WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ) Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! A kormánybeszámoló kapcsán a helyi önkormányzatok kérdéskörével szeretnék foglalkozni. Mi, szabad demokraták szabad, önszerveződő civil társadalmat akarunk, olyat, ahol az állam csak a legszükségesebb minimum szintjén avatkozik a helyi önkormányzatok, a helyi társadalom életébe. Meggyőződésünk, hogy helyben a lakóközösségek jobban tudják, mire van szükségük, mi kell ahhoz, hogy az állampolgárok jól érezzék magukat lakóhelyükön, hogy a lehető legkellemesebben teljenek hétköznapjaik.
Ezen körülmények megszervezésében, megteremtésében kell az önkormányzatoknak meghatározó szerepet játszaniuk. Arra kell törekedniük, hogy a helybenlakók igényeit messzemenően kielégítsék. Alapvető feladatuknak azonban csak akkor fognak megfelelni, ha ehhez az alkotmányi, a törvényi és a gazdasági feltételek megfelelőek, ha az állam, a Parlament és a Kormány megadja, megengedi az önkormányzatok számára a szükséges feltételeket és lehetőségeket.
Az önkormányzatok indulása nem volt rossz. Egyetértünk azzal a beszámolóban leírt megállapítással, hogy korszerű önkormányzati törvény született. De már akkor tapasztalhattuk, hogy ez a Kormány nem arra törekszik, hogy a hatalmi ágak megosztásának elve érvényesüljön. Nem szeretné, ha egy erős, a központi hatalomtól kevésbé függő önkormányzati rendszer jönne létre Magyarországon. A Kormány eredeti szándéka egy főispáni rendszeren nyugvó, központilag irányított modell bevezetése volt, a paternalista állam szerepének fenntartásával.
Ezt az első, a civil társadalom ellen irányuló támadást akkor még ki tudtuk védeni. Ám ezután jöttek az úgynevezett feles törvények, ahol az ellenzék már nem tudta megakadályozni az eredeti kormányelképzelések részbeni megvalósítását.
Azóta – és erről Fodor Gábor részletesebben beszélt, ezért csak említem a problémákat – a működéshez szükséges vagyonátadást a Kormány alárendelte a kárpótlásnak és az egyházi kárpótlásnak, a fővárost hatalmi megfontolásból szétszabdalta, a hatásköri törvényben hatásköröket vont el az önkormányzatoktól, kibővítette – a konszenzus felrúgásával – a köztársasági megbízottak hatáskörét és köztársasági megbízottaknak pártkádereket nevezett ki, akik ma főispánokként tevékenykednek a régiók és a megyék élén. A dekoncentrált szervek tömegét hozta létre, amely dekoncentrált szervek szintén hatásköröket vonnak el az önkormányzatoktól, fenntartásuk drága és funkciótlan. Ezen feladatok önkormányzati szinten történő megoldása lényegesen olcsóbbá tenné az államapparátust.
És egy olyan momentum, amelyet eddig még nem említett meg senki: pártalapon szerveződő önkormányzati érdekszövetségek létrehozását kezdeményezte a korábbi belügyminiszter mellett dolgozó szaktanácsadó, és ezzel szétverte annak lehetőségét, hogy Magyarországon az önkormányzatok egy egységes érdekvédelmi szövetséget hozzanak létre érdekeik érvényesítésére.
A konkrét észrevételek a beszámolóhoz kapcsolódóan.
Az önkormányzatok helyzetével összefüggő értékelő kijelentések a beszámoló különböző fejezeteiben találhatók meg. Az önkormányzatok általános értékelése a belpolitikáról, s ezen belül is a Belügyminisztériumról szóló részben kerül megemlítésre. Ebből is kiderül, hogy a Kormány számára az önkormányzatiság egyszerű közigazgatási probléma, a helyi önállóság általános hangoztatásán túl valóságos államszervezeti szerepet nem szánnak az önkormányzatoknak.
Ugyancsak az általános értékelés része az a sommás kijelentés, hogy sikerült megteremteni az önkormányzatok működéséhez szükséges költségvetési hátteret. Ez a megállapítás vitatható, vagy legalábbis nem ilyen egyértelmű a helyzet, ha az önkormányzatok költségvetési problémáira gondolunk. Ha pedig ez a kijelentés az önkormányzati költségvetési gazdálkodás új rendjére vonatkozik, akkor még inkább vitatható, hiszen a normatív szabályozás már az 1990-es költségvetési évtől kezdődően működik, tehát a jelenlegi kormány hivatalba lépésével legfeljebb a rendszer finomodott, de alapelvei nem változtak. Nem szűnt meg az állami újraelosztás mértéke, sőt a jövő évtől kezdődően az önkormányzati szférában ez tovább fokozódik.
