TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Nagyon örültem a mai reggelnek, mely ilyen békésen indult, és én sem szeretnék indulatokat gerjeszteni a mai felszólalásommal. Úgy gondolom, a mai felszólalásom tényleg annyira konstruktív lesz, amiről egy kormánypárt csak álmodhat. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
Azt hozzá szeretném tenni, hogy nagyon sokszor elhangzik az, hogy milyen nehéz helyzetben van az ország, és az ellenzék sem tudná ezt másképp csinálni. Úgy gondolom, hogy az én javaslatom, amiről most beszélni szeretnék, egyrészt olyan, hogy lehet másképp csinálni, másrészt pedig konstruktív lesz.
Fekete Gyula, a költségvetési bizottság előadója érintette már a javaslatomat, azt mondta, hogy nagyon figyelemre méltó, kész a költségvetési bizottság arra, hogy a Kormány szakembereivel összeülve még egyszer áttekintsék, és bizottsági módosító indítványként a Ház elé jöjjön.
Hozzá kell tennem azonban, hogy amit Fekete Gyula mondott a javaslatommal összefüggésben, kicsit pontatlan volt, ezért én szeretném egy kicsikét a közérthetőség nyelvén is elmondani, mert nem arról van szó, hogy szeretném csökkenteni bizonyos ellátásoknak a körét, hanem arról szólnak a módosító javaslataim, hogy a lakásfenntartási költségeket két elemre szeretném bontani. Külön szeretném választani a lakbértámogatást, és külön szeretném választani a tényleges lakásfenntartási költségeket. Az egyik kifejezetten egyértelmű, hogy lakbér, a másik pedig a lakásfenntartási költségek, azok a közüzemi díjak – nem akarom ezeket részletezni –, víz-, villany-, csatorna-, gáz- és egyéb költségek, amelyek egy egész más jelleget jelentenek.
A lakbérrel kapcsolatban – hogy értsék, miért van óriási különbség a két fogalom között – elmondhatom, hogy a pártállamban a lakbér be volt építve a fizetésbe, azért voltak ilyen alacsonyak a lakbérek. Ez a lakbérbeépítés ma sincs feloldva, mindenki tudja, hogy milyenek a fizetések, a lakbérek változatlanul alacsonyak. A lakbéreknek van egy olyan eleme a jövőt tekintve, hogy ezek várhatóan emelkedni fognak, hiszen piaci lakbérekre törekszik mindenki, olyan lakbérekre, amelyek az üzemeltetési költségeket, a karbantartási, a felújítási költségeket fedezik, és ha netán még valami kis hasznot hoz a bérbeadónak, ez is elfogadható legyen.
Ha nagyon belegondolunk, akkor elképzelhető az is, hogy nagyon rövid időn belül, akár 300-400%-kal is emelkednek a lakbérek, hiszen ettől fél a lakosság is. Ez a lakbérkérdés.
A tényleges fenntartási költségek, a rezsiköltégek egész más jellegűek. Ezek mindig is a fogyasztás mértéke szerint kerültek áthárításra a lakókra, igaz, ez részben támogatott volt, azonban ez a támogatás ma már egyre jobban csökken, és ma már majdnem a valós és a teljes költség áthárul a fogyasztókra.
(10.40)
Tehát ilyen értelemben a lakbérnek és a tényleges rezsiköltségeknek a jellege és gazdasági vetülete teljesen más, és így ennek a két kérdésnek: a lakbérnek és a lakásfenntartási költségeknek az összemosása egy nagyon elhibázott lépés.
Még van egy nagyon jelentős eleme ennek, hiszen a lakbértámogatás – és itt elsősorban az önkormányzati lakásokról beszélek, mert ezek vannak lényegesen túlsúlyban – tulajdonképpen azt jelenti, hogy odaadja az állampolgárnak a lakbértámogatást, az állampolgár visszaadja az önkormányzatnak, egyik zsebből átmegy a másikba, és tulajdonképpen nem történt semmi. Ebben a kérdésben birtokon belül marad az önkormányzat. Ugyanakkor a tényleges lakásfenntartási költségek, a rezsiköltségek a közüzemi vállalatoknak a bevételei lesznek. A magánszféráról nem akarok külön beszélni, mert olyan minimális, elenyésző dolog, hogy nem érdemes erről szót ejteni. Nem hiszem, hogy sérti a magánszférát és az egész kérdést, hogy ez most szétválasztódik lakbérre, illetve a fenntartási költségekre, hiszen itt is kétfelé megy az összeg.
A leglényegesebb összefüggés azonban egy kicsit még más is, amiért én ezt az egész kérdést szorgalmazom. Az egész a lakáskérdés, a lakásépítés finanszírozásával függ össze. Ugyanis ilyen rendszer mellett hogyha én összemosom a lakbért és a lakásfenntartási költségeket, akkor a támogatásra elmegy a pénz, elmegy a költségvetési pénz, elmegy az önkormányzati pénz is, és nem oldja meg az egész lakáskérdést és a lakásépítés finanszírozását. Az történik, hogy egyszerűen a Dunába öntöm a vizet.
