KIRÁLY ZOLTÁN (független)
KIRÁLY ZOLTÁN (független)
KIRÁLY ZOLTÁN (független) Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Tulajdonképpen azt mondhatnám, hogy ez az első eset, legalábbis az elmúlt hónapok privatizációs interpellációit illetően, amikor valamit mintha a miniszter úr is elismert volna; legalábbis, hogy képes esetleg, netalántán, mégis-mégis hibát is véteni az Állami Vagyonügynökség és a privatizációs miniszter is.
Persze, ezt nagyon óvatosan tette, mert hogy azért ez mégse legyen olyan teljes, természetes dolog volt öntől, hogy hivatkozik a spontán privatizáció időszakára, amelynek részigazságait magam sem vitatom - ámbár pontosítani szeretném. Mint említette, '89-ben jött létre valóban - május 1-jei dátummal - a VIDIA Kereskedőház Részvénytársaság egyfelől; másfelől pedig a '89-es éves forgalma azért mégiscsak 7 milliárd forint volt. De hozzátehetem, hogy az 1989. évi mérlege is kiváló volt, még az 1990. évi mérleg szerinti eredménye is majdnem 300 milliós aktívumot mutatott. És ennek ellenére, miután '91-ben nem mentek jól a dolgok - ha úgy tetszik, kezdett igazán betegedni a ló -, akkor az Állami Vagyonügynökség kezdeményezésére, az ÁVÜ javaslatára mentették fel az akkori vezérigazgatót, és bízták meg az akkori gazdasági igazgatót az Rt. vezetésével. Innen aztán végképp mélyrepülés a dolog… De hogy beteg lett a ló, abban igaza van önnek. Valóban a spontán privatizáció időszakához tartozik, hogy szerencselovag és tisztességtelen vezetői gárda, bizony, nagyon komoly és magas végkielégítéssel ment el '89-90-ben - elsősorban '89-ben - a cégtől. Ismeretesek azok a lízingüzletek és gépkocsiüzletek, amelyeket szintén kimentettek maguknak… Vagyis én azért ezt úgy pontosítanám egy másik nézőpontból, hogy a VIDIA Rt. dolgozóit megrabolták, kirabolták egyszer a korábbi vezetői, és úgy tűnik, most másodszor rabolják ki őket - de most már úgy, hogy abba nemcsak a ló döglik bele, hanem, képletesen szólva, maga a munkás is.
Ez az én legnagyobb gondom ebben. És miközben elismerem, mondom, az ön igazságait, azonközben sajnálom, hogy az igazán lényeges kérdésekről nem szólt. Hogy itt tudniillik 1992-ben, a szerződés kötésekor miben és hogyan hibázott az Állami Vagyonügynökség? Azt ugyanis, úgy gondolom, ön is elismeri, hogy nonszensz, hogy 10 millió forintért meg lehet venni 140-156 milliós értéket, mert hiszen azt mondja a vevő, hogy ő nem hajlandó kifizetni. És miközben azt mondja, hogy új tények merültek föl, az sem igaz. Legalábbis azért nem, mert mielőtt megvette volna, fél éven keresztül legalább egy tucat szakértője vizsgálta a céget elölről, hátulról és össze-vissza. Pontosan tudta, hogy mit vesz meg 1992 júniusában, és mire vállal kötelezettséget, hogy év végéig teljesíti. Ehelyett a rossz állami vagyonügynökségi szerződés alapján dönthetett úgy, hogy 10 milliós előlegért már megkapta a részvények 70%-át, és ezek után tényleg azt tesz ezzel a céggel, amit akar… Az ÁVÜ tehát rossz döntést hozott, rossz szerződést kötött.
Ki ezért a felelős az Állami Vagyonügynökségnél? Erről nem tetszett szólni…
De hogy a dolog mire is irányul, azt azért pontosan jelzi az, hogy ugyan 10 millióért megvette Molnár úr ezt a céget, de miután minden kereskedelmi egysége, illetve kirendeltsége jelzálog alatt áll, kivéve egyetlenegyet, a kecskemétit, amelyik nem; ez év június 23-án gyorsan föladtak egy hirdetést, hogy a VIDIA Kereskedőház Rt. megvételre fölajánlja a kecskeméti kirendeltségét, cakompakk 125 millió forintért. Na most ha el is adja, akkor vett az ÁVÜ-től, az államtól 10 millióért egy vagyont, és gyorsan eladja - nem fizeti ki a többit, de eladja - az egyik részleget 125 millióért; azonnal keres rajta ennyit legalább, de 100 milliót mindenféleképpen. Tiszta haszon. Hát így lehet segíteni, mondjuk, "ÁVÜ módjára" az olajherceget, a szegedi olajhercegnek a még inkább való meggazdagodását. Ez az egyik része a dolognak.
Nem válaszolt arra a kérdésünkre sem, hogy hol van itt a beleszólás lehetősége, a törvény által biztosított egyetértési, véleményezési jog. Én ehhez csak egyetlen tételt szeretnék adalékul adni, amellyel kapcsolatban éppen a szakszervezetek április 1-jei dátummal juttattak el egy levelet az Állami Vagyonügynökséghez, amelyben azt kérik, hogy végre szeretnének betekintést nyerni az ÁVÜ és Molnár úr között kötött szerződésbe, szeretnék tudni, hogy milyen működési, foglalkoztatási, fizetési feltételek vannak benne, mert hiszen úgy tudják, hogy a jelenleg még állami vagyonnal - hiszen még csak tízmilliót fizetett ki, ugye, tehát elvileg tulajdont nem szerezhetett rajta - olyan intézkedéseket tesz ez az úr, amelyek sértik az állami tulajdont és az állami vagyont.
Erre aztán dodonai választ kapott természetesen Csepi Lajos úrtól… (Közbeszólások a jobb oldalról: Idő! Idő!) …, aki éppen a törvényre hivatkozott, hogy mennyire beleszólhat és véleményt mondhat és egyeztethet a cég. (Az elnök csenget.)
És végezetül még egy dolgot szeretnék mondani… (Dr. Lukács Tamás: Egyszer már láttuk a tévében!) Itt valóban arról van szó… (Közbeszólások.) Én tudom, hogy önöknek a melós nem sokat ér… (Felzúdulás a jobb oldalon.) …, ha erről beszél az ember, akkor időről van szó… (Általános zaj a jobb oldalon.) …, de azért azt jó lenne a privatizációs miniszternek is és minden ilyen szerződéskötőnek tudnia, hogy ezt a céget 1949-ben két telephelyen mégiscsak azok a munkások fejlesztették idáig, akik akkor elkezdtek dolgozni, és hosszú évtizedeken keresztül dolgoztak.
