SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi bizottság megtárgyalta a Házszabály módosításáról és egységes szövegéről szóló 8/1989-es országgyűlési határozat módosítására irányuló jelen javaslatot. A két változat közül az alkotmányügyi bizottság, többségi állásponttal, a B-változatot támogatta; az A-változatra az igenlő szavazatok azonos számot értek el az ellenszavazatokkal és a tartózkodási szavazatokkal együttvéve, és ez Házszabályunk szerint annyit jelent, hogy az A-változatot a bizottság nem támogatja.
A bizottság által támogatott B-változattal, illetőleg ebben a formában az alkotmányügyi bizottság, természetesen a módosító javaslatot támogatja egészében is.
A többségi álláspontot képviselők oldaláról nagyon röviden az az érvelés, az a gondolatmenet hangzott el, hogy bár politikailag nyilvánvalóan kívánatos, hogy a mandátumok igazolására a lehető leggyorsabban, minél hamarabb kerüljön sor, és – nyilván ez csak egy elméleti, ad abszurdum fölvetés volt a többségi állásponttal szemben – egy vég nélküli elhalasztása a döntésnek nyilván alkotmányossági aggályokat is joggal vethetne föl egy ilyen döntéssel szemben, a többségi álláspontban az irányadó megfontolás az volt… (Elhallgat, hogy magára vonja számos, egymás közötti beszélgetést folytató képviselőtársának figyelmét.) … az irányadó megfontolás az volt, hogy egy egyedi esetből – amivel kapcsolatban ez a nagy vita kirobbant, és ami ebben a formájában és ebben a vetületében valóban sokunk szerint nem volt szerencsés – eljutni a másik végletre, és olyan döntést, olyan Házszabály-módosítást végrehajtani, ami viszont az Országgyűlésnek mindenfajta mérlegelési lehetőségét és mozgásterét gyakorlatilag teljesen beszűkíti, illetőleg teljesen megszünteti, az ugyanolyan szerencsétlen és ugyanolyan káros lenne, mint az a véglet, hogyha a Ház az ilyen ügyekben vég nélkül halasztaná a döntést.
Példa is merült fel arra, hogy az 1990-es választások után egy mandátum tekintetében az Országgyűlés, igenis, halasztott – és végül olyan változás történt, hogy nem azt a mandátumot igazolta az Országgyűlés, amelyik eredetileg fölmerült volna, tehát igenis volt rá példa és precedens, hogy adott esetben létrejöhetnek olyan helyzetek, amikor az azonnali döntés nem biztos, hogy helyes döntés, és amilyen esetre nézve fönn kell tartani a mozgási lehetőséget. Gyakorlatilag ez az érvelés hangzott el a többségi oldalt képviselők részéről, és ez az érvelés volt az, amire a többségi oldal véleményét alapította – nevezetesen: nem támogatta a Szigethy István képviselő úrtól eredő, és most itt általa is megtámogatott és érvelt változatot, hanem a B-változat támogatása mellett döntött. (Taps a jobb oldalról.)
