KIS GYULA JÓZSEF, DR. (MDF)
KIS GYULA JÓZSEF, DR. (MDF)
KIS GYULA JÓZSEF, DR. (MDF) Köszönöm, tisztelt Elnök Úr! Megint egy olyan törvény, amely nagyon sok embert érint, és amelyről nagyon sokféleképpen lehet a közvéleményt befolyásolni.
Miután az állampolgár általában nem ismeri azt a törvényjavaslatot, amiről az Országgyűlés tárgyal, utána – ha azt elfogadja a Parlament – jó idővel a Közlönyben jelenik meg. Az állampolgár tájékoztatása arról, hogy miről is szól a törvény, alapvető feladata lenne a Parlamentnek. Erre a plenáris ülések vitái adnak lehetőséget. Engedjék meg ezért, hogy éljek ezzel a lehetőséggel.
A szociális ellátás azt jelenti, hogy a társadalom által megtermelt összes érték, nemzeti össztermék egy részét nem aszerint osztja el a társadalom, hogy a termelés ciklusában tulajdona vagy munkája szerint ki hogy részesedik, hanem félretesz egy hányadot arra a célra, hogy aki ebben a társadalmi munkamegosztásban hátrányos helyzetbe került, aki lemaradt, azt a közteherviselés elve alapján, elsősorban költségvetési bevételekből a többiek segélyezzék, támogassák abban, hogy egyáltalán esélye legyen a többiekhez való felzárkózásra.
Ez a hányad Magyarországon egyezermilliárd forint, tehát egyezerszer ezermillió forint. Igen magas hányad! Magasabb, mint a fejlett gazdaságokban, Franciaországban, a Német Szövetségi Köztársaságban. Miért ilyen magas ez a hányad?
Azért, mert kicsi az össztermék. Tehát egy alacsony abszolút érték nagyobb hányadát kell arra fordítani, mint egy gazdagabb országban, ahol nagyobb értékből és kisebb hányadból is meg lehet oldani ezeket a feladatokat. Hogy miért ilyen kicsi ez az össztermék, ezt bízzuk a közgazdászokra.
Szociális bizottsági tagként, elnökként azt kell mondanom, már az is dicséretes, és igencsak kemény munkánkba kerül, hogy ilyen magas hányadot fenn tudunk tartani. Mi döntünk, de erre a pénzt az állampolgárok adják össze; mindannyian adó vagy tb.-járulék formájában. Tehát politikusként azt kell mérlegelnünk, hogy ebből a mindannyiunk által összeadott pénzből milyen hányadot, milyen részt fordítsunk erre. Ezért nagyon könnyű ilyenkor azt mondani, hogy emeljük, emeljük, emeljük, támogassuk nagyobb mértékben. De azt látni kell, hogy nincs olyan pénz a világűrben, vagy valahol a földön, ami nem abból állna össze, amit mi megtermelünk, és amit a többieknek össze kell adni.
Nagyon örültem, amikor ma reggel idefele jövet azt olvastam Schlett Istvántól a Magyar Nemzetben, hogy a kialakult helyzetben egy pártnak sem jutott eszébe komolyan, hogy a szociális feszültségek élezésére játsszon, vagy ha mégis eszébe jutott, akkor ezt a gondolatot gyorsan kiverte a fejéből. Valóban minden pártnak arra kell gondolnia, hogy az, amit ilyen helyzetben tenni tud, az megfeleljen a közjónak és a közérdeknek. Mit jelent a törvény ebből a szempontból? Azt jelenti, hogy eddig – mint hallottuk egy ellenzéki képviselőtől, Török Ferenctől – például a lakbérben benne volt a munkabér formájában megjelenő támogatás. Magyarul: alacsony volt a lakbér, de ennek fejében alacsonyan tartották a munkabéreket. Ugyanez elmondható a szociális rendszer teljes egészére is. Amit szociális támogatásként kifizettünk, annak az az ára, hogy alacsonyan tartották a munkabéreket. Ha egy ilyen "alacsony munkabér–magas szociális támogatás" helyzetből kell kiindulni, akkor nem tartható fenn tovább az a gyakorlat, ami ez alatt a 40 év alatt kialakult, az állampolgári jogon járó egyenlő támogatás.
Nem tartható fenn az, hogy ne vegyük figyelembe, hogy valóban rászorult valaki arra, amit támogatásként kap, vagy egyszerűen azért kapja, mert munkabér helyett így osztják szét az állampolgárok között a nemzeti jövedelmet. Nem tartható, mert nem telik az országnak erre, hiszen ha a nem rászorultakat, a jobb helyzetben lévőket is egyenlő mértékben támogatjuk, akkor szükségszerűen kevesebb jut azoknak, akik jobban rászorulnának. Ha viszont a rászorultság elvét kimondjuk, akkor jön a következő kérdés, ami megint nagyon támadható, és a világ összes pártja és összes szociálpolitikával foglalkozó szakembere vitatja, hogy ki mondja meg és milyen szempontok alapján a rászorultságot.
