KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A képviselő úr egy fájdalmasan időszerű probléma köré csoportosítja kérdéseit, hiszen amikor a férfi szőnyegszövők munkájának nehézségéről és ennek következtében származó egészségromlásról beszél, és ezért veti fel a korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségének kérdését, akkor egy messzire nyúló kérdéscsoport egy elemét említi meg.
Mi se volna egyszerűbb, mint belátni azt, hogy az olyan embertelen körülmények között végzett munka, amelyik igen nagy igénybevételt és egészségromlást eredményez, tegye lehetővé a korkedvezményes nyugdíjjal való élést.
Annak idején segédmunkásként magam is tapasztaltam azt, hogy milyen munkavédelmi feltételek között dolgozott az a bizonyos uralkodónak meghirdetett osztály. Azonban mit jelent ez a korkedvezményes nyugdíjigény valójában? Azt jelenti, hogy az ország ezek szerint tele van olyan munkalehetőségekkel, amelyekbe idő előtt bele lehet rokkanni, és ahelyett, hogy szembenéznénk azzal a kérdéssel, hogy akkor ezeknek a munkahelyeknek kellene másképp szerveződniük, éles ellentétben a sok-sok évvel ezelőtt nagy garral meghirdetett "Legfőbb érték az ember" című jelszóval, belenyugszunk abba, hogy az emberek megrokkannak, és utána korábbi nyugdíjazással vigasztaljuk meg őket tönkretett életükért.
(14.10)
Ugyanis volt egy olyan rendszer – mindketten nagyon jól emlékszünk rá, hiszen nemrég múlt el –, amelyben a munkakörülmények javítása helyett a korkedvezményt adták vagy nem adták a nyugdíjra.
Amikor a kérdéssel minisztériumunk foglalkozni kezdett, akkor alapelvként fogalmaztuk meg, hogy távlatilag csak akkor fogjuk elfogadni az egészségkárosító tényezők fennállását korkedvezményre jogosítónak, ha az ártalmak egyéb módon, például munkaszervezéssel, túlóra tilalmával, rövidebb munkaidővel, védő- és klímaberendezéssel stb. ténylegesen nem csökkenthetőek, vagy jelentős mértékben nem csökkenthetőek. Egyéb esetekben pedig a foglalkoztatottak egészségének védelmére az egészségkárosító tényezők kiküszöbölését kell megkövetelni, összhangban a munkavédelemről szóló törvény tervezetével.
Az átmenetet természetesen meg kell oldani, mert aki már eddig az egészségkárosodása révén olyan helyzetbe jutott, hogy munkáját folytatni képtelen, annak nyilvánvalóan segítséget kell kapnia, hiszen a munkavédelem elhanyagolásából eredő egyéni egészségromlás esetén mindenki élhet a rokkantsági nyugdíjazás lehetőségével.
Kétségtelen, hogy van a kérdésnek egy biztosítási oldala is, amelyik a társadalombiztosítás önállósodásával párhuzamosan egyértelműen előtérbe kerül, hiszen a társadalombiztosítás, a mindnyájunk által járulékfizetésből táplált társadalombiztosítási alapból történő kifizetés azt jelenti, hogy a korkedvezmény rendszere többletterhet ró a társadalombiztosítás költségvetésére, mivel járulékfizetéssel nem fedezett ellátást jelent, amely esetben tehát a járulékot fizetők adják össze arra a pénzt, amit munkavédelmi intézkedésekben megvont az adott munkaadó.
A társadalombiztosítás szabályai szerint a végleges megoldás csak az lehet, hogy ilyen esetben a munkaadó többletjárulék fizetésével teremtse meg alapját a dolgozóinak a korkedvezményes nyugdíjára.
Sorra véve a kérdéseit, hadd jelezzem, hogy nyilván a munkaerőpiaci helyzet romlásával összefüggésben egyre erősödő igény mutatkozott igen sok szakma területéről a korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségeire. Hogy a helyzet feszültségét vázoljam, csak hadd említsek meg néhány ilyen igényt: a kézi palaválogatók, a brikettpréskezelők, a hidroautoklávkazán-kezelők, a külszíni bányatérségben dolgozók, a MAHART folyami hajóinak fedélzetén munkát végzők, a menetrendszerűen közlekedő járművek vezetői, a férfi szövők, szőnyegszövők, a traktor- és vontatóvezetők, a motorfűrész-kezelők, a nyíltvízi halászok, a Parádi Üveggyár kézi üvegcsiszolói, üvegfestői, ólomüveg-savazói, csipkeverők, fonatolók, zsinórverők, cérnázók, csévélők, robbanó- és pirotechnikaianyag-gyártók, központifűtés- és csőhálózat-kezelők, len-, kenderipari elő- és finomkártolónők, csáposkút-építéssel kapcsolatos munkakörökben dolgozók, a mentőápolók, a szabadban vagy pavilonban dolgozó újságárusok, a gumigyári melegüzemi dolgozók, kocsivizsgálók, repülőgép-szerelők, villamossági szerelők, kiszolgálóeszköz-kezelők, szalámikefélők, bőr- és szőrmegyártással foglalkozó vizesüzemi dolgozók, nem is sorolom tovább. Rengeteg az igény, ami arra utal, hogy itt ténylegesen hosszú időn keresztül valami a munkavédelem területén tartósan el volt hanyagolva.
