MIHÁLY ZOLTÁN, DR. (MDF)
MIHÁLY ZOLTÁN, DR. (MDF)
MIHÁLY ZOLTÁN, DR. (MDF) Elnézést kérek. …nem teljesen rendezettek, illetve a belpiac vonatkozásában is csökkenő a kereslet. Szélsőséges ez a piac, hiszen – azért is, mert a mezőgazdaság szerkezetváltását éli – nem kiegyensúlyozott a mezőgazdaság ágazati, illetve a termékszerkezete, a termelés szerkezete. Kiegyensúlyozatlan ez a piac, hiszen a mezőgazdaságot, különösen ebben az évben, az aszály nagymértékben bántotta.
Nyilvánvaló, hogy egy agrárpiaci rendtartási törvénytől az az elvárásunk, hogy konszolidálja a piaci viszonyokat – konszolidálja, és bizonyos mértékben jövedelemgaranciát biztosítson a termelőknek. Felvetődik rögtön a kérdés, hogy a termelők mely részének: az átlag alatti hatékonysággal termelő részének is? Vagy csupán az átlag fölöttiek várhatják el azt, hogy bizonyos jövedelemgaranciákat fog számukra biztosítani ez a törvény? Én úgy hiszem, hibát követnénk el abban az esetben, ha az átlagos vagy az átlag alatti hatékonysággal termelő gazdálkodók, vállalkozók is jövedelemgaranciát várhatnának ettől a törvénytől, hiszen akkor konzerválnánk az átlagos, illetve az átlag alatti termelést, és semmi nem ösztönözné a vállalkozókat a hatékonyság növelésére. A fogyasztók – szint' ugyanúgy – garanciát várhatnának a törvénytől, hogy az árak nem szabadulnak el, nem csaponganak. Én úgy hiszem, hogy a törvény bizonyos mértékben erre lehetőséget fog adni, biztosítani.
A legnagyobb elvárás azonban a piac konszolidációja vonatkozásában várható – de milyen mértékben? Olyan mértékben, tisztelt Képviselőtársaim, amilyen összeg, amilyen tőke áll a kormányzati szervek rendelkezésére. Mert pénz kell akkor is, ha túltermelés van, és pénz kell akkor is, ha valamiből hiány van. Nyilvánvaló, hogy mindennek megfelelni csak nagy tőkealappal bír az agrárpiaci rendtartás.
Átmeneti időszakát éli a magyar gazdaság és a magyar mezőgazdaság is. Nyilvánvaló, hogy az átmeneti időszak olyan átmeneti eszközök alkalmazását igényli, amelyek ennek az időszaknak a levezényléséhez teljes mértékben megfelelnek. Ezért én úgy hiszem, hogy a Nyugat-Európában kialakult agrárpiaci rendtartási szisztéma nem követhető teljes mértékben a magyar viszonyok között.
(19.10)
Hiszen ott már egy nyugodt piaci helyzet alakult ki évtizedek óta. Ott a piac szélsőségeit csupán az időjárási változások motíválhatják nagyobb mértékben.
Nagyon-nagyon örülhetnénk mi, magyar gazdálkodók, ha a mi gazdaságunkat csupán az időjárás szélsőségeitől kellene megvédenünk. Sokkal, de sokkal több, sok esetben tőlünk nem szabályozott tényező befolyásolja, gyakorol befolyást gazdálkodásunkra, és ezeknek a levezényléséhez sajnos nem áll rendelkezésre elegendő összeg.
Vitát képezhet az is, hogy kinek a kezébe vagy mely érdekcsoportok kezébe kerüljön az agrárpiaci rendtartás felügyelete vagy szabályozása?
Ahogy a munkavállalói szférában is kialakulatlan ma az érdekképviselet, ugyanúgy az agrárszférában, a vállalkozói szférában is kialakulatlan még az érdekképviseletek kérdése. És nagyon nagy kérdőjel az, hogy adhatunk-e prioritást valamely érdek-képviseleti szervnek arra vonatkozóan, hogy felügyeletet gyakoroljon az agrárpiac fölött?
Én úgy hiszem, ha ezt megtesszük, mindenképpen egy új monopóliumot hozunk létre.
A terméktanácsok az agrárpiac keretén belül rendkívül nagy feladatot kaphatnak. Hangsúlyozom, kaphatnak és kapniuk is kell, mert ha ez nem következik be, megvan annak a veszélye, hogy a termelők nem tömörülnek terméktanácsokba, és ebben az esetben az egész piac kezelhetetlenné válik.
Én mindenképpen fontosnak tartom azt, hogy a terméktanácsok kapjanak olyan jogosítványokat, amelyek a termelőket mindenképpen ösztönzik arra, hogy a terméktanácsokba tömörüljenek. Különben úgy hiszem, hogy nem fogjuk elérni a törvényalkotással kitűzött célunkat. Köszönöm a figyelmüket! (Taps.)
