KELETI GYÖRGY (MSZP)
KELETI GYÖRGY (MSZP)
KELETI GYÖRGY (MSZP) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Dr. Kis Gyula képviselőtársam nagyon helyesen azt mondta, hogy egy olyan törvény van most a Ház napirendjén, amelyik nagyon sokakat érint, s azt is nagyon helyesen mondta, hogy egy olyan törvény, amely azt dönti el, hogy a többiek milyen formában segélyezzék a rászorultakat. S ebből a törvényből kimarad egy kategória, nevezetesen azok a fiatalok, akik sorkatonai szolgálatra vonulnak be.
Én két módosító javaslattal éltem. Az egyik módosító javaslatom az volt, hogy a sorkatonák számára a bevonulási segélyt a jelenlegi, érvényben lévő rendelkezésekkel és jogszabályokkal ellentétben ne csupán azok a fiatalok kapják meg, akik munkahellyel rendelkeznek vagy állami vállalatnál, vagy szövetkezetnél, hanem azok a fiatalok is, akik a magánszektorban helyezkedtek el, illetve munkanélküliek.
Ezért döbbentett meg az, hogy az illetékes bizottságok ezt a javaslatomat elutasították, mert azt gondolom, hogy be kell látniuk, hogy azok a fiatalemberek, akik behívóparancs alapján teljesítik a sorkatonai szolgálatot, valóban jogosultak arra, hogy a társadalomtól a bevonulási segélyt, ami nem egy tetemes összeg, megkapják. Hiszen én azt javasoltam, hogy a legkisebb havi munkabér 50 százalékát kapják meg, ami pedig jelenleg, illetve január 1-jétől 4500 forint lesz. Úgy hiszem, ez minimálisan megilleti azokat, akik bevonulnak, azt a 70 ezer fiatalt, aki a határőrségnél, illetve a honvédségnél teljesíti sorkatonai szolgálatát.
A másik javaslatom az volt, hogy a családi segélyt is a szociális törvényben jelenítsék meg, mert ez a családi segély azokra vonatkozik, akiket a sorkatona bevonulása után otthon hagy, vagy a felesége, vagy a gyermeke, vagy más olyan, akinek az eltartásáról korábban ő gondoskodott.
Javaslatom összegszerűen a minimális nyugdíj volt, tehát a nyugdíjminimum, ami jelenleg havi hatezer forint, és a jelenleg érvényben lévő utasításoknál ez valamivel több mint 300 forinttal jelent többet. Azt gondolom, hogy ebben a Házban nem sokan vonják azt kétségbe, hogy 5700 forintból sem, és 6000 forintból sem lehet megélni, mégis egy nagyon komoly gesztus lenne ez azokkal szemben, akik teljesítik a haza iránti kötelezettségüket, hogy a családjukról valamilyen formában gondoskodnak.
Engedjék meg, hogy elmondjak egy személyes példát. Egy évvel ezelőtt Pécsen, a laktanyában szolgálati úton jártam, s egy sorkatona megkeresett, arra kért, hogy segítsek neki, mert odahaza a felesége és a gyermeke nem tudnak fűteni. A laktanyaparancsnokkal sikerült elérni, hogy a laktanya hátsó részében lévő fák lehullott ágait összeszedjék, és elvigyék ennek a fiatalembernek haza.
Gondolják végig, nem ez az egyetlen ember van az országban, aki ilyen súlyos problémákkal küszködik katonai szolgálata alatt. És gondolják végig, hogyan lehet sorkatonai szolgálatot teljesíteni akkor – akár őrségben lenni, akár más feladatot ellátni –, ha egyfolytában arra kell gondolnia, hogy vajon otthon a feleségének vagy gyermekének van-e mit ennie, van-e miből vásárolnia, van-e egyáltalán miből fűtenie.
Azt gondolom, hogyha ezek után önök engem szociális demagógiával vádolnak, akkor ezt vállalom. Azért vállalom – hiába mosolyognak tisztelt képviselő urak –, mert ez a szociális törvény azokról az emberekről kell gondoskodjon, akik rászorulnak a segítségre, és az a sorkatona, aki otthon hagyja a családját, feleségét és gyermekét, az igazából rászorul a segítségre.
Én csupán azt szerettem volna javasolni, hogy a honvédelmi törvény tervezetéből a szociális törvénybe emeljék át ezeket a passzusokat, mert ezeket a passzusokat igenis, ha előveszik a honvédelmi törvényjavaslatot, megtalálják, vagyis a kormány ezekkel az ötletekkel már egyetértett, és a tervek szerint ez a honvédelmi törvény 1993. január 1-jével lépett volna életbe.
Úgy gondolom, hogy mivel a törvény a honvédelemről késik, hiszen nem került még az ülés tárgysorozatába, így feltétlenül indokolt, nemcsak annak okán, hogy ezek a segélyek szociális segélyek, tehát a szociális törvénybe illőek, hanem annak okán is, hogy a sorkatonákról való gondoskodás ne 1993 végén vagy azt követően történjen meg, hiszen várhatóan akkor lesz a honvédelmi törvényből elfogadás, tehát már 1993. január 1-jétől életbe lépjenek.
Nincs számomra elfogadható érv, hogy miért utasították el ezeket a javaslatokat, hacsak az nem, hogy ellenzéki képviselőként javasoltam ezt. Azt gondolom, hogy szívesen átadom bárkinek, akár Für Lajos képviselő úrnak is az aláírás jogát, ha ezen múlik, hogy a sorkatonákról való gondoskodás a bevonulási segélyben, illetve a családi segélyben a következő évben már megvalósulhasson.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
