KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy a magyar gazdasági átalakulás piaci oldalról kedvező közegben megy végbe, amennyiben az árak, a forgalom, az import liberalizálása globálisan és a legtöbb részpiacon is egyensúlyi keresleti-kínálati viszonyokkal párosul. Ezért a mostani törvényjavaslat – ezt a kedvező alapot figyelembe véve – szeretné továbbfejleszteni az árszabályozást, pontosabban az árak nem szabályozásának még szélesebb körét szeretné biztosítani.
A törvényjavaslat általános és bizottsági vitája rendkívül pozitív volt, mivel a szükséges árliberalizálással, illetve a hatáskört módosító lépésekkel sem általánosságban, sem a konkrét szakmai ügyek oldaláról érdemben nem kérdőjeleződtek meg a Pénzügyminisztérium törekvései, és így – Hajdú Istvánné képviselőtársam kifejezését kölcsönözve – e sarkalatos gazdasági törvény alapvető koncepciója a Parlament fórumán már másodízben nyert megerősítést.
Szeretném megköszönni a gazdasági, az alkotmányügyi, a költségvetési, a szociális, az önkormányzati és a kulturális bizottságnak az általános vitára bocsátást támogató álláspontját és a módosító indítványok nagyon szakszerű megtárgyalását. Külön is köszönöm Hajdú Istvánné és dr. Csépe Béla képviselőtársaimnak az általános vitában kifejtett támogatását, továbbá Soós Károly Attila és Bakó Lajos képviselő uraknak azt is, hogy hangsúlyozták olyan törvénykezési feladatok fontosságát, mint a fogyasztóvédelem, az agrárpiaci rendtartás és a szociális törvény. A rádióról és a televízióról, illetve a lakásbérletekről előkészítés alatt álló törvények jelentőségére Gaál Gyula, Molnár Péter, Ungár Klára és dr. Papp Lehel György képviselőtársaim módosító indítványai hívták fel a figyelmet.
A részletes vita azonban szolgált néhány egyéb tanulsággal is. A piacgazdaság működéséhez még hiányzó gazdasági törvények megalkotása, illetve a régi, elavult törvények megújítása, cseréje időigényes folyamat. Az alkotmányos elvek messzemenő szem előtt tartása mellett is tudomásul kell venni egyfajta átmenetiséget. Az ártörvény több területen ezt a szerepet vállalja és vállalta fel. Olyan terelőút, ami igyekszik normális forgalmat biztosítani addig is, amíg az új, korszerű utat megépítjük. Néhány felszólalásban tapasztalható volt, hogy a jogi szempontok mellett a pénzügyi, gazdasági összefüggések háttérbe kerültek. A lakbérek vitájában például a prezentált alkotmányos elvek mellett – amelyekkel én teljesen egyetértek – mellékmondatba utalták a tisztelt képviselőtársak az állami és önkormányzati szociális felelősség sok milliárd forintos terhét. Erről nem történt említés.
Azt hiszem, van megszívlelendő Maurice Allais Nobel-díjas francia közgazdász figyelmeztetésében: "A józan ész azt követeli, hogy megtervezzük a tervgazdaság leépítését. Amihez a liberalizmus a legkevésbé ért, az saját működési feltételeinek létrehozása."
Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék röviden kitérni néhány módosító indítványra.
Szalay Gábor képviselő úr 4556-os számon az energetikai, pontosabban erőművi szeneknél az eddigi legmagasabb ár helyett legalacsonyabb ár alkalmazását javasolja, abból a reális problémából kiindulva, hogy az erőművi szén vásárlásánál a villamosenergia-ipar mint felhasználó erőfölényben van a bányaválallatokkal szemben. A javaslat arra épül, hogy ahol nincs piac, ott értelmetlen szabad árról beszélni.
