ZSUPOS LAJOS (MDF)
ZSUPOS LAJOS (MDF)
ZSUPOS LAJOS (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem beleférni az időbe és nem nyújtom hosszúra mondandómat.
Engedjék meg, hogy mielőtt az érdemi részével foglalkoznék, a saját véleményemet hadd mondjam el a törvényjavaslattal kapcsolatban, és néhány dologban reagáljak a vezérszónokoknál elhangzott véleményekre.
Először Glattfelder Bélának a hozzászólásával kapcsolatban kívánom elmondani azt, hogy a hozzászólásában kiemelte azt a részt, hogy a Kárpótlási Hivatalt a Kormány azért állította fel, illetve a Kárpótlási Hivatal költségeiből a Kormány közel 1 milliárdot költött el, ezzel szemben nem jut az általa fontosnak tartott agrárrendtartási hivatal létrehozására. Én úgy gondolom, hogyha így is történt volna – ami szerintem nem így van –, akkor sem hibáztatható semmiképpen a Kormány, mert a kárrendezési hivataloknak a létrehozása alapvető fontosságú volt. Ahhoz, hogy a piacgazdaságot megvalósítsuk, először a magántulajdont kell megteremteni. Ahhoz, hogy magántulajdont lehessen megteremteni a mezőgazdaságban, azt megelőzően le kellett tisztítani azt a magántulajdont; és azokat az embereket, akik a kárpótlásra jogosultak voltak, ki kellett elégíteni, ha nem is teljesértékűen, de legalábbis részben. Úgyhogy én azt hiszem, hogy ez a sorrendiség mindenképpen megkívánta azt, hogy a Kárrendezési Hivatalokat hozzuk először létre, és hála istennek, rendben működnek ezek a hivatalok, és remélhetően mihamarabb elvégzik dolgukat.
Ugyancsak megalapozatlannak és helyenként rosszindulatúnak találtam Lakos Lászlónak a hozzászólását, aki így fogalmazott egyik mondatában – és itt idézem –: "Az elmúlt több mint két esztendő agrárgyakorlatához a Parlament nem adhat törvényi felhatalmazást, mert az az ágazatot válságba sodorta." Hát azt hiszem, hogy ez olyan sommás és elítélő vélemény, amit mindenképpen csak visszautasítani lehet. Aki valaha is ismerte ezt a mezőgazdaságot és dolgozott benne, az nagyon jól tudja, hogy ezt az ágazatot nem a két év vitte vízre, hanem a megelőző 40 év annál inkább. Tudjuk jól ugye, hogy az agrárágazat gyakorlatilag a szovjet piacra épült rá. Ez a szovjet piac 65-70%-át fogadta a mi exportunknak. Arról aztán már igazán nem mi tehetünk, hogy ez az exportpiac mint olyan megszűnt, és ma már képtelen felvenni a termékeinket.
De ebből eredően más gondok is voltak. Ez az exportpiac a maga igénytelenségével gyakorlatilag meghatározta a magyar mezőgazdaságnak is a szerepét. Ugyanis nem volt érdeke a magyar gazdaságnak fejlődni, a termékeket feldolgozni, minőségileg jól mutató csomagolással piacos termékeket adni, mert erre a piacra lehetett önteni a terméket.
Az már természetesen más kérdés, hogy az idők változásával ugye ez a folyamat megállt, és ezeket a termékeket a nyugati piacon viszont nagyon nehéz eladni. Így gyakorlatilag a magyar mezőgazdaság – nyugodtan elmondhatjuk, hogy – a huszadik század végére nyersanyagtermelő gazdaságnak maradt, hasonlóan ahhoz, mint néhány évszázada volt. Ezt átállítani rövid idő alatt, néhány év alatt úgy gondolom, hogy képtelenség.
