SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először egy formai megjegyzésem lenne. Úgy tudom, hogy a Házszabálynak vannak bizonyos előírásai az interpellációk benyújtásával kapcsolatban, hogy azt kell elmondani, amit be kell nyújtani. (Közbeszólások a jobb oldalról: Így van!) Hát attól, hogy nem ez történt, most eltekintek, hogy ezt bíráljam. (Közbeszólás a bal oldalról: Arra válaszolj, ami a kérdés volt!)
Az, hogy most ez elhangzott, ez az interpelláció, bár kétségtelen, hogy csúszott egyébként, hiszen majdnem egy hónappal ezelőtt be volt nyújtva, de érdekes összefüggést találok egy március 15-ei ünnepi beszéd és ennek a mondandója között. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Úgy van! – Nagy taps a jobb oldalon.) Azt a kitételt pedig, amit egy kérdésként elhangzott korábbi Pető Iván általi megszólításra válaszoltam, úgy gondolom, hogy az ügy akkor lezárult, most arra visszatérni kár lenne.
Végül a kérdésekre:
Természetesen van kormányzati elképzelés – pontosabban praktikum. Ezt három alapelv köré lehet csoportosítani: a verseny, a versenysemlegesség… (Derültség a bal oldalon.) … és a tulajdoni koncentráció megakadályozása. (Derültség és taps a bal oldalon.) Eme derűre azért szeretném azt elmondani, ha valaki úgy gondolja… (Általános zaj.) …, tehát ha valaki úgy gondolja, kérem, hogy Magyarországon nincs versenysemlegesség a sajtó területén, annak ajánlom figyelmébe, hogy nézzen meg egy standot! Nézze meg, hogy hogy néz ki ma a magyar sajtókínálat! Ha erre valaki úgy gondolja, hogy a versenysemlegesség ebből a szempontból nem érvényesül, akkor azt gondolom, hogy reálisabban kellene értékelnie. (Zaj a bal oldalon.)
Másodszor: szeretném megemlíteni azt – mert azért ez köztudott –, hogy a magyar sajtótulajdonlás területén 1989-től kezdve érdekes események történtek. Szeretnék utalni arra, hogy még a választások előtt megtörtént a vidéki sajtó nagy részének tulajdonváltása; megtörtént a magyar sajtó néhány vezérlapjának tulajdonváltása. A Németh-kormánynak volt szerencséje értékesíteni a korábban a Minisztertanács lapjaként jelzett Magyar Hírlapot; nem emlékszem pontosan, sajnos, hogy a Népszabadság, illetve a Népszava tulajdonváltása mikor történt, közvetlenül a választások előtt vagy közvetlenül a választások után-e, de azt gondolom, hogy a magyar sajtótulajdonlás szerkezetébe – hogy mondjam – az új Parlamentnek és az új Kormánynak beleszólási lehetősége sem volt, ha akart volna, sem! (Taps a jobb oldalon.)
Végül a tulajdoni koncentrációról: én egyetértek azzal egyébként, hogy korrektül szabályozni kell, hogy a sajtó területén milyen tulajdoni koncentrációk jöjjenek létre. De azt gondolom, hogy ebben a versenysemlegességet úgy kell értékelni, hogy sem az állam vállalkozásainak nem kell előnyt nyújtani, de diszpreferálni is helytelen lenne, és nyilvánvalóan a munka alatt levő új sajtótörvény kell, hogy megadja ennek a tulajdoni kérdéskörnek a kereteit.
A második kérdéskörre és a második kérdésre áttérve, hogy az állam vállalkozói vagyonában lévő vállalkozások bemerészkedhetnek-e a sajtópiacra, vehetik-e azt a bátorságot, hogy ne adj' Isten, hosszú távú stratégiai üzleti döntéseket hoznak… (Derültség a bal oldalon.) …, természetesen, mert egy józan üzleti vállalkozásnak az is érdeke… (Dr. Hack Péter: Ilyen a Kormány gazdaságpolitikája? – Derültség a bal oldalon.) Kérem szépen… (Általános zaj.) Szóval, én úgy gondolom, hogy egy józan üzleti vállalkozásnak az is érdeke, hogy a környezetének milyen az üzleti jövőelképzelése. És én, bármilyen furcsa, azt is el tudom képzelni, hogy egy józan üzleti vállalkozás, amely hosszú távú stratégiákban gondolkozik, az úgy gondolja, hogyha a környezet gazdasági légköre nyugodt és előretekintő, az neki hosszú távon biznisz. És ha ebből a szempontból ne adj' Isten, befektetéseket csinál a sajtó területén…, megjegyzem, hogy a Kormánynak módja sincsen belenyúlni, ne adj' Isten, részvénytársaságokban működő vállalkozások ilyen napi üzleti ügyeinek az intézésébe! Ezt a társasági törvény elég jól körülbástyázza. Mindenkinek javaslom – az előbbiekhez hasonlóan – ennek tanulmányozását.
Végül erről a protekcionizmus kérdésköréről… Szóval ha valami megtörtént a tulajdonváltás területén az elmúlt három vagy két évben, akkor a sajtó területén megtörtént. Aki ezt kétli, annak javaslok valamit: ugyan már, nézze meg három évvel ezelőtt a magyar sajtó tulajdonosi szerkezetét, s hasonlítsa össze a mai sajtótulajdoni szerkezettel! Nem állami lapok és nem állami tulajdonban levő lapok közölték az elmúlt egy hónap folyamán többször idézve azt, hogy na, vajon milyen is a magyar sajtótulajdonlás szerkezete szempontjából a megjelent lapok példányszáma! Ez körülbelül úgy írható le, hogy míg Magyarországon körülbelül 2,5 millió a megjelent heti- és napilapok példányszáma, ezen belül hát olyan talán még 200 ezer is lehet, ami valamilyen módon állami vállalkozás tulajdonában van – 8%, kedves uraim! Így tessenek értékelni azt a rendkívül súlyos aggodalmat, ami árad részben a március 15-ei beszéd, részben pedig Pető Iván eme interpellációjából, és ennek alapján kérem, hogy értékeljék azt, hogy mi történik a sajtótulajdonlás területén, van-e aggodalomra okot adó állami beavatkozás, és ennek alapján kérem, hogy válaszomat fogadják el. (Nagy taps a kormánykoalíció soraiban.)
