JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Sümegi Sándorné képviselő asszony! Nagyon szépen köszönöm, hogy meg tetszett fogalmazni az interpellációs kérdést, mert ennek alapján lehetőség nyílik arra, hogy a magyar közvéleményt tájékoztassam a múlt örökségének a felszámolási körébe tartozó ezen - bár szűk réteget érintő, de mégis nagyon fontos - kérdésről. Azt hiszem azonban, hogy az Országgyűlést nem kell tájékoztatnom, hiszen éppen két hete fogadtuk el azt a lakáskódexet, azt a lakástörvényt, amelybe a vonatkozó rendelkezések részletesen beépültek, és amelyek tartalmazzák a megoldás lehetőségeit. (Derültség.)
Mielőtt azonban konkrétan kimondanám a válasz tartalmát, engedjék meg, hogy néhány mondattal utaljak a kényszerbérletek mibenlétére.
Tisztelt Országgyűlés! Való igaz az, hogy 1953 előtt Magyarországon kiutaló határozatok nélkül is jómódú magyar polgárok lakásaiba erőszakkal, kényszerítő eszközök alkalmazásával beköltöztettek személyeket, akiket bérlőnek minősítettek.
1953-at követően már nem folytatódott az erőszakos beköltöztetési gyakorlat; annyi volt azonban csak a változás, hogy egy kiutaló határozatot hoztak. Ettől függetlenül a lakástulajdonos tűrni volt kénytelen azt, hogy az ő helyiségeibe beköltözzenek a kényszerbérlők.
Valóban, a múlt terhes örökségéről van szó és valóban egy olyan jogi konstrukcióról, amit tényleg jó lenne már elfelejteni, idejétmúltnak tekinteni és egy olyan helyzetnek, amelyet fel kell számolnunk. Fel kell számolnunk a tulajdonos kényszerbérbeadók tekintetében, de fel kell számolnunk azon bérlők tekintetében is, akik számára bizony ez a jogviszony, ez a szituáció meglehetősen megalázó ma már.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat vitája során folyamatos kapcsolatban voltunk a Kényszerbérbeadók Egyesületével, és folyamatos konzultációt folytattunk annak érdekében, hogy a lehető legoptimálisabb megoldást tudja megtalálni az Országgyűlés.
Végül is egy olyan konstrukció, egy olyan megoldás született, amely belátható időn belül folyamatosan biztosít lehetőséget az érintett szerveknek ezen helyzetek felszámolására olyan módon, hogy mindenki számára kielégítő megoldás szülessék.
(15.20)
A megoldás költségeit együttesen viseli a magyar állam, a magyar Kormány és az illetékes önkormányzatok, amelyek területén ilyen kényszerbérletek fellelhetők.
Mi a megoldás lényege? A megoldás lényege az, hogy az önkormányzatoknak 1996. december 31-ig - megismétlem: 1996. december 31-ig - a kényszerbérlők számára lakást kell felajánlaniuk. A feladat megoldásához a költségvetés 50%-os pénzügyi támogatást nyújt. A másik felét - a másik 50%-ot - az önkormányzat viseli.
Remélem, hogy ez a törvényi megoldás mindenki számára megnyugtatóan rendezi ezt a kérdést, és nyugvópontra juttatja az eddigi vitákat és azokat az elmérgesedett viszonyokat, amelyeket ez a súlyos örökség eredményezett és okozott.
Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, hogy e tekintetben nagyon fontos rendelkezést hozott a Magyar Országgyűlés, amikor elfogadta a lakásügyi törvény vonatkozó rendelkezését. Azt gondolom, hogy a társadalom érdekeit kifejező, jó döntés született. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
