TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP) Elnök Úr! Engedje meg, hogy egy három mondatra visszakapjam a hangomat, tudniillik valahogy be kell fejeznem a felszólalásomat, és ha már saját szavaimmal nem tudom befejezni, egy három mondatos anekdotával, amelyből körülbelül látszik, hogy a Kormány munkáját én milyenre értékelem.
A család rájön arra, hogy a mulya fiúkat jó lenne valahogy megházasítani, csak az a gond van vele, hogy félnek, ha megszólal, akkor vége a gyereknek. Ezért amikor háztűznézőbe viszik, megesketi az apja, hogy fiam, nem szólsz egy szót sem. Nem is szól, hallgat. Igen ám, csak közben a kiszemelt leányzó két húgocskája közül az egyik súgja a másiknak: te, ez mulya. Meghallja ezt az ifjú férjjelölt, amire lelkendezve mondja az apjának, hogy: édesapám, édesapám! Beszélhetek már nyugodtan, tudják.
Hát én is tudom, ismerem a Kormánynak az előterjesztését, nem tudom elfogadni a Kisgazdapárt nevében, köszönöm, hogy meghallgattak. (Derültség. – Taps.)
