CSÉFALVAY GYULA (KDNP)
CSÉFALVAY GYULA (KDNP)
CSÉFALVAY GYULA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttem szólók erről a törvénytervezetről sok minden pozitív és negatív vonást elmondottak, így nem akarok ismétlésbe bocsátkozni. De amit elmondott Lakos képviselőtársam, Kis Zoltán képviselőtársam és Glattfelder képviselőtársam, hogy a kárpótlási törvény nem jó, ezzel egyetértek.
Különösképpen talán cáfolnám Glattfelder Bélának azt az állítását, hogy a Kisgazdapárt erőltette ki ezt a kárpótlási törvényt. Én úgy emlékezem, hogy a Kisgazdapárt reprivatizációt szeretett volna, nem kárpótlási törvényt. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.) Amikor ez nem sikerült, mert az Alkotmánybíróságnak az volt az álláspontja, ha a privatizációs törvény van, akkor nem lehet reprivatizálni, Kiskunmajsán volt egy nagygyűlés, ahol valaki kisütötte azt: akkor csináljunk kárpótlási törvényt. Így született aztán meg, jött egy kárpótlási törvény, ami olyan silány dolog volt, hogy ha valakinek van 20 hold földje, visszakap belőle 2 holdat. (Dr. Lakos László: Nem így van!) Ezen hördültünk fel – akkor jött a javítása ennek. Addig lett javítva különböző módosító javaslatokkal, míg végre eljutottunk oda, hogy meg lett alkotva a kárpótlási törvény, lett egy plafon, ameddig teljes egészében visszakaphatja valaki az elvett tulajdonát értékben, és afölött jött a degresszió.
Így született meg a kárpótlási törvény. Ennek a végrehajtására további törvények születtek: a szövetkezeti törvény, az átmeneti törvény. Végül is, hogy a mezőgazdaságot alakítsuk át. Vissza kell juttatni a földet azoknak, akik tudnak vele gazdálkodni, és azoknak, akik jogos tulajdonosai annak a földnek. Így lett az, hogy kárpótlással kaphassák meg azok, akiktől elvették, és a részarány-tulajdonosok pedig azok, akiknek meghagyták a nevükön a földet.
Nos, ennek a visszajuttatására aztán alakultak meg az érdekegyeztető fórumok, hogy különböző földalapokat hozzanak létre. Már itt bizonyos súrlódások voltak, feszültségek egyes helyeken, mert voltak olyan tsz-vezetők, akik a törvénysértéstől sem riadtak vissza. Én tudok olyanról, hogy megjelent a fórumon a tsz-elnök, azt mondta: most polgári engedetlenséget fogok tanúsítani. Nem fogom odaadni a fórumnak azokat az iratokat, amik tartalmazzák az egész birtokról a birtokadatokat. Míg végül aztán mégis meggondolta magát és odaadta. No, de az ilyeneket nem vonják felelősségre – ez a baj. Lehet törvényeket sérteni, ha valaki éppen akarja, aztán úgysem történik semmi vele.
Az érdekegyeztető fórumok kijelölték a földalapokat, a kárpótlási, a részaránytulajdont és a 20-30 aranykoronás jogosultak részére a tulajdontáblákat. Ezzel nem ért véget ennek a végrehajtása. Akkor született meg az, hogy juttassuk a földet vissza ténylegesen, hajtsuk végre a törvényeknek azokat a pontjait, hogy visszajusson a föld a termelőknek, illetve azoknak, akik illetékesek rá. Ekkor született meg az a gondolat, hogy földrendező bizottságok alakuljanak.
Én tudom azt, hogy a földrendező bizottságokkal kapcsolatosan – amelyekről most úgy beszélünk, hogy ruházzuk fel hatósági jogkörrel – történtek olyan kifogások, hogy egyszerű paraszt embereket, akik nem jogászok, hogyan ruházzuk fel hatósági jogkörrel, nem fognak tudni boldogulni – ez igaz. Ezzel én is egyetértek, de tudunk-e helyette jobbat ajánlani? (Juhász Pál és Vargáné Piros Ildikó: Igen.) Ki fogja végrehajtani? Kik bírnak olyan helyi ismerettel, akik értenek is hozzá? Mert sajnos, ebben a törvényben, amit megalkottunk, a föld értékelése az aranykoronát alapul véve történik – ez pedig nem egy tökéletes értékmérője annak a termőföldnek, mert figyelmen kívül lett hagyva az, hogy az a termőföld hol fekszik, milyen távolságra van a településtől, mert hiszen ez nagymértékben befolyásolja annak a művelhetőségét, a jövedelmezőségét, vagyis tulajdonképpen annak az értékét.
Biztosan lesznek elégedetlenkedések, és nem lehet mindenki számára egyformán mérni. Egy szerv, az a földrendező bizottság, amelyik ott, azon a településen megalakult, igen nagy felelősséget vállal magára. Ki van téve sok ember haragjának, mert mindenkinek nem fog tudni eleget tenni, hogy ott fogja kiadni a földet – vagy legalábbis javasolja, hogy kiadják –, ahol az illető szeretné.
Én tudom, a magyar parasztság nagy többsége – ha megkérdeznék tőle, leszavaztatnák: azt akarja-e, ahol volt a földje, ott kapja vissza –, biztos, hogy a nagy többsége azt választaná. Én a mi vidékünkön ismerem a hangulatot: mindenki azt szeretné, hogy a saját földjét kapja vissza, még ha nem is olyan értékes. Lesznek, akik jobban járnak, mert jobb földet kapnak, mint ami volt. De a törvény kimondja azt, hogy lehetőleg egy tagban kell kiadni a termőföldet. Kik bírnak helyi ismeréssel, mint az ottani lakosok, akik a bizottságnak a tagjai. Nagyon jól csinálta Szabó Lajos, biztos, hogy az egész országban a parasztság ismerni fogja Szabó Lajos nevét, aki kezdeményezi ezt a törvényjavaslatot, a földrendező bizottság felállítását.
Hogy hatósági jogkörrel el legyenek látva és ki gyakorolja fölöttük a hatósági jogkört, a hatósági felügyeletet: a törvény úgy szól, hogy a földhivatalok. Én ezzel nem egészen értek egyet. Tanácsolnám azt, hogy a kárrendezési hivatalok kapjanak nagyobb beleszólást a földrendező bizottságok munkájába, mint a földhivatalok.
Az az érzésem, hogy a földhivatalok rá fognak tenyerelni a földrendező bizottságra és akadályozni fogják a tökéletesebb munkájukat. Jó lenne, hogyha ilyen szempontból vizsgálnánk meg ezt a kérdést.
Én nagyon hasznosnak tartom ezt, és a magam részéről a legmesszebbmenően támogatom, hogy ezt a törvényt alkossuk meg, vitassuk meg és szavazzuk meg. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
(19.40)