A szénbányászat és a villamosenergia-ipar kapcsolatát azonban én másként ítélem meg. A piaci pozícióban elfoglalt egyenlőtlenség még nem kérdőjelezi meg önmagában a piac normális működését, sőt a szabadár alkalmazhatóságát sem. Egyrészről itt köztudott, hogy nem általános kínálati elégtelenségről van szó, ami valóban akadálya a piac ésszerű működésének, hanem többlettermelésről. Másrészről: a felsorakoztatott érvekből szinte mindig kimarad az a körülmény – vagy nagyon a háttérbe húzódik és nem mondják ki nyíltan –, hogy a hazai szénárak, főként az erőművi szeneknél, két-háromszor magasabbak, mint a térségünkben kialakult világpiaci árak. Ettől eltérni annyiban indokolt, amennyiben az ideszállítás meglehetősen költséges, a hazai szénforrások kihasználása a villamosenergia-termelés biztonságát is szolgálja, illetve a bányabezárások munkaerőpiaci, szociális és egyéb terhei igen jelentősek.
A javaslattal kapcsolatban el szeretném mondani, hogy a felsorolt problémák direkt árszabályozási eszközökkel nem oldhatók meg. A legalacsonyabb ár esetén a törvény szerinti hatékonysági követelmény miatt a jelenlegi szénáraknál is jóval alacsonyabb hatósági árat kellene megállapítani. Ez pedig a szénbányászatnak nemhogy nem előnyös, hanem kifejezetten hátrányos, a villamosenergia-iparnak természetesen előnyös lenne. Az ipari árak körében egyébként is meglehetősen szokatlan megoldásról lenne szó. A nemzetközi gyakorlat a tőzsdei világpiaci áringadozásoknak kitett ipari nyersanyagok esetében sokkal inkább a termelők és a felhasználók közötti tartós megállapodások rendszerét ismeri, amelyben mindkét fél tartózkodik a szélsőségek kikényszerítésétől, még inkább akkor, hogyha mindkét fél állami tulajdonban van, hiszen a villamosenergia-ipar is és a szénbányászat is állami tulajdonban vannak.
A Kormány és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége sztrájkbizottsága közötti megállapodás egyébként a szabad ár mielőbbi bevezetését tartotta szükségesnek, és nem új hatósági árformulát. A megállapodás mellett vagyok, és nem a hatósági ár ellen, pontosabban a hatósági ár ellen vagyok ezért, abból a megfontolásból is, hogy az rugalmasabb forma – mármint a szabad árforma –, és ennek révén talán elkerülhető, hogy a szénár emelése a villamosenergiaárak emelését eredményezze.
A tisztelt képviselőtársaimnak tehát én nem javaslom a Szalay úr módosító javaslatának az elfogadását, de ha leszavaznak, nem fogok kétségbe esni.
Soós Károly Attila és Kuncze Gábor képviselőtársaim 4616-os számú módosító indítványukban azt javasolják, hogy a 2,8%-os zsírtartalmú fogyasztói tehéntej legmagasabb árára vonatkozó előírás a szociális törvényhez kötődően csak július 1-jével szűnjön meg, mivel az idősek és gyermekek tejfogyasztásának biztonságát a hatósági ár jobban garantálja.
Itt szeretném megjegyezni, hogy előre örülök, hogy a képviselőtársak tudják, hogy július 1-jén már lesz szociális törvényünk, amire igen nagy szükség lenne tényleg, talán még korábban is.
A Kormány a szociális védelem szükségességét elismerve ezt a javaslatot jórészt egyéb, praktikus megfontolásokból nem támogatja. A termelési költségek növekedése és az ártámogatás megszüntetése miatt a hatósági ár mellett is emelni kellene mindenképpen a 2,8%-os zsírtartalmú tehéntej árát. A tej – mint az egyik legfontosabb népélelmezési cikk – áremeléséből eredő problémával tehát már most, a szociális törvénytől függetlenül is szembe kell néznünk.
A szabadáras tej és terjtermékek árai emelkedtek is, amint ezt önök tudják. A kompenzációt illetően ez évben is működik a tej és terjtermékek utalványrendszere, ami a rászorultak tejfogyasztását segíti elő. Az önkormányzatoknál, illetve a Népjóléti Minisztériumnál a múlt évben 450 millió forint, az idén pedig 730 millió forint biztosítható e célra. A többlet egy része az áremelést ellensúlyozza, de a segélyezettek köre is bővülhet.