(19.00)
Ez még sokkal erősebb gazdaságokban sem sikerült. Engedjék meg, hogy megjegyezzem, hogy néhány nappal ezelőtt találkoztunk a svédekkel, akik a Svéd Szocialista Párt megbukása után átvették a hatalmat: gyakorlatilag nekik sem sikerült majdnem két év alatt megállítani annak a svéd gazdaságnak a csökkenő tendenciáját, a GDP csökkenését, amely – hogy ne is mondjam – azt hiszem, nem hasonlítható hozzánk semmilyen vonatkozásban.
Azt is el kell mondani, hogy érthetetlen volt számomra az a dolog: úgy tudom, hogy az MSZMP (sic!) is elfogadta a Parlamentnek, illetve a magyar társadalomnak azt az igényét, hogy piacgazdaságot kíván létrehozni. A piacgazdaságra való átállás szükséges – az átállásnak viszont, sajnos, ára is van. Hogy egyebet ne említsek, csak a tulajdonosi váltás gyakorlatilag legalább a mai földtulajdon felét érinti. Ekkora földmozgást, tulajdonosi mozgást levezényelni, azt hiszem, nem egyszerű dolog, és semmiképpen nem képzelhető el anélkül, hogy a termelésben bizonyos mértékű visszaesés, esetenként anarchia ne alakulna ki – hisz' itt a folyamatokban sok dolog összejátszott és egyszerre jelent meg. Úgy gondolom, ennyi is elég ahhoz, hogy egyértelműen megállapítható legyen: alapvetően nem az elmúlt két év kormányzati hibái miatt jutott a mezőgazdaság ebbe az áldatlan állapotba.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A politikai megítéléseket követően néhány szakmai jellegű kérdésre szeretnék kitérni.
Több képviselőtársam foglalkozott a garantált árak meghatározásának kérdésével. Lakos úr "mérvadó" árat emlegetett, de nem határozta meg, hogy szerinte mi az a mérvadó ár. Én úgy gondolom, hogy enélkül ez meglehetősen flexibilis fogalom, mert mindenki azt ért bele, amit akar.
Cséfalvay képviselőtársam "termelői átlagár"-at akar meghatározni, és úgy gondolja, hogy a garantált ár 10%-kal több lesz, mint a termelői átlagár. Hát, ezen lehet vitatkozni. Én mindenesetre szívesebben elfogadom és pontosabbnak tartom azt, ami a törvényjavaslatban van, miszerint jobban kifejezi a fogalmat az a megfogalmazás, hogy a piaci viszonyok figyelembevételével jogszabályban megállapított árat kell megállapítani a garantált árnak.
Úgy gondolom, itt fontos mérlegelési szempont a továbbiakban az ármegállapításnál, milyen a viszony az adott termék támogatás nélküli ára és a külföldön előállított ugyanazon termék ára között.
Még egy megjegyzést tennék Cséfalvay úr azon kijelentésére, mely szerint húsáremelés van, de az alapanyag árát nem emelik. Ez igaz, és ez örök visszatérője a mezőgazdaságnak. Remélhetőleg ez a törvényjavaslat közelebb visz ahhoz, hogy ez a kérdés megoldódjék. Nekem az a véleményem, hogy végérvényesen csak úgy oldódhat meg, csak akkor oldódhat meg, hogyha a termelés, a feldolgozás és az értékesítés egy lineáris vonalban kapcsolódik egymáshoz, együtt sírnak és remélhetőleg még többet nevetnek.
Engedjék meg, hogy befejezésül a saját véleményemet fogalmazzam meg. Az én véleményem az, hogy a gazdaság jelenlegi helyzetével a törvényjavaslat szinkronban van. A rendtartás intézményét fokozatosan kiteljesedő folyamatnak tekinti, és az intézmény szervezeti és tartalmi részének fejlesztésénél figyelemmel van a költségvetés teherbíró képességére.
E megfontolások alapján ajánlom a tisztelt Ház figyelmébe a törvényjavaslatot, és kérem, bocsássák részletes vitára. Köszönöm. (Taps.)
