SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a VIDIA-ügy, mint hallottuk, 1989-re nyúlik vissza, a spontán privatizáció időszakára. Úgy vagyok ezzel a VIDIA-val, mint az egyszeri ember, aki kap egy döglött lovat, vagy egy beteg lovat, aztán rendszeresen szidják az egyszeri embert, hogy miért nem szántasz vele gyorsabban, miért nem nyersz vele versenyt, vagy miért nem adod el versenymén áron. Körülbelül ez a VIDIA esete. Ahogy ez lezajlott, a spontán privatizáció minden betegségét felmutatja, és a VIDIA, mint sok más sajnálatos eset, amit - még mondom - a spontán privatizáció időszakában, 1988-89-ben elindítva az előző Kormány nagy szakértői munkája eredményeként, ez az, ami máig ható káros hatásokat gyakorol a magyar privatizációra. Nemcsak azért, mert ilyen esetek vannak, hanem azért, mert ez volt az a folyamat, ami kezdte az egész magánosítással szemben a közbizalmat megrendíteni, ilyen esetek következtében.
Mi volt az a kár, ami ebben a konkrét esetben bekövetkezett? És mi volt az a feltételrendszer, ami miatt bekövetkezhetett? Mik azok a konkrét lépések, amit a mentsük, ami menthető elv alapján megkívántunk és megtettünk, és mi az, amit általában tennünk kellett, hogy a minimálisra menjen vissza az ilyen esetek száma? Ezekről szeretnék szólni.
A spontán privatizáció időszakában nem volt törvényi rend az átalakulások körül. Nem volt kontroll, nem volt állami intézmény, amelyik ellenőrizte volna a folyamatokat, a lovak közé dobták a gyeplőt. Ebben az időszakban a vállalatvezetés jó vagy rossz szándékkal, de azt tett, amit akart. Ebben az időszakban az is előfordulhat, hogy a vállalati érdek, a vállalatvezetési érdek vagy a vállalati vezetői önérdek túlzott és káros lépéseket okozott.
Az is előfordult, mint itt a VIDIA esetében, hogy a vagyon egy részét kivitték úgymond társaságalapítás formájában, és az állam nem tudott rendelkezni a vagyonnal, amit aztán természetesen különféle lépések során olyan helyzetbe hoztak, hogy milliárdos nagyságrendű vagyonvesztés következett be.
(15.00)
Mondom, csak azt lehetett tenni, amikor az új Kormány belépett, hogy lépéseket tett az ilyen ügyek konkrét felszámolására, és hogy általában ne következzen be ilyen helyzet.
Mi történt ennél a cégnél? 1991 végén államigazgatási irányítás alá lett vonva az alapító cég, a teljes vezetés fel lett állítva, és büntetőeljárás indult a vezetők ellen a lefolytatott vizsgálat alapján. Vagyonértékelés történt; a vagyonértékelés 1992 elején 100 millióban határozta csak meg a cég értékét. Pályázat lett kiírva a cégre, mert az állam tulajdonosi szervezete eme, mint mondom, beteg lóval, két dolog közül választhatott: az egyik az, hogy sorsára hagyja ezt a szegény és beteg szervezetet; vagy keres egy orvost, aki megfelelő szakmai tudással - és talán tehetséggel - megpróbálja életre kelteni. Magyarul a felszámolás és az eladás között lehetett választani, és ebből a szempontból helyes döntésnek tartom ma is, hogy 1992 elején a pályázat kiírása és az eladás megkísérlése mellett döntött a tulajdonosi szervezet vezetése.
Természetesen volt ebben kockázat. Hogy ne lett volna?! És ezt a vevő is tudta. A szerződéskötés valamikor 1992 közepén történt meg, hangsúlyozom, ismert körülmények között és ismert piaci kockázatokkal. A szerződéskötésben az elmúlt héten találtam néhány olyan elemet, amelyek további vizsgálatra adnak okot. Ezeket a vizsgálatokat az ÁVÜ elnökénél elrendeltem.
Általában pedig mi az, amit tennünk kellett és amit megtettünk az ilyen ügyek meggátlására? Szeretnék emlékeztetni arra, hogy 1991 végén a Kormány elfogadott egy új privatizációs és tulajdonosi stratégiát. Ennek alapján a Parlament '92 elején elfogadta a munkavállalói résztulajdonosi programról szóló törvényt; 1992 júniusában elfogadta az új privatizációs törvénycsomagot, ami augusztusban életbe lépett; 1992 folyamán a Kormány megerősítette az Állami Vagyonügynökséget mint az egyik tulajdonosi szervezetet, és felállította az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságot mint a stratégiai cégekkel foglalkozó tulajdonosi szervezetet; 1992-ben elkészült az összes ágazati stratégia az egyes cégek és ágazatok magántulajdonba adására; 1992-ben olyan nagy jelentőségű lépések történtek a hazai tulajdonlás elősegítésére, mint az egzisztencia-hitel feltételeinek radikális javítása, mint a lízingkonstrukció bevezetése - és ezek hatására a magyar tulajdonszerzés a normál privatizációs folyamatban több mint 50%-ra emelkedett. Új versenyszabályzatot fogadott el mindegyik tulajdonosi szervezet, és megjelent a nyilvánosságban is egy olyan erőteljes nyitás, ami, azt gondolom, talán ebből a Privinfo című újságból, amit rendszeresen megkapnak képviselőink is, látszik, hogy minden információ hozzáférhető.
Azt gondolom, hogy azért, mert 1988-ban, '89-ben felelőtlenül elindítottak egy spontán privatizációs folyamatot, és ez károkat okozott, önmagában nem szabad, hogy a mai Parlament és a mai Kormány vállalja a felelősséget magára ez ügyben - de mindent meg kell tennie azért, hogy ezek ne fordulhassanak elő. (Közbekiáltás a jobb oldalról: Így van!) Köszönöm. (Taps.)
