokra. Ehhez viszont állami garanciát a Kormánynak kell megadni, és ha sikerül, akkor ez azt jelenti, hogy a Kormány segített.
Múlik az idő, és már általános az a vélemény, hogy a kialakult helyzet miatt a vállalat egyébként egyben történő üzemelése pénzügyi okok miatt elsősorban nem reális célkitűzés.
Ezek után – tisztelt miniszter urak! – kérdéseink a következők:
Miért nem jött létre a csődegyezség a kihelyezett kormányülésen megfogalmazottak szerint?
Mi vezetett ilyen rövid idő alatt a gyár összeroppanásához a piaci viszonyok beszűkülésén kívül?
Terhel-e felelősség valakit azért, s történt-e erre irányuló vizsgálat és felelősségrevonás?
S végül: Hogyan akadályozható meg a miniszter urak szerint, hogy más, jól működő vállalatok ne jussanak egyik pillanatról a másikra ugyanilyen helyzetbe? Van-e erre irányuló programjuk? Köszönöm. (Taps az SZDSZ soraiban.)
