KÁTAY ZOLTÁN, DR. (MDF)
KÁTAY ZOLTÁN, DR. (MDF)
KÁTAY ZOLTÁN, DR. (MDF) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Én azt hiszem, hogy ez most végre az az eset, amikor pártpolitika-mentesen, egy kicsit szakmailag vitatkozunk, és talán néha erre is van az Országgyűlés.
Én azt hiszem, hogy itt félreértések sorozata van. Salamon László úr, az alkotmányügyi bizottság elnöke, nagyon jól világított rá, hogy itt nem a Házszabályban foglalt bizottsági lehetőségről van szó, hanem arról, hogy egy bizottság kap egy feladatot. Amennyiben én jól ismerem a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 46. §-át, egy országgyűlési határozat az Országgyűlésnek, annak szerveinek – ide értendő egy országgyűlési bizottság is – feladatot állapíthat meg. Ennek következtében ez se nem alkotmányjogi, se nem ügyrendi kérdés, hanem a Ház dönthet így, ha úgy látja jónak.
Mi ennek az értelme? Az értelme az, hogy semmiféle plusz idő ezzel nem megy el, sőt időmegtakarítás jön létre. Azért jön létre időmegtakarítás, mert nem kényszerül arra a bizottság, hogy ha már az általunk létrehozott ad hoc bizottság beterjeszt egy elképzelést, akkor ahhoz neki módosító indítványokat kelljen benyújtani, ha a konszenzus már előzetesen létrejön. Az pedig, hogy a bizottsági ülések, és így az ad hoc bizottság ülése is nyitott, elméletileg egy jó jogászi elv, csak a gyakorlatban nem tud megvalósulni, mert ha az elnök úr végigtekint azon, hogy például a szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottság is minden szerdán és minden csütörtökön gyakorlatilag ülésezik, ennek egyszerű következménye az, hogy vagy nem tart ülést és részt vesz az ad hoc bizottság munkájában tanácskozási joggal, vagy ez nem tud megvalósulni. Én azt hiszem, sokkal egyszerűbb: nem alkotmányjogi, nem ügyrendi, hanem nagyon gyakorlati kérdésről van szó, amit hogyha a Ház végiggondol – minden pártpolitikától mentesen, annak érdekében, hogy a legigazságosabban kerüljön sor ezen összeg szétosztására –, el tud fogadni. Köszönöm.
