KIRÁLY ZOLTÁN (független)
KIRÁLY ZOLTÁN (független)
KIRÁLY ZOLTÁN (független) Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Mindenekelőtt szeretném megköszönni mindkettőnk nevében, hogy - a múlt héttel ellentétben - privatizációs ügyben maga a privatizációs miniszter fog válaszolni.
Amire pedig tudakozódásunk irányul, az az, hogy úgy tudjuk, a dohánygyárak privatizációjakor, amikor is mind a négy dohánygyárat külföldi multinacionális cégnek adták el, született egy olyan elvi döntés, hogy ezek után a dohányfermentálók magyar tulajdonosok kezébe kerüljenek.
Ami azt illeti, ez igen megnyugtató elvi döntés volt, annak is tűnt, hiszen ellenkező esetben a magyar dohánytermesztés elsorvadása is bekövetkezhetnék. A multinacionális cégek ugyanis mind Észak-Amerikában, mind Nyugaton piacot vesztettek, piacokat veszítettek, így egyedüli terjeszkedési irányuk elsősorban Közép-Kelet-Európa, illetve ezen keresztül a FÁK államai. És hogy ez a piaci terjeszkedés nem pusztán egy-egy esetre irányul, azt jelzik a múltunkból, a közelmúltunkból fakadó számos példák, amelyek során a magyar polgár is nagyon jól tapasztalhatja azt, hogy magyar árut itt már nemigen lát.
(14.40)
Ezekre utalnak azok az interpellációk is, amelyek korábban mind a növényolajipar, mind a cukoripar vagy éppen más gépjárműgyártási iparágak piacvesztését jelentették külföldi cég megjelenésével és tulajdonszerzése nyomán.
Nos, e megnyugtató döntés ellenére, tudomásunk szerint az Állami Vagyonügynökség igazgató tanácsa június 16-án olyan döntést hozott, hogy a Nyíregyházi Dohányfermentáló Részvénytársaságot egy multinacionális cégnek, a Universal Leaf Tobacco Rt.-nek juttatja, az szerezhet tehát tulajdont ennél a társaságnál. Vagyis az történt ismét, hogy sérelmet szenvedett a hazai érdek, annak ellenére, hogy szavakban persze mindenki a hazai tulajdonosok érdekeit tekinti elsődlegesnek.
A kérdés tehát önmagától kínálkozik, miért kellett egy olyan iparágat teljes egészében külföldieknek juttatni, amely a felvásárlással jelenleg is több tízezer embernek ad munkát, milliárdos nagyságrendű árukészlettel rendelkezik, és még a mai nem megfelelő érdekeltségi viszonyok mellett is nyereségesen gazdálkodik, korlátlan piaca van, gyártáskapacitásának mindössze 50%-át tudja kihasználni.
S azt szinte egészen bizonyosan tudjuk, hogy egy magyar ajánlkozó, magyar pályázó - hadd nevezzem meg -, a KOTEX Kft. lényegesen magasabb, egymilliárd forint készpénzt ajánlott a cég megvételéért az ULT ajánlatával, 650 millióval szemben, s ehhez csak annyit tennék hozzá adalékként, hogy a Nyíregyházi Dohányfermentáló árukészlete ma is lényegesen magasabb, mint az a vételár, amelyért maga a cég külföldi kézre jutott.
Mi tehát úgy gondoljuk, hogy ismételten ígérvényeknek dőlt be az Állami Vagyonügynökség és a Kormány, eladtunk egy piacot, eladtuk a kapacitásainkat. Hiába van tehát számos negatív példa, hiába ismeri el időnként a Kormány is az ilyetén privatizáció veszélyeit, az eseti döntések mégis minden esetben a külföldi tulajdonosnak kedvezőek.
Arról szeretnék tehát tudakozódni a miniszter úrtól, miféle magasabb érdekek és miféle szempontok vezérlik önöket az ilyetén ügyletek szentesítésekor. Várjuk válaszát! (Taps a bal oldalon.)
