BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A képviselő úr által felvetett kérdésre nagyon nehéz teljeskörűen és bizonyító erejű tényekre támaszkodva választ adni. Mégis kötelességemnek érzem, hogy egy-két olyan dologról informáljam a tisztelt Házat, amely ma már valószínűsíthető, illetőleg konkrét esetről, amely kétségkívül bizonyosság is.
A Szocialista Párt legutóbbi kongresszusán, most és azt követően tévéadások keretében elég sok szó esett arról, mikorra alakultak ki a demokratikus működés feltételei, továbbá arról is, hogy milyen gazdasági program készült, a szociális háló is elkészült. Én olyan tényekre szeretnék itt utalni, amelyekről feltehetően nem került szó e tárgyalások során, és bizonyára a párthoz tartozó képviselő uraknak is jelent információt.
Az iratmegsemmisítés ténye eléggé közismert. Nem hiszem, hogy azt újból és újból fel kell melegítenünk. Ebben egyébként volt eljárás is, a végét és az eredményét ítélet formájában ismerjük. Kétségkívül égettek iratokat. Hozzá kell tennem, nemcsak a sokat emlegetett III/III-as ügyosztály iratait égették, égettek más iratokat is; égettek Ócsán, égettek a Belügyminisztérium épületében is, és égettek még más helyeken is. S az is kétségtelen és ma már bizonyosság, hogy nem minden hiányzó irat égett el – iratokat vittek el! Arra utaló jelek vannak, hogy ezeket az iratokat meghatározott céllal vitték el. Bizonyos mértékig a tőlünk északkeletre bekövetkezett változások miatt feltehetően a felhasználási szándék átprogramozódott.
Arra is vannak kétségbevonhatatlan jelek, hogy bizonyos irathamisítási kísérletek is vannak. Hogy ezeknek felhasználása politikai vagy egyéb célok érdekében mikor és hogyan történik, arra vonatkozóan kombinációk lehetnek, bizonyosat mondani nem tudok.
(14.50)
Kivittek-e iratokat? – hisz erre vonatkozik alapvetően képviselő úr kérdése. A viszonyok keretében azt kell mondanom, hogy nagyon sok adatot nem kellett kivinni eredendően és folyamatosan. Ilyen adatok Magyarországról áramlottak kifele, ugyancsak ésszakkeleti irányban. Nem is lehet feltételezni, hogy ott meghatározott tényekről – ismervén a munkamódszereket – regisztrációk és nyilvántartások ne lettek volna és ne lennének.
Hozzá kell tennem, magam az orosz belügyminisztériumhoz fordulok azzal a kéréssel – ezt bizonyos szóbeli tárgyalások megelőzték már –, hogy bocsássák a Kormány rendelkezésére azokat az iratokat, amelyek illetéktelenül kerültek egy másik ország hivatalának páncélszekrényeibe. Ki fogok térni még egy konkrét esetre ezzel kapcsolatban, ami ismét arra utal, hogy nemcsak abba az irányba mentek ki iratok.
Azt is tudni kell, hogy a kormányváltozást, a parlamenti választásokat követően a miniszteri és minisztériumi munkakörök átadása nem felelt meg az alkotmányos hatalomátadás általános követelményének, szétzúzott és szétdúlt irattárak maradtak a minisztériumban. Gyakorlatilag mindaz, ami egy alkotmányos hatalomátadás követelményei közé tartozna, enyhén szólva is nem volt és nem történt meg 1990 tavaszán.
Ami konkrét eset, és mivel a kérdés elhangzott, nem látom indokát, hogy erről ne tájékoztassam a tisztelt Házat: 1990. február 22-én Magyarország bécsi nagykövetségére több más jellegű diplomáciai futáranyag mellett 17 zsák, azaz 510 kilogramm iratot is kiszállított a Külügyminisztérium gépkocsivezetője. A dátum: 1990. február 22. A szállítási okmányoknak a száma a Belügyminisztérium rendelkezésére áll. Természetesen mindazoknak a nyilatkozata is, akik ebben az akcióban közvetlenül részt vettek. A feladó a Munkásmozgalmi Intézet; ennek anyaga került a diplomáciai csomagba és a Külügyminisztérium gépkocsijába, s a címzett az Osztrák Kommunista Párt volt. Ez alkalommal a gyakorlat szerint a magyar nagykövetség alagsorába – magam sem jártam ott –, zárt helyre érkezett a gépkocsi, ahol a 17 zsákról levették a pecsétet, s az Osztrák Kommunista Párt képviselői ott vették át ezeket a zsákokat, és szállították általunk nem ismert helyre. Ebben az ügyben a vizsgálat tovább folyik. A vizsgálat további menetét nem zavarja az a tény, amit én erről az esetről elmondtam, hiszen ezek kétségbevonhatatlanul igazolódtak.
A másik. az MSZMP egykori iratai – amint az ismert – állami tulajdonba, a magyar állam tulajdonába kerültek. Titokvédelmi vizsgálat történt. A titokvédelmi vizsgálat megállapította, hogy az MSZMP az állami szervek által államtitoknak minősített iratokat nem úgy kezelte, ahogy kezelni kellett volna, és nagyon sok irat hiányzik. Ez ügyben a Belügyminisztérium részéről feljelentés történt a Fővárosi Főügyészségen államtitok megsértése miatt. (Taps.) Továbbiakról nem tudok beszámolni.
Tisztelt Ház! Én tudom, hogy ez egy nagyon nehéz kérdés, és a téma is kellemetlen. Képviselő úr, tisztában vagyok azzal, hogy a magyar Büntető Törvénykönyvnek meghatározott előírásai vannak, és minden olyan ügyben, amely bizonyítható, a Belügyminisztérium a maga részéről a szükséges lépéseket vagy feljelentést megteszi. Ami nagyon akadályozza az ügyek kiderítését, az a ragályos amnézia, ami ezekben az ügyekben közismerten elterjedt (derültség) amely miatt tulajdonképpen olyan személyek sem emlékeznek, vagy nem mernek emlékezni, akik az ügy tisztázását elősegíthetnék, és ezáltal a széleskörűen terjedő gyanút a személyekkel szemben valóban oda szűkítenék, ahová a gyanú illetékesen való, tehát megítélésem szerint akik részt vettek mindezekben az akciókban, elemi érdekük az ügy tisztázása, mert ebben az esetben elválik egymástól a felelős és a nem felelős.
Itt ez alkalommal is azt kérem – lévén, hogy az ország nyilvánossága előtt kell válaszolnom erre a kérdésre –, aki e tárgyban információval rendelkezik, segítse elő az ügyek tisztázását. Magyar iratoknak és magyar személyekre vonatkozó iratoknak, úgy vélem, egyértelműen itt az országban, s ha szükséges, magyar hatóságok vagy magyar politikai testületek előtt a helyük.
Köszönöm szépen. (Taps.)