A fogyasztói tej, tejtermékek, illetve élelmiszerek piacán szinte ez az egyetlen választék, ahol ma még hatósági, maximált ár van. A fehér kenyér példájára hivatkozva itt is egyre inkább fennáll az a veszély, mint ahogy ez be is következett, hogy a termelők és a forgalmazók választékcserével kikerülik a hatósági árban megnyilvánult korlátozást, és így a védelem is hatástalan marad, a lakosság pedig a megszokott tejválasztékot egyre kevésbé találja meg a boltokban.
Azt is el kell mondani, hogy ezen a piacon kezd kialakulni egy egészséges verseny, természetesen nem a 60 forintos francia tejre gondolok – ami eléggé meghökkentő, de lehet kapni, nyilvánvalóan azért a hazai fogyasztót és az ipart kellene védeni ezen az oldalon –, hanem arra, hogy egyes tejipari vállalatok nagyban, nagykereskedelmi áron tudják értékesíteni a tejet olcsóbban, és vidéken a termelők által létrehozott tejcsarnokokban, tejkimérésekben olcsóbban lehet kapni a monopolszervezetek árainál a tejet, tehát nem tartom indokoltnak, hogy továbbra is fenntartsuk ezt a támogatást, illetve korlátozást.
Bakó Lajos képviselő úr 4621-es számú módosító indítványában azt javasolja, hgoy az étkezési búza, a takarmánybúza, a kukorica és a vágósertés esetében a legalacsonyabb hatósági árat helyezzük hatályon kívül. Meg kell mondanom, hogy gazdaságpolitikailag és a gazdaság működése szempontjából ezt a javaslatot tartom a legkockázatosabbnak, és ezért ezt nem támogatom. Az egyéb szempontból is nehéz helyzetben lévő agrártermelőket a megoldás igen súlyosan érintené.
A képviselő úrnak az az általános vitában is kifejtett álláspontja, hogy a termelő biztonságát az árutőzsde is megteremti, elvileg és a múlt évi tapasztalatok alapján is vitatható. A mai magyar helyzetben az alapvető mezőgazdasági termékek felvásárlói árának a tőzsdei árak szerinti alakítása elsősorban a felvásárló monopóliumoknak kedvezne. E vonatkozásban is rá kell mutatnom arra, hogy az árutőzsdén a megtermelt árumennyiség csak kisebb hányada cserél gazdát, tehát ez nagy bizonytalanságot jelentene.
A legalacsonyabb ár egyébként nem piaci ár, hanem a kivételes helyzetben működő védelmi eszköz. Természetesen ezek az árak a termelést befolyásolják. A termelő döntését érdemben motíválja, hogy túltermelés esetén mi az ár minimuma. Egyetértek azzal, hogy ez hamis, vagy inkább elégtelen biztonság, ha nem párosul a mennyiségi feltételek ismeretével. E problémát hivatott megoldani az agrárpiaci rendtartás, amely a legalacsonyabb árhoz, illetve a garantált árhoz kvótát rendel majd.
Az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényjavaslatot a Kormány a múlt héten megtárgyalta és a Parlament elé beküldte. De a törvényi szintű garancia nélkül is érvényesül a múlt évben is mennyiségi védelem, hiszen az Agrárpiaci Rendtartási Bizottság folyamatosan foglalkozott a gabonaértékesítés kérdéseivel, segítségével jelentős exporttöbbletekre és az állami tartalékba vételre nyílt lehetőség.
Abban a kérdésben, hogy az agrárpiac szabályozása nálunk az észak-amerikai vagy az európai közösség modelljét kövesse-e, a vitát az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény kapcsán lehet és kell lefolytatni. Semmiképpen sem támogatható most az, hogy akár csak időlegesen is úgy iktassuk ki az említett árszabályt, hogy annak várható súlyos következményeit érdemben mérlegelni nincs módunk, és nem lenne módunk befolyásolni a folyamatokat. Azt hiszem, hogy dr. Lakos László képviselő úr osztja ezt a megközelítést.