Az én rendszerem – amit én javasolok a tisztelt Háznak – elkülöníti ezt a két kérdést, és egy lehetőséget teremt arra, hogy ezek a pénzek – és elsősorban a lakbérrel kapcsolatos pénzek – a lakásszférára, a lakásépítésre fordíttassanak.
Lehet, hogy elszigeteltnek tűnik, hogy a szociális törvényben teszem ezt a javaslatot, de nemcsak itt tettem meg, és aki figyelte a módosító javaslataimat, láthatta, hogy ennek a javaslatnak három lába van: az egyik a szociális törvényben, a másik a lakástörvényben a lakbérek kérdése, a harmadik pedig a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatásánál a lakásfinanszírozásnak a kérdésében jelentkezik. Mindegyiknek az alapja az, hogy létre kell hozni egy lakásalapot az önkormányzatok mellett, és ebből kell megteremteni a lakásépítésnek a lehetőségét, hiszen azt mindenki tudja, hogy se a költségvetés, se az állampolgárok, se senki nem tudja ma megoldani a lakáskérdés finanszírozását forrás nélkül.
Úgy gondolom, ha egy lakásalap jön létre az önkormányzatok mellett, és ebbe a lakásalapba befolyik a bérleti díj, és befolynak a lakásértékesítésből származó bevételek, az már egy olyan összeget jelent – erre egyébként szakértői vélemények is állnak a rendelkezésemre –, hozzászámítva azt az összeget, amit a költségvetés egyébként is a jelenlegi helyzetben egy fillérrel sem többet fordít a lakástámogatási rendszerére, ezt összeadva évente 50-60 milliárd akkumulálódhat össze, amiből nagyon jelentős, 6-7000 lakást is lehet építeni.
Úgy gondolom, hogy az elképzelésemmel a költségvetés biztosítva van, sőt a szociális törvényben – ha figyelmesen elolvasták – a megfelelő helyekre illesztve van az, hogy a támogatás mértékét mindig az éves költségvetés határozza meg, tehát biztosítva van a Kormány, hogy nem úszik el.
A másik része, hogy a Kormány határozza meg ennek a lakbértámogatásnak – most már mindig csak lakbérről beszélek – az alapvető szabályait. Tehát ez is a Kormány kezében van, semmiféle olyan probléma nem történhet, hogy ez az egész kérdés összemosódjon.
Az önkormányzat nem a saját zsebébe teszi be ezt a támogatást, hanem az önkormányzatnak gyakorlatilag szintén be kell tennie ebbe a lakásalapba. Tehát ha ő támogatást ad az állampolgárának vagy a lakónak, amit odaad és visszakap, azt neki be kell tennie a lakásalapba. Ez egy biztonságot jelent az állampolgárnak, mert ebben az esetben nem lehet nyakló nélkül emelni a lakbért, hiszen az önkormányzatnak is a zsebébe kell nyúlni ahhoz, hogy támogatást adjon, tehát neki is össze kell szedni magát ahhoz, hogy megoldja ezt az egész nagyon nagy lakásproblémát. Ez egy féket jelent az önkormányzatnak.
Végül a rászoruló állampolgár számára ez biztonságot, a piaci viszonyok lehetőségét megteremti, és azok a lakbérek, amelyek nem támogatottak, tehát azok az állampolgárok, akik nem jutnak hozzá a támogatáshoz, azok a pénzek, amelyek szintén befolynak az önkormányzathoz, azok is bekerülnek ebbe a lakásalapba. Így aztán lényegében megváltozik a lakásszférára fordítandó elosztási rendszer, mindenféle költségvetési többlet nélkül, és az egész összeg egy lakásalapba koncentrálódik.
Ezeket a gondolataimat elmondtam tárcánként, hiszen a szociális törvényt más tárca terjesztette elő, a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatását ugyancsak más tárca, a PM-et is érintené, de elmondtam a BM-ben, a Népjóléti Minisztériumban, a PM-ben is, mindenhol a szakértők azt mondták, hogy jó, jó, de nagyon nehéz megvalósítani. Igen, mert valahogy kormányszinten nem összegeződnek ezek a külön, gondolataimat támogató megnyilatkozásaik.
Gondolkozni kellene a Kormánynak, sőt, módosítom: tenni kéne abban, hogy átgondoltabban, több tárcát is érintő kérdések a tárcákkal gondosabban egyeztetve kerüljenek a tisztelt Ház elé, vagy a régvárt nemzeti lakáskoncepciója talán ebben megfogalmazódhatott volna.
Úgy gondolom azonban, hogy még most sem késő ebben a szociális törvényben ezt a módosító indítványomat első lépésként elfogadni ebben az összefüggésben, mert ha ezt elmulasztjuk, akkor megint szétesik az egész, megint megvalósíthatatlan lesz, akkor megint nem lehet sem a céltámogatási rendszernél, nem lehet majd a lakástörvénynél megvalósítani, hogyha ezeket a lépéseket kihagyjuk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