Az önkormányzatok gazdasági helyzetének értékelése lényegtelen részletekkel foglalkozik, és nem említ meg számos fontos, igaz, kevésbé sikeres és népszerű változást. Ilyen például az ehhez a Kormányhoz kötődő intézkedés, a megosztott személyi jövedelemadó helyi arányának 50%-ra, újabban pedig 30%-ra való csökkentése, a céltámogatási rendszer, a pályázatok kudarca, a helyi adózás rendszerének túlértékelése a költségvetési egyensúly érdekében, majd a helyi adózás rendszerének megbukása.
(14.40)
A kiadási oldalról is többet kellett, lehetett volna írni a beszámolóban. Például azt, hogy a beruházások csökkentek, a szociális problémák helyi szintű jelentkezéséről lehetett volna írni, a munkanélküliség következményeiről, az általános elszegényedés miatti, az önkormányzatokra háruló nyomásról, a kötelező feladatok ellátásához szükséges és törvényben garantált összegek hiányáról.
Az önkormányzati tulajdon problémája sem olyan egyszerű, mint ahogy a beszámoló ezt tartalmazza. A vagyonátadás elhúzódása közel egy évig megbénította az önkormányzatok működését, hiszen 1991. júniusáig nem lehetett tudni, hogy az önkormányzati törvény vagyoni átmeneti rendelkezései szerint, vagy más módon fog az önkormányzati tulajdon formálódni.
Gondot jelentett az egyházi tulajdon visszaadásának önkormányzati vonatkozású szabályozása, a tanácsi vállalatok privatizációjából származó bevételek megosztása. Ma sem megoldott a belterületi vállalati földek kérdése, a közüzemi vállalatok átadása, továbbra sincs lakástörvény.
Külön címet kapott a beszámolóban a vállalkozó önkormányzat, amiről azonban már tudjuk, hogy a feltételek hiánya miatt csak szólam. A beszámoló sem tudja ezt az alfejezetet mivel megtölteni, hiszen az önkormányzatok gazdasági célú, profitra törekvő vállalkozásai részben tanácsi örökségből származnak, nem hoznak nagy bevételt és az új rendszerben sincs ezen a területen jelentős változás. Sokkal inkább hiányzik az önkormányzatok és a magánszféra kapcsolatát biztosító nonprofitszektor szabályozása, az önkormányzatok közszolgáltatási célú vállalkozásainak gyakorlata.
A központi és a helyi kormányzati szintek kapcsolatáról is ebben a részben esik szó, ahol érdemes megfigyelni, hogy a kormánybeszámoló hogyan látja a Belügyminisztérium helyi szerepét. Ezek szerint a minisztérium szerepe a helyi továbbképzés és a fórumszerű tájékoztatás. Valójában – úgy gondolom – ennél több várható el egy helyi önkormányzatokért felelős minisztériumtól. Többek között pontosan ismernie kellene az önkormányzatok pénzügyi helyzetét, problémáit, rendelkeznie kellene legalább a hátrányos helyzetű önkormányzatok kiválasztásának normatív szempontjaival, a központi szintű érdekérvényesítéshez szükséges részletes információs rendszerrel.
Az önkormányzati rendszerhez kapcsolódik a területfejlesztés kérdése is. A beszámolóban leírt, az önkormányzatok megalakulásával mutatkozó helyi politikai és gazdasági eredmények nem a területfejlesztési politika vívmányai, hanem a kis települések problémákkal terhelt hétköznapjainak kikínlódott megoldásai. A Kormány számára a területfejlesztési gyakorlat válságkezelést és a köztársasági megbízottak koordinatív szerepének erősítését jelenti.
Ezek közül az utóbbi kijelentés tartalma bizonytalan és vitatható, hiszen a köztársasági megbízottaknak területi újraelosztó feladata nem lehet. Mindebből az önkormányzatokra vonatkozóan az a következtetés adódik, hogy területfejlesztési koncepciója és gyakorlata a Kormánynak nincs.
Az eddigieket összegezve az önkormányzati rendszer értékeléséből az is kiderül, hogy ez a hatalmi ág nem tölt be központi szerepet a Kormány politikájában. A tények tendenciózus csoportosítása sem takarja el azt a helyi valóságot, amelyben a Kormány politikájától függetlenül vannak sikeres önkormányzatok és vannak a rendszer által nem kezelt problémák, több évtizede hasonló típusú gondokkal küszködő települések.
És végezetül engedjenek meg egy idézetet egy olyan tanulmánykötetből, amely az önkormányzatok valós problémáit igyekszik feldolgozni és az elmúlt két év valódi problémáival próbált szakszerűen foglalkozni. Ennek a kötetnek az utolsó három mondata így szól: "Az önkormányzatok nem morzsolódtak fel. Szerencsére! A képviselők, polgármesterek, jegyzők, a hivatal dolgozói vergődve, bizonytalanságok közepette, de teszik dolgukat a faluért, a városért, a holnapért, mindannyiunk jövőjéért, azért, hogy egyszer létrejöjjön az önkormányzó magyar társadalom." Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