Az egyéb, gyakorlatilag magántulajdonú lakások tekintetében az 1989 előtt keletkezett bérleti jogviszony esetében a hatályos törvényi szabályozás a lakbér megállapítását és módosítását az önkormányzatokra bízza. A törvényjavaslat ezt a megoldást nem érintette. Azonban Ungár Klára és dr. Papp Lehel György képviselőtársaim 4770-es, illetve 4848-as számú kapcsolódó módosító indítványai e szabályozás hatályon kívül helyezését, tehát a szabad lakbérmegállapodást javasolják a versenyszabadságra, a piacgazdasági normákra és alkotmányos megfontolásokra hivatkozva. A Kormány ezt az indítványt jogi, pénzügyi és szociális megfontolásokból nem támogatja
Ha az egyéni érdekérvényesítést közérdekből, törvények révén bizonyos esetekben nem korlátoznánk, úgy az állampolgárok általános jogai és a szociális biztonság alkotmányos elvei szenvednének sérelmet, nem beszélve arról, hogy a gazdasági kapcsolatok is irracionális pályára kerülnének.
Ha valahol, itt aztán igaz Szalay Gábor képviselő úr megállapítása, ahol nincs piac, miután itt nincs kínálat ezen a lakbérpiacon, lakáspiacon, ott tényleg nem lehet szabad árról beszélni. Azzal, hogy deklaráljuk, a feltételek még nem teremtődnek meg.
A lakáspiac megteremtése évtizedes folyamat. A bérek és a jövedelmek lényeges növelése nélkül a lakásbérlet vonalán a piaci árak nem vezethetők be egyetlen intézkedéssel.
Szeretném elmondani, hogy a lakbérszabályozás Magyarországon 1916 óta működik folyamatosan, megszakítások nélkül, és ez a piacgazdaságú országokban is elfogadott gyakorlat. Nem osztom tehát képviselőtársaim elvi megfontolásait, mármint ami a piacgazdaságokra hivatkozást illeti.
Ami az ügy gazdasági hátterét érinti: Ungár Klára képviselő asszony a részletes vitában ötszáz lakásról tett említést. Ezzel szemben a szóbanforgó szabályozással érintett lakások száma népszámlálási és APEH – tehát adóhivatali adatok alapján – mintegy 70 ezer darab. Ez szabad lakbérmegoldás engedélyezése esetén 150–170 ezer ember szinte azonnal elvesztené több évtizede bérelt lakását. Több év teljes lakásállomány-bővülését kellene gyakorlatilag azonnal, önkormányzati bérlakásként biztosítanunk, ez pedig lehetetlen. De ugyanígy lehetetlen az is, hogy szociális eszközökkel oldjuk meg a problémát.
A legszerényebb becslés mellett is több mint 10 milliárd forint szociális támogatás azonnali igénye merülne fel, ha az állami lakásokhoz képest jelenleg is körülbelül 100%-kal magasabb bérszintű magántulajdonú lakásoknál mintegy 6–8-szoros lakbéremelést kényszerítenének ki a tulajdonosok, ha felszabadítanánk ezt a szabályt.
Dr. Szigethy István képviselőtársam teljesen helyesen mutatott rá arra, hogy a bérleti jogviszonyok megváltoztatása peres eljárás keretében is rendkívüli következményekkel járna. A jogi nehézségeken túl 50–60 ezer ilyen ügy bírósági kezelésével kellene szembenézni.
A Kormány javaslata egyébként nem a lakbér befagyasztása. Az önkormányzat a kölcsönös érdekek mérlegelését lehetővé tévő fórum, amely alkalmas a helyi körülmények és az elemi szociális biztonság figyelembevételére.
Dr. Pál László képviselő módosító javaslatában megfogalmazott azon törekvést, hogy az önkormányzatok a távhőszolgáltatás díjmegállapításánál szakmai segítséget kapjanak, a Kormány más eszközökkel fogja megoldani. Azt azonban nem támogatom, hogy az önkormányzat ármegállapító hatáskörét törvényileg korlátozzuk.
Támogatom viszont Deutsch Tamás képviselőtársamnak az önkormányzatok ármegállapítási hatáskörét pontosító, a fővárosban e feladatok célszerű elhatárolását elősegítő 4727-es számú módosító indítványát.
Végül a hatálybalépés tekintetében a törvényjavaslat mostani jóváhagyási időpontját is figyelembe véve az alkotmányügyi bizottság módosító indítványát támogatom, mely szerint a törvény kihirdetése napján lépne hatályba.
Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a szavazásnál ezeket a megfontolásokat szíveskedjék figyelembe venni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Határozathozatal
