ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független)
ILKEI CSABA, DR. (független) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Két hét óta vészjelzések érkeznek az ország legkülönbözőbb részeiről arról, hogy az OTP radikális lépésre szánta el magát az úgynevezett kedvezményes kamatozású lakáshitelek egyszer már, tudniillik két éve, az 1991. évi CIV. törvény 64. és 67. §-ai szerint büntetőkamattal sújtott, többszörösen hátrányos helyzetű, hátralékos adósaival szemben.
A pénzintézet felszólító leveleket küld ki, melyek igen rövid határidejű nemfizetés esetén a hitelszerződés felmondásával járnak. Következményeiben a fizetőképtelenek lakásainak elárverezésével, vagy azzal, hogy az adósok legfeljebb lakóként maradhatnak tegnapi tulajdonukban.
Azokról a lakásépítésre, lakásvásárlásra, felújításra felvett hosszú lejáratú OTP-hitelekről van szó köztudottan, amelyek 3%-os kamata a két évvel ezelőttiről nőtt körülbelül 32%-ra, és azokról az ellehetetlenült, ma fizetésképtelen családokról, amelyek néhány évvel ezelőtt abban a reményben vettek fel nagy összegű OTP-kölcsönt, hogy annak visszafizetése nem okoz majd megoldhatatlanul súlyos problémát számukra. Ám ezen családokat az utóbbi években egyre-másra érik az elemi csapásnak számító pénzügyi megoldások.
(15.20)
1989 és 1991 között az élelmiszereknél átlagosan 41, az energiáknál 60, a lakbéreknél 43, a gyermekintézményi díjaknál 50, a közlekedési kiadásoknál 56%-os volt az áremelkedés, miközben a családok nettó összkeresete csupán 20-21%-kal emelkedett. Megjelent és gyors ütemben nő a munkanélküliség, amely ma már csaknem 700-770 ezer embert érint igen érzékenyen, jelentős jövedelemcsökkenést okozva.
Mindezek következtében válnak folyamatosan fizetésképtelenné a családok, amelyek nem vétkesek anyagi helyzetük válságosra fordulásában, és ezért méltánytalan, antihumánus eljárási mód az, amelyet az OTP – a lakosság bankja – alkalmaz velük szemben.
1992. július 1-jéig az OTP gyakorlata az volt, hogy az adós vagy a kezes munkahelyével kapcsolatba lépve, letiltatta a tartozást a fizetésekből. Ám az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg: per nélkül fizetést letiltani törvénytelen. Tehát július 1-je után már csak a bírósági út maradt a pénzintézet számára. Ez azonban kétségtelenül időbe, pénzbe kerül, és azzal a kockázattal jár, hogy a bíróság – mérlegelve az adós válságos anyagi helyzetét – csökkenti a törlesztőrészletet.
Az OTP a könnyebb és számára biztosabb utat választotta: nem pereskedik a pénzéért, hanem felmondja a hitelszerződéseket, és kezdeményezi a lakások elárverezését. Több mint elgondolkodtató, hogy az eddig postázott hitelszerződés-felmondások között olyan is található, amely esetében nem egészen 30 ezer forint hátralék miatt került felbontásra a szerződés, és ez egyúttal azt is jelenti, hogy a teljes kölcsöntartozást nyomban ki kell fizetnie a kamatokkal együtt.
De kinek van lehetősége bérből és fizetésből élők közül egy összegben több százezer forintot kifizetni? Az azonnali behajtásra csupán egyetlen út marad: az elárverezés. Ezzel a tragikus megoldással a jövőben egyre több családnak kell számolnia, mert a fizetőképtelenné válás folyamata még évekig erősödni fog. (Az elnök csenget.)
Befejezem, elnök úr. Súlyos áldozatok árán, kemény munkával felépített családi otthonokat vesznek el olyan okok miatt tehát, melyek bekövetkezéséért az érintettek nem vétkesek.
Kérdésem az, miniszter úr, várható-e kormányzati intézkedés ezen gondok kezelésére, mielőtt az elárverezési hurrikán végigsöpörne a vétlen családokon? Ha igen, milyen formában nyilvánul majd meg, például segély vagy a hátralékok behajtásának átmeneti felfüggesztése? Interpellációmat – mint jeleztem önnek – a Létminimum Alatt Élők Társaságának és az Állampolgári Jogvédő Ligának a tapasztalataival összhangban nyújtom be. (Az elnök csenget.) A felvázolt helyzet megítélésében teljes a nézetazonosság köztünk. Köszönöm szépen. (Kis taps a bal oldalon.)