Más a rászorultság egy fővárosi gangos bérház udvarán élő családnál, és más egy vidéki családnál azonos, forintban kifejezhető jövedelem mellett is, mert a gangon nehéz megtermelni a sárgarépát vagy a krumplit, kertben lehet. Nagyon nehéz a vagyoni helyzetből eredő vagyoni jövedelmeket figyelembe venni a rászorultságnál, de abba bele kell törődnünk, hogy a rászorultság legyen az ellátások egy részénél a juttatások odaítélésének alapja, mert nem találunk sehol a világon más módszert arra, hogy egy társadalom munkájuktól és teljesítményüktől függetlenül támogatni tudja a tagjait.
(11.10)
Mit lehet ilyenkor tenni? Vagy rugalmas rendszert csinálunk, a rászorultság elbírálását nem a parlamentek közt egy nagy központ döntésére bízzuk, vagy a Kormány döntésére bízzuk, hanem oda telepítjük az elbírálást, ahol ismerik a helyi viszonyokat. Ezek az önkormányzatok. A 3500 önkormányzatnak joga lesz meghatározni egy minimum fölött – a minimum mértéke az átlagnyugdíj, illetve a minimálnyugdíj bizonyos hányada, de efölött joga lesz meghatározni – a szempontokat, és joga lesz ellenőrizni vagy eldönteni azt, hogy valóban a rászorulók jussanak ehhez a támogatáshoz.
Ezt vitatni megint csak nagyon nehéz, mert biztos, hogy helyben jobban ismerik a valódi problémákat és az emberek valódi helyzetét, mint egy akármilyen fehér házban vagy csipkepalotában, vagy kormány épületeiben.
Ha viszont az önkormányzatok megkapják ezt a jogosultságot, akkor ki kell kötni egy minimumot, ami alatt nem adhatnak, és amilyen feltételek alatt élő embereket mindenképpen segélyezniök kell azért, mert a minimum kikötése nem diszkrimináció, csupán azt eredményezi, hogyha netalántán a 3500 önkormányzat közül van egy – egyetlenegy –, amelyik nem érzékeny szociálisan, azt se tehesse meg, hogy bármilyen szempont alapján bárkit kizárjon az ellátásokból.
Tehát az alsó határ központilag meghatározott, a felső az önkormányzatok joga.
A második szempont: ki adja erre a pénzt? Van olyan rendszer, ahol az önkormányzatok az adók nagyobb hányadával rendelkeznek, és saját maguk osztanak közcélokra, illetve szociális támogatásra. Magyarországon olyan hihetetlenül nagyok a területi aránytalanságok, az egyes önkormányzatok anyagi helyzetében fennálló különbségek, hogy ez a rendszer nem járható. Tehát kénytelen a költségvetés összegyűjteni a befizetéseket adók formájában, és visszaosztani az önkormányzatoknak azért, hogy kiegyenlítse a különbségeket. Egyszerűen van olyan szegény önkormányzat, amely a minimális nyugdíj 80%-át sem tudja kifizetni az ő területén lakóknak mint munkanélküli-segélyből kifutó rászorultaknak, mert nincs annyi jövedelme. Tehát azért az elvonás és a visszaosztás, hogy ezeket az egyenlőtlenségeket ki lehessen küszöbölni.
De látni kell, hogy ez nem az önkormányzatok pénze. Ők postások ebben a kérdésben, tehát nem igaz minden olyan megnyilatkozás, amely úgy szól, hogy az önkormányzat fizet, akkor döntsön ő. Nem igaz ez az állítás, mert az önkormányzat nem fizet, csak kifizet. És mint kifizető, a költségvetéstől kapott pénzt valóban legjobb tudása és szándéka szerint osztja el.
Ennyit a törvényjavaslat előnyeiről. Hátránya az, hogy nem terjed ki a szociális ellátás egész rendszerére. Ez valóban vitatható, lehet, hogy meg lehetett volna csinálni, de az volt az alapelvünk, és most is az, hogy egy meglévő ellátási formát megszüntetni csak akkor szabad, ha jobbat tudunk adni helyette. Az eltelt időben és a gazdasági helyzetben ezek az ellátási formák, amiket a törvény érint, jobbak, és azért csak ezekre terjed ki a törvényjavaslat, mert más területeken nem tudunk jobbat adni a meglévő helyett.
Még egyetlenegy záró gondolat, hogy én ezt a törvényjavaslatot igen nehezen születettnek és nem elégségesnek érzem. Mindig volt bennem egy kis bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy lehet-e többet tenni, s ezért szeretettel és szívesen várom még a továbbiakban is kapcsolódó módosító indítványoknál azt, hogy segítsük ezt a törvényt jobbá tenni. De ha erre nem kerül sor, akkor is azt kell mondanom nyugodt lelkiismerettel, hogy jobb ez a törvény által megteremtett szociális ellátási rendszer a jelenleginél, tehát támogatását ajánlom. Köszönöm szépen. (Taps.)
