GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ) Nagyon köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Megpróbálom röviden összefoglalni a FIDESZ frakciójának álláspontját. De mielőtt ebbe belekezdenék, kérem, engedjenek meg két rövid megjegyzést.
Az egyik az, hogy Szabó Lajos képviselőtársam kritizálta a kárpótlási törvényt, és méghozzá egy egész furcsa szempontból. Ugyanis azt mondta, hogy a kárpótlási törvény egy kierőszakolt törvény volt. Most nyilván nagyon szerencsétlen az, hogyha egy olyan párt kritizálja ilyen szempontból a törvényt, amelyik egyébként élen járt ennek a törvénynek a kierőszakolásában, illetve amelyik meg is szavazta ezt a törvényt.
A másik: Salamon László bizottsági elnök úr említette, hogy ez a törvény fölgyorsítja a kárpótlás végrehajtását. Most azt hiszem, hogy aki elolvasta ezt a törvényt, annak a képviselőtársamnak a számára teljesen egyértelmű, hogy ez a törvény gyakorlatilag semmilyen módon nem gyorsítja föl a kárpótlás végrehajtását. A kárpótlás, legalábbis a földtulajdon esetében ott ér véget, ahol az árverések véget érnek. Márpedig ez a törvény ott kezdődik, ahol a kárpótlási árverések véget értek, tehát itt teljesen más dologról van szó.
Igazából az lett volna a számomra az érdekes az alkotmányügyi bizottság részéről, hogyha két kérdésben legalább itt elmondják a véleményüket.
Az egyik, hogy az alkotmányügyi bizottság hogyan viszonyult ahhoz, hogy ez a bizonyos földrendező bizottság, amelyik civil személyekből áll, és az önkormányzat gyakorlatilag az utcáról hozza őket be ebbe a bizottságba, hatósági jogkört kap. Ez lett volna az egyik legfontosabb kérdés, amiről az alkotmányügyi bizottságnak állást kellett volna foglalnia, s nem pedig arról beszélnie, ami egyébként nem is igaz, hogy ez a törvény fölgyorsítja a kárpótlás folyamatát.
A másik kérdés, amelyikről rendkívül fontos lett volna, hogyha az alkotmányügyi bizottság álláspontját megismerjük, ahogy egyébként erre igényt tartottunk volna az Igazságügyi Minisztérium részéről is, mármint, hogy ők is mondják el a véleményüket, hogy mind a minisztérium, mind az alkotmányügyi bizottág hogyan vélekedik az ideiglenes földhasznosítás kérdéséről, mennyiben tartja ezt az Alkotmánynak megfelelőnek. Én nem tartom annak, és majd el is fogom mondani, hogy miért.
Először azonban szólnék néhány szót arról, hogy a törvény egyik súlyos hibája az, hogy igazából nem tisztázott, hogy ez a törvény hogyan viszonyul a földtörvényhez. Azt hiszem, hogy a földtulajdon-rendezés kérdéseinek egy jelentős körét a földtörvényben kellene szabályozni. Egyébként a részaránytulajdonra vonatkozóan a Kormány által beterjesztett földtörvénytervezet is jelentős szabályokat tartalmaz, amelyek egyébként nem hangolhatóak össze azokkal a szabályokkal, amelyeket ez a törvény próbál most megfogalmazni. Tehát valamelyiket el kell hagyni. Ezért tényleg szerencsés lenne, hogyha itt lenne most a teremben a földművelésügyi miniszter, és tudna arról nyilatkozni, hogy a Kormánynak milyen tervei vannak az általa beterjesztett földtörvénnyel. Egyébként, különben azt hozzáteszem: nagyon érdekelne, hogy a Kormány nem kívánja-e esetleg véletlenül visszavonni a földtörvénnyel kapcsolatos javaslatát, azt alapvetően átdolgozni, hiszen a bizottsági vitában ezzel a törvénnyel szemben igen alapos kifogások merültek föl. Most már majdnem egy hónapja áll ez a törvény a Parlament előtt. Egy hónapja gyakorlatilag nem tárgyalunk erről a törvényről. Tehát jó lenne tudni, hogy most végül is mi történik a Kormány berkeiben.
A másik kérdés, amit már említettem, hogy a törvényjavaslat azt célozza, hogy az önkormányzat az utcáról – gyakorlatilag az utcáról – hoz, hívjon be embereket, ültesse be őket egy bizottságba, és utána adjon neki hatósági jogkört, amit én egyáltalán nem tudok elfogadni. Ezzel szemben majd meg fogom említeni – akkor már elmondom most, ezzel szemben – én azt tartanám elfogadhatónak, hogyha a különböző földalapokban érdekeltekből hoznának létre különböző csoportokat, amelyek utána egyezkedhetnének, és lehet, hogy bizonyos jelentős jogkörökkel rendelkezhetnének, de hogy csak úgy behívjunk az utcáról embereket, én ezt nem tartom elfogadható megoldásnak.