A korkedvezményes nyugdíjazás kérdését valamennyi benyújtott egyedi igényre vonatkozólag, így a férfi szőnyegszövőkére is 1992. január 20-i ülésén az Érdekegyeztető Tanács szociálpolitikai bizottsága megtárgyalta. A férfi szőnyegszövők esetében mind a három oldal egyetértett abban, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a korkedvezmény indokoltságát orvosszakmailag nem lehet elbírálni, és további konkrét vizsgálati adatok ismeretét tartotta szükségesnek ahhoz, hogy a kérdésben érdemben dönteni tudjanak.
Képviselő úr említette, hogy a korábbiakban közepesen nehézként jellemezték ezt a munkakört az orvosszakmai véleményeknél. Birtokomban van 1986-ból egy olyan orvosszakértői vélemény, amely mérsékelt fokúnak minősíti a munka nehézségét, 1991-ben pedig a megyei üzemegészségügyi szakfelügyelő szintén mérsékeltnek minősítette. Tehát a kérdés legalábbis nyitva marad ezek után, mert hiszen amit a képviselő úr elmondott, hogy milyen igénybevételt jelent ez a munka, azért elgondolkoztató.
Ezt kifogásolta éppen képviselő úr, hogy csupán közepesen nehéz fizikai munkának minősítették. Tehát úgy látszik, hogy azokról az adatokról, amelyeket megemlített, az érintett 3 oldalú tárgyalófélnek nem volt ilyen súlyú ismerete.
Egyébként ezen az ülésen a kormányzati oldal tájékoztatást adott arról, hogy a 60/1991. X. hó 29-i országgyűlési határozatban megfogalmazott feladatok részeként 1992. év I. félévében felül kell vizsgálni a korkedvezményes nyugdíjazás rendszerét. A rendszer áttekintését szükségessé teszi egyrészt az, hogy a jelenleg korkedvezményre jogosító munkaköröket vagy munkahelyeket csaknem 20 évvel ezelőtt határozták meg az akkor fennálló feltételek és megítélés alapján, és mindez ennyi idő alatt lényegesen változhatott, valamint új szakmák, új egészségkárosító hatások is keletkezhettek vagy keletkeztek is.
Ennek alapján tehát a kormányzati oldal véleménye az volt, hogy az általános elvek alapján kíséreljen meg az ÉT dönteni, és ne egyedi kérelmek alapján. Mivel ennek alapján és a társadalombiztosítással kapcsolatban mondottak miatt a korkedvezményes nyugdíjazás rendszerének módosítását mind szakmai, mind financiális okok indokolják, ezért csak az az út látszik járhatónak, hogy az új rendszernek egy, az egészségkárosodás mértékét ténylegesen tükröző kritériumegyüttesen kell alapulnia. És ennek kidolgozására a Népjóléti Minisztérium megbízásából az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet vezetésével orvosszakmai bizottság jött létre. A kialakítandó kritériumok alapján valamennyi jelenlegi korkedvezményes munkakör vagy munkahely, valamint az időközben felmerült új igények elbírálását kell előbb elvégezni, hogy bevezethető legyen az új korkedvezményes nyugdíjazási rendszer.
Első kérdésére tehát a válaszom az, hogy a korkedvezményes nyugdíjazásról szóló tárgyalásokon igenis sor került a férfi szőnyegszövő szakma megvitatására, azonban további, pontosabb adatokat igényeltek a tárgyalásra.
A második kérdésével kapcsolatosan el kell mondanom, hogy az Érdekegyeztető Tanács szociálpolitikai bizottságának ülését követően 1992. február 14-én az Érdekegyeztető Tanács is áttekintette a korkedvezményes nyugdíjazásra irányuló kérelmeket, figyelembe véve a 60/1991. évi országgyűlési határozatot, mely a korkedvezmény egész rendszerének felülvizsgálatát írta elő, és nem eseti kérelmek folyamatos mérlegelését.
(14.20)
Az ÉT plenáris ülésén a következő megállapodás született:
1992-ben járulékemelés nélkül azok a munkakörök kerülnek be a korkedvezmény rendszerébe, amelyeknél az egészségromláson túl a foglalkoztatás mások számára is veszélyforrást jelent. Ennek megfelelően a javaslat kiterjedt a menetrendszerűen közlekedő járművek vezetőire és a robbanó- és pirotechnikai anyaggyártókra. Minden egyéb esetben ebben az évben a korkedvezmény újabb munkakörökre csak többletjárulék-fizetéssel terjeszthető ki.
Kérdésére tehát konkrétan azt tudom mondani, hogy a korkedvezmény új rendszerének kialakítása során az egyes munkakörökben, munkahelyeken foglalkoztatottak korkedvezményre jogosultság szempontjából történő minősítési javaslatát az Érdekegyeztető Tanács ismét tárgyalni fogja.
A harmadik kérdésére a legnehezebb választ adnom, hiszen azt kérdezi, hogy milyen esélyt látok a korkedvezmény bevezetésére a kérdezett ügyben.
Mivel a korkedvezményre jogosító feltételrendszer kidolgozás alatt áll, csak az új rendszer ismeretében lehet majd válaszolni arra, hogy a férfi szőnyegszövők megfelelnek-e a majdani követelményeknek, vagyis jogosultak lesznek-e a korkedvezményes nyugdíjra. (Az elnök csenget.) Bár ha a munkafolyamat olyan mértékben terhelő, ahogy a képviselő úr jelezte, akkor vélhető, hogy ezt tekintetbe kell venni.
