FODOR GÁBOR, DR. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója:
FODOR GÁBOR, DR. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója:
FODOR GÁBOR, DR. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója: Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ellenzéki pártok az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban úgy ítélték meg, hogy ebből a kormánybeszámolóból több dolog hiányzik, illetve az abban foglaltakkal kapcsolatban is más véleményt szeretnénk kifejteni.
Röviden, mivel korlátozott időkeret áll a rendelkezésemre, hadd utaljak pár fontos pontra.
Először is egybehangzóan állapítottuk meg a bizottsági ülésen, hogy értékeljük a Kormánynak azt a szándékát, amely abba az irányba vezet, hogy a különböző nemzetközi, emberi jogi egyezményeket adaptálja a magyar jogrendbe és ezekhez csatlakozzon országunk. Viszont jelentős gondot látunk rögtön ezen az első területen, az emberi jogoknak az érvényesülésében Magyarországon, azokban az esetekben, amikor olyan kormánytörekvéseknek voltunk a tanúi az elmúlt években, amelyek törvényeket eredményeztek itt a Parlamentben, és amely törvények szemben álltak a hazai Alkotmánnyal, illetve a nemzetközi emberi jogi normákkal.
Gondoljunk csak itt a kárpótlással kapcsolatos polémiákra, illetve az elévülési törvényre, az ún. Zétényi–Takács törvényre.
Tehát úgy gondoljuk, hogy ez ugyancsak fontosan hozzátartozik az elmúlt két év történetéhez.
Azontúl a kisebbségi területen úgy ítéltük meg, hogy elsősorban a sodródás és a késlekedés volt jellemző a kormányzati politikára, ami megnyilvánult abban, hogy a kisebbségi törvény ugyan most már végre – és hála Istennek – itt van a Parlament előtt, de erre két évet kellett várnunk, különböző okok miatt, és úgy gondoljuk, hogy elkerülhető lett volna ez a hosszú várakozás.
Azontúl helyesnek tartotta a bizottság ellenzéki kisebbsége is azt, hogy a Kormány létrehozott olyan hivatalokat, amelyek foglalkoznak a határon túli magyarsággal, illetve a hazai nemzeti és etnikai kisebbségekkel. Ezeket kiemelten kezeljük, de úgy gondoljuk, hogy ezeknek a létrehozásánál is érdemes visszatekinteni arra, hogy a hazai kisebbségekkel foglalkozó hivatal felállítása közel fél évet késett.
Ugyancsak hiányosságnak ítéljük meg – ami az anyagból sem derül ki –, hogy nincs igazából kellő hangsúly fektetve a kisebbségi oktatásügyre sem, manapság sem, és hogy az elmúlt hetek eseményei is mutatják azt, hogy égetően hiányzik a cigánysággal foglalkozó program, amelyre ugyancsak nem céloz ez a kormányprogram.
A kisebbségi kutatást is többen felvetették a bizottsági ülésen, amely ugyancsak késlekedik Magyarországon, az elmúlt két évben kevés lépés történt ezen a téren, holott fontos lenne. Abban is megállapodtak a bizottsági ellenzéki tagok, hogy a határon túli magyarság kezelésében több volt a retorikai elem, mint az igazi tények felsorolása.
Az egyházakkal kapcsolatban ugyancsak érintőlegesen és vázlatosan, az egyházi ingatlanok visszaadásával kapcsolatos vitákra utalva egybehangzóan állapítottuk meg azt, hogy máig is hiányzik az akkor megígért, egyházak finanszírozásával kapcsolatos törvény, és ebből kifolyólag nem beszélhetünk igazából 100%-osan az állam és egyház szétválasztásáról Magyarországon.
A hitoktatással kapcsolatban pedig többen viszszaemlékeztek annak idején arra a nyári rendeletre, amely elsietett rendelet félreérthető helyzetet eredményezett Magyarországon.
Végezetül a menekültüggyel kapcsolatban jegyeztük meg a bizottsági ülésen, hogy itt van a legtöbb eredménye a Kormánynak, és itt valóban dicsérő szavakat is lehet mondani, de hogy maradjunk a miniszterelnök úr kívánságánál és elsősorban a kritikánál, itt hiányoltuk az átfogó migrációs politika tényét és létét.
Legutoljára engedjék meg, hogy hadd jegyezzem meg, ami ugyancsak a bizottsági ülésen merült fel, ez pedig az, hogy több olyan társadalmi jelenség is van ma Magyarországon, amellyel kapcsolatban örültünk volna, ha a kormányprogramban pár szó esik, hiszen azok a jelenségek, amelyek arra utalnak, gondoljunk csak a skinheadekre vagy a fel-felbukkanó antiszemitizmus és rasszizmus jelenségeire, hogy ezek léteznek a magyar társadalomban.
(9.30)
Itt nemcsak ezeknek az általános elutasítását várnánk a Kormánytól, hanem a konkrét esetekben való határozott állásfoglalást és az elhatárolódást. Köszönöm szépen. (Taps.)
