BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy azzal kezdjem: bizonyára a képviselő úr is, jómagam is és mi valamennyien tudjuk, hogy épelméjű köztisztviselő ilyen kérdéseket nem tesz fel, ilyen kérdésekre válaszokat nem gyűjt és ilyen adatokat nem dolgoz fel.
Mielőtt a válaszra térnék, vagy a történetet ismertetném; kezemben van két tudományos kutató reflexiója – azt a címet is viseli, hogy "Reflexiók egy interpellációra" –, egy válasz; ebben nagyon kifogásolják az elhangzottakat – a képviselő úr részéről elhangzottakat –, nem ismertetem, engedje meg, hogy majd a szünetben közvetlenül átadjam.
Ami a történet: a történet az, hogy 1989 óta ahogy mondani szokták – gyümölcsöző együttműködés alakult ki a Menekültügyi Hivatal és a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézete között. Ezt több kiadvány szentesíti, amelyek a menekültek körében való felmérést, annak szociológiáját feldolgozták, és a Menekültügyi Hivatal munkatársai szerint ez nagy segítséget jelent számukra.
Eme együttműködés keretében a Menekültügyi Hivatal tíz kérdést juttatott el a két tudományos kutatónak vagy a Politikatudományi Intézetnek, amihez hozzátettek még 33-at, és így ezt a 43 kérdést megküldték a polgármestereknek. A válaszban, a kísérőlevélben jól jegyzett módon "a két tudományos kutató küldi", és címnek a "visszaérkezés a Politikatudományi Intézethez történt".
Egyébként a levélanyagból is megállapítható, hogy ez nem a Menekültügyi Hivatal kíváncsiskodása.
Tudományos kutatás céljára kívánták feldolgozni, és ezzel én tulajdonképpen be tudnám fejezni, ha ez így lenne és ilyen hófehér lenne a dolog, de azért nem egészen ilyen hófehér.
A Belügyminisztériumot bombázzák a különböző szervezetek – társadalmi szervezetek, tudományos intézmények, karitatív szervezetek –, hogy az önkormányzatok részére küldendő postájukat a belügyminisztériumi postaanyagba behelyezzék. Ennek az a magyarázata, ha síma a levél, akkor közel 40.000 forint –, ha ajánlott levél, 110.000 forint, – ha expressz ajánlott levél – ha jól emlékszem – 180 vagy 170.000 forint egyszerre. Meg kell érteni ezeknek a szervezeteknek ebbéli törekvéseit is.
A Belügyminisztériumban azonban nem volt egy felelős személy erre a célra kijelölve, hogy precízen és kellő gondossággal nézze át, mi kerül be a postába, jóllehet a 3000 megdöbbent polgármesterből egyről sincs tudomásom, illetve egyről feltehetően és a képviselő úrról, de kiválthatott félreértéseket – én ezt nem tagadom. Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy ez irányú kérések vagy ez irányú posták felülvizsgálatára külön főosztályvezetői rangú személyt jelöltem ki (Zaj.) , hogy a jövőben egy ilyen félreértés se legyen!
Azt is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy azok a kérések, amelyek a Belügyminisztériumhoz érkeznek, némelykor valóban bizonyos szűkebb csoport vagy karitatív szervezet érdekeit is tükrözik, mégsem zárkózunk el a jövőben sem attól – épp azért, hogy működőképesek legyenek –, hogy ezt a postát továbbítsuk, és a Belügyminisztérium befogadja az intézmények ismert anyagi helyzetére tekintettel.
Ami a két kérdést illeti, képviselő úrnak azt tudom mondani, hogy feltehetőleg az Alkotmányról van tudomása az ebben közreműködő munkatársaknak is, másodszor pedig az 1922-t nem pontosan értem, a versidézet 1937-ből való. Köszönöm. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.)