Nem tartom elfogadható megoldásnak jogi szempontból sem, és morálisan sem tartom elfogadhatónak, hogy embereket behívjunk az utcáról, és olyan feladatra adjunk nekik jogosítványokat, amelynek a hatalmas nagyságával egyébként nincsenek is tisztában, és tulajdonképpen nem is teljesen értem, hogy milyen alapon szólhatnának ők bele ilyen rendkívül fontos tulajdonjogi kérdéseknek az intézésébe.
Az ideiglenes földhasznosítás nyilvánvalóan korlátozza a szövetkezetek tulajdonosi jogait, méghozzá a használathoz fűződő tulajdoni jogosítványokat korlátozza.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a tulajdoni viszonyok akkor korlátozhatóak, hogyha ezek arányosak, és hogyha valamilyen kényszerítő okból történnek. Ha megvizsgáljuk a törvényjavaslatot, kiderül, hogy itt sem az arányosság nem áll fönn, hiszen nem csupán a műveletlen területek tulajdoni jogát kívánja korlátozni, hanem az összes kárpótlási célra kijelölt földterület esetében a tulajdonosi jogosítványokat korlátozni kívánja. Tehát semmifajta arányosságról beszélni nem lehet. És a kényszerítő ok sem áll fönn, hiszen a kényszerítő ok alatt az Alkotmánybíróság azt érti, hogy ha valamelyik másik alkotmányos jog védelme kívánja meg egy másik alkotmányos jognak a korlátozását. Nyilván itt erről sem lehet beszélni.
Tehát alkotmányjogi szempontból én az egész 3. §-t elvetendőnek tartom. Legnagyobb örömömre a Földművelésügyi Minisztérium bizottsági ülésén megjelent képviselője hasonlóan vélekedett, úgyhogy remélem, hogy legalább ebben a súlyos problémában a teljes elvetés mellett fognak szavazni a kormánypárti képviselők, és így legalább a törvényjavaslat legdurvábban alkotmányellenes részét ki lehet majd venni ebből a javaslatból.
Mi a teendő, mit kellene csinálni?
Amit eddig elmondtam, az talán nagyon is kemény kritikának tűnt, azonban nem kívánom véka alá rejteni, hogy én a törvényjavaslat alapvető céljaival egyetértek, és nagyon örülök, hogy végre elkezdtünk ezekről a kérdésekről gondolkodni.
Azonban két gond van. Egyrészt kiderült, hogy azok a technikák, amelyeket a törvényjavaslat alkalmazni kíván, nem jók. Tehát így nem lehet csinálni. Másrészt pedig nem értek azzal egyet, hogy ezt most kellene csinálni. Szerintem meg kellene várni, míg a kárpótlás végrehajtódik, míg legalább a földtulajdon kérdésében a kárpótlási folyamat véget ér. Nyilván ez olyan módon, ahogy eddig történt, nem lesz eredményes, hiszen Szabó Lajos képviselőtársam is említette, hogy a kárpótlást jelenleg a Kárpótlási Hivatal olyan rendkívül lassan hajtja végre, hogy az szinte kivárhatatlan.
Ezért a megoldás kulcsa abban van, hogy föl kell gyorsítani. a kárpótlás végrehajtását. Lehet, hogy újra elő kell venni a 4. számú kárpótlási törvényt, és el kell gondolkozni azon, hogy nem kellene-e a földigénylések kapcsán a jogvesztő határidőt újra megfogalmazni, és nem kellene-e a Kárpótlási Hivatalt utasítani arra, hogy vegye előre azoknak az igényeknek az elbírálását, amelyek földre vonatkoznak.
(19.30)
Ebben az esetben nagyon gyorsan – meggyőződésem szerint pár hónap alatt – le lehetne zárni a kárpótlásnak a földtulajdonra vonatkozó részét, és akkor tisztán látnánk, hogy tulajdonképpen milyen tulajdoni viszonyokat akarunk mi szabályozni ezzel a törvénnyel.
Jelenleg nem tudjuk megmondani azt, hogy a mintegy 47 milliós aranykorona-értékű földből, amelyet kijelöltek kárpótlás céljára, valójában mekkora mennyiség kerül majd a kárpótlásra jogosultak tulajdonába. Tehát sötétben tapogatódzunk, nem tudjuk, hogy tulajdonképpen milyen viszonyokra akarunk törvényt hozni, ezért ez az első és legfontosabb kérdés, amit meg kell oldani.
A másik, amit említettem, hogy a jelenlegi egyoldalú, civileknek hatósági jogkört adó bizottság felállítása helyett az érdekeltek együttműködési megállapodásán alapuló technikákkal kellene a konkrét földtulajdonokat kijelölni.
Tulajdonképpen ennyi volt, amit el szerettem volna mondani. Én kérem képviselőtársaimat, hogy amiket elmondtam – megpróbáltam röviden megfogalmazni –, fontolják meg. Én azt szeretném, hogyha most ez a törvény nem születne meg, azonban később, a kárpótlás végrehajtása után, a konkrét földtulajdonosok megjelenése után a legnagyobb örömmel vennék részt egy olyan munkában, amelyik megteremtené a különböző földalapok közötti átjárást. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
