FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ)
FÁKLYA CSABA, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az államháztartás és annak egyik alrendszere, a társadalombiztosítás anyagi helyzetét ismerve több okból is tolakodóan merül fel a kérdés: mi szükség van most erre a törvénymódosításra? Ha azt válaszolnánk, hogy azért, hogy a törvényi állapotot közelebb hozzuk a valósághoz, akkor mindjárt ott a bibi, hogy a passzus nullaegyenlegre szól, holott a hiány köztudottan 30 milliárd forint körül van. Nem mondanám ezt hazugságnak, nevezhetnénk akár vágytendenciák materializálódásának is, csak éppen a most készülő törvénybe mindjárt bebetonoznánk egy kb. 30 milliárd forintos füllentést. Szigethi György képviselőtársam szerint ez a módosítás ahhoz hasonlítható, mintha nagy műgonddal tapétáznánk a földszinten, közben ég a ház, és már leégett a tető. Sokkal inkább a tüzet kellene oltanunk, s ha már egyáltalán módosítunk, akkor rögzítsük a valós helyzetet, azaz a tényleges hiányt. S ha már módosítunk, akkor természetesen nemcsak a hiány tényét kell regisztrálnunk, hanem intézkednünk kell a hiány rendezésének módjáról is. Mindjárt tisztább lenne a kép, s racionálisabban lehetne megközelíteni a társadalombiztosítás 1993-as költségvetését is.
Második kérdésként az merül fel, hogy jó, jó, az idén a miniszter bért emel, s az ígéret szerint ezt az állami költségvetés átutalja. De mi lesz jövőre? Az idei béremelés 1993. évi kihatásait mégiscsak a tb.-nek kell viselnie. Ez igaz, szól a válasz. Csakhogy ezen teher fejében a profiltisztítás keretében mintegy négymilliárdot utal át az 1993-as állami költségvetés.
Véleményünk szerint ezt célszerű lett volna megemlíteni ezen törvénytervezet indoklásában is, mert egyrészt a módosítás horderejének megértéséhez szorosan hozzátartozik, másrészt rögtön nyilvánvalóvá vált volna, hogy miért nem javul a profiltisztítás nyomán a társadalombiztosítás költségvetési egyensúlyi helyzete, ha már előzetesen helyette többletkötelezettséget sózunk a nyakába.
Maga a béremelés összege lehangolóan csekély. Mindenütt úgy beszélnek róla, hogy az az 1240 forintos emelés. Persze ebből lejön még a társadalombiztosítási járulék és a jövedelemadó, úgyhogy kézhezvételkor József Attila szavai jutnak eszünkbe, szabadon idézve: Kuncog a krajcár, ennyivel többért dolgoztál, nem éppen semmiért.
A következő kérdés az lenne, hogy miért most nyújtották be ezt a törvénymódosítást, miért nem a tavaszi ülésszak végén, vagy az őszi ülésszak elején, mondjuk szeptemberben. Talán a Kormány maga sem volt biztos abban, hogy teljesíti az ígéretét? De ha erről van szó, akkor hogy jön ahhoz, hogy a bért visszatartsa, s hagyja, hogy a vágtató infláció mellett ez a kis pénzecske további fél évet értéktelenedjen, a késedelmi kamatok elmaradásáról nem is beszélve? Azt hiszem, hogy éppen itt van a magyarázat. Ez a féléves késlekedés semmivel sem menthető. Ezt a törvényjavaslatot most csak azért kell végrehajtanunk, hogy alibit szolgáltassunk az eddigi késlekedésre.
Köszönöm. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
