KIRÁLY B. IZABELLA (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az 1992. évi II., népszerű nevén átmeneti törvény nem teszi lehetővé, hogy az, aki korábban 5 évig tag volt, vagy e volt tag örököse, tagi viszonyát is helyreállítsa. A törvény csak azt mondja ki, hogy ezeket vagyonnevesítésben kell részesíteni. Igényüket bejelenteni 60 nap áll rendelkezésre.
A tagsági viszony helyreállítására a 7. § viszonylag szűk körre terjesztve ad lehetőséget. Sok szövetkezeti vezető gátlástalansága és a megfélemlített, félrevezetett tagság tehetetlensége azonban ráirányította a figyelmemet arra, hogy nem volna-e helyes újragondolni az átmeneti törvényt, és a tagsági viszony helyreállítását szélesebb körben lehetővé tenni?
Sok olyan, korábban elüldözött szakembert tudnánk helyzetbe hozni tagi jogaik helyreállításával, akiknek módja volna a vagyonnevesítő közgyűlések hangulatát úgy megváltoztatni, hogy kártyavárként omolna össze a mostani vezérkar vagyon- és hatalomátmentő igyekezete. Mert nagyon igyekeznek a vagyont és a hatalmat átmenteni! Országszerte vagyonnevesítő közgyűléseket tartanak, meg se várva a 60 nap elteltét. Ugyanis a tagi viszonyukat felújítóknak is van erre 60 nap lehetőségük, így élhetnének a vagyonnevesítő közgyűlésen szavazati jogaikkal, ami nyilván nem érdeke a jelenlegi vezetésnek.
Ha eddig bárhol ilyen közgyűlést tartottak, az egyértelműen törvénytelen. Törvényes, megtámadhatatlan döntést, vagyonnevesítő közgyűlést csak a tagsági viszonyukat felújítókkal együtt hozhat, értelemszerűen március 20 és április 30 között.
Ebben a rövid, napirend előtti felszólalásban tehát a következőkre szeretném felhívni a figyelmet. Több napilapban a két szövetkezeti törvény pontatlanul jelent meg, lehet, hogy éppen az én módosító elképzelésemet megelőlegezve. Azt írták, hogy a tagi viszony helyreállítására van módja annak, aki korábban 5 évig tag volt, vagy annak örökösének. Tény, hogy a törvény szerint nincsen módjuk erre. Viszont mégis több ezren erre hivatkozva – erre az 5 évre hivatkozva – adták be a tagi viszony felújítása iránti kérelmüket.
Most innen kell figyelmeztetnem őket, hogy a vagyonnevesítés iránti kérelmüket is megújítva, be kell adniuk.
Ha mégse tudnám átvinni ezt a módosítást – tehát azt, hogy ténylegesen felújíthassák a tagi viszonyukat –, akkor legalább megfigyelőként igyekezzenek jelen lenni a vagyonnevesítő közgyűléseken. A szövetkezeti tagság pedig követelje meg, hogy a vagyonnevesítést több változatban dolgozzák ki: név szerint kimutatni, hogy A változat esetén X-nek enynyi, Y-nak ennyi jutna, B változat esetén pedig annyi. Csak akkor tud igazán választani a tagság, ha van választék, és úgy fog választani, ahogy az a nagy többségnek a lehető legjobb.
A szövetkezeti vezetők még mindig nem mondtak le arról, hogy a személyes közreműködésüket a fizetésük, sőt prémiumuk beszámításával, minél nagyobb vagyonrésszel díjaztassák. De vannak – gyanítom, éppen a legjobban fizetett elnökök közt – nem is kevesen, akik személyes közreműködésükkel éppenséggel tönkretették a szövetkezetet. Ezért nem szabad elfelejteni, hogy a nulla is szorzószám. Amúgy is privatizálták már a legjobban menő üzletrészeket, és a korábbi vagyonnevesítéskor már gazdagon bespejzoltak.
Nem jogászként bátran állítom: a törvénynek nem az a célja, hogy szép legyen, és érintetlen maradjon, hanem ha szükséges, módosítsuk, hogy a lehető legjobban szolgálja a törvényalkotó szándékot és a rendszerváltozást. Köszönöm. (Taps.)