KŐRÖSI IMRE, DR. (független)
KŐRÖSI IMRE, DR. (független)
KŐRÖSI IMRE, DR. (független) : Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! A VIDIA Kereskedőház 1989. május 1-jén alakult meg szegedi székhellyel, több megyét összefogó - Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megyei - kirendeltségekkel, országos és nemzetközi kapcsolatrendszerrel és 840 milliós alaptőkével.
A részvénytársaság alkalmazottainak létszáma meghaladta az 1000 főt, az árbevétele pedig a 7 milliárd forintot. Ma ennek a cégnek privatizáció után többszáz milliós a vesztesége, és jelenleg még ott dolgozik 600 elkeseredett ember, aki valóban nem tudja, mi lesz a jövője. Az interpellációra készülve, azt hiszem, érdekes megállapításokat vettünk fel, és ezeket szeretném önökkel megosztani.
Az elmúlt évben több sikertelen pályázati kiírás után az ÁVÜ szerződést kötött Molnár Sándor szegedi vállalkozóval a VIDIA Rt. állami tulajdonú részvényeinek eladására 156 millió forint értékben. A vállalkozót a megkötött szerződés arra kötelezte, hogy 10 millió forint előleget azonnal fizessen meg, majd 1992. december 31-ig a hátralékos vételárat fizesse meg. Ez a szerződés nem teljesült. Időközben a vevő már közölte, hogy a megváltozott körülményekre való tekintettel esze ágában sincs kifizetni a szerződésben rögzített vételárat.
Ebben az a kellemetlen, hogy ezért a 10 millió forintért gyakorlatilag az egész részvénypakettet megkapta, korlátlanul a VIDIA-ban a részvények 70%-a a birtokában van, mintegy 629 millió forint értékben, gyakorlatilag tehát azt tehet a céggel, amit akar. Külön problémát okozott nekünk, hogy a Parlament által 1992-ben elfogadott érdekvédelmi törvény szerint is egyszerűen sem a munkavállalóknak, sem a szakszervezeteknek, sem az érdekvédelemnek nem volt beleszólási joga ebbe a privatizációba. Az eredményt azt hiszem, hogy látni lehet.
Kérdésünk ebben az önhöz, hogy hogy látja biztosítottnak az általunk meghozott törvények maradéktalan végrehajtását a kormányzati oldalról.
Végezetül: a VIDIA-hoz hasonlóan a privatizációs ügyletek nyomán a hibás állami döntések következménye anyagilag és erkölcsileg kizárólag csak a dolgozókat sújtja. Évekig tart a pereskedés, ha még véletlenül nekik adnak is igazat, a végkielégítésük, egyéb járandóságaik kifejezetten hosszú idő alatt érvényesülnek, még ha igazságuk van is. Kérdezzük, hogy a hasonló esetek elkerülése végett milyen szerződési biztonsággal próbálják a jövőben értékesíteni a hasonlóan nagy értékű piaccal és megfelelő eszközzel és árukészlettel rendelkező cégeket. Várom válaszát, miniszter úr. (Taps.)
