SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Szeretném megerősíteni a múlt héten tett bejelentésemet, hogy a három ügyben - az áfa-törvény módosítása, az áfa-kompenzáció és a pótköltségvetés ügyében - egyszerre mondanám el a zárszót, és utána a szavazások majd folyamatosan történhetnek.
Tisztelt képviselőtársaim! Végighallgatva azt a vitát, ami a Parlamentben e törvényjavaslatok kapcsán zajlott, azt kell mondjam, hogy két igen lényeges csomag alakult ki a vita kapcsán. Az egyik kifejezetten - és valóban azt kell mondanom - gazdasági kérdések körül folyó vita, és természetesen az e kérdéskörbe tartozó ügyekben gazdasági érveléssel kívánok válaszolni a felvetődött kérdésekre. Sajnos, azt kell mondanom, hogy egy igen nagy rész nélkülözte a gazdasági megfontolásokat, és politikai természetű észrevétel volt; ezekből amire rá lehet fogni, hogy gazdasági vetülete van - abszolute jóhiszeműen kezelve a dolgot -, inkább a gazdaságiaknál fogom tárgyalni. De ami csak politikai természetű, legnagyobb sajnálatomra azt kell mondanom, azokra kénytelen vagyok politikai választ adni.
Tulajdonképpen ebből a két csomagból egy olyan felszólalás volt, amelyik nem illeszthető sem egyikhez, sem másikhoz, amelyik tulajdonképpen beletorkollott egy személyeskedő arroganciába; ezt az ülést akkor levezető, ugyancsak Szűrös Mátyás alelnök úr a pulpitus magasságából annak idején indokoltnak látta kellő intésben részesíteni. Megmondom őszintén, számomra ez a felszólalás azért nem volt túlzottan meglepő, mert lehet hogy sok mindenhez nem értek, de annyit azért tanulmányaimból és, sajnos, az elmúlt három év politikai tapasztalataiból is elmondhatok, hogy tapasztalatom szerint nincs erősebb hit a neofiták türelmetlen, radikális és doktriner hiténél - és, sajnos, nincs erősebb ellenszenv az aposztatáknak a cserbenhagyott társaikkal szemben érzett ellenszenvénél. Minthogy ebben a kérdésben alapvetően pszichológiai kérdésről van szó, és sem gazdasági, sem politikai kérdéskörbe nem utalható, ezekre a kérdésekre a továbbiakban nem kívánok reagálni a válaszomban. (Zaj.)
Nézzük közelebbről a gazdasági kérdéseket. A felvetések egy csoportja úgy fogalmaz, hogy szolgálja-e gazdaságpolitikai változásnak valamilyen elemét a benyújtott törvénycsomag. És látszólagosan sokan azt olvassák ki a benyújtott javaslatokból, hogy nincs gazdasági növekedést előidéző hatás most. Szeretném tisztelt képviselőtársaimat tájékoztatni itt és most, hogy lényegében, azt hiszem, azért állt elő ez a helyzet, mert a törvényjavaslatok vitája során még nem állt a képviselő hölgyek és urak rendelkezésére az 1994. évi költségvetés és az ahhoz csatlakozó egyéb törvénymódosítások teljessége. És szeretném a Házat arról is tájékoztatni, hogy éppen ez a körülmény volt az, ami miatt az Érdekegyeztető Tanácsnak mindkét oldala úgy foglalt állást, hogy nem támogatja a pótköltségvetést és az áfa-módosítást, de tételesen úgy hangzott el az Érdekegyeztető Tanácsban: mivel a teljes körű '94-es költségvetés és a törvénymódosítások összességét nem ismeri, nem tudja támogatni, mert nincs azoknak az ismereteknek a birtokában, hogy egy nagyobb gazdaságpolitikai szemléletben beilleszthető-e ez egy folyamatba vagy sem. (Zaj a bal oldalon.)
Én azt hiszem, hogy azóta képviselőtársaim, akiknek volt idejük és módjuk netán a pár napja kézhez kapott '94-es költségvetésbe belenézni, talán megtalálták azt, hogy a mostani törvénymódosítások koherenciában vannak az ott elhangzottakkal. És meg kell mondanom őszintén, nagy örömömre szolgált, hogy a napi sajtó - függetlenül bármely pártállás vagy irányzat követésének a gyakorlatától - mégis kiolvasta már az első napban azt, hogy valóban az igazgatási költségek csökkenése a tendencia jövőre, a gazdaságnövekedés áll előtérben, és olyan átrendeződések, amelyek bizonyos mértékig egy igazságosabb adózási struktúra felé mutatnak. Tehát ebben az összefüggésben nyugodt lélekkel állítom, hogy nincs koherenciazavar.
Kétségtelen tény, hogy ennek az évnek ez a két törvénymódosítása és a pótlás arra vonatkozik, hogy egész egyszerűen egy tükröt tartunk önmagunk és a társadalom elé, hogy hol állunk, és az előkészítő lépéseket tesszük meg. Alapvető célunk volt, hogy a hiányt egy reális és ténylegesen kialakuló mértékkel jelenítsük meg, és nem alapvetően egy új, klasszikus értelemben vett pótköltségvetés benyújtásáról volt szó. Azt hiszem, hogy egyébként a javaslatokkal nem túlzottan szimpatizáló tisztelt elődöm, Kupa Mihály felszólalásában egy mondat volt azért, ami a lényegre rátapintott, mikor azt mondta: "A pótköltségvetés 1994-ről szól." Így igaz! Mégis, azt hiszem, nyugodt lélekkel elmondhatom, hogy a kritizált kiadási tételek egy része tartalmaz gazdasági üzenetet. Lehet, hogy egyfelől államigazgatási többletkiadásként értékelik az Alkotmánybíróság, a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet, a Legfelsőbb Bíróság, a Hajós Alfréd Uszoda felújítási munkáit, a gödöllői Grassalkovich-kastély munkáit, az Országgyűlés épületének felújítási munkáit vagy akár a nagymarosi rekonstrukciót. Legyen szabad azonban nekem ezt a kérdést egy egészen más oldalról vizsgálnom.
Kérdezem tisztelettel képviselőtársaimat, mit szokott csinálni egy gazdasági recesszió és pangás idején egy olyan állam, amelyik valamelyest a gazdaság működését serkenteni akarja?! Alapvetően állami megrendeléseket bocsát ki, az infrastruktúra és a középület-építkezések területén! (Taps a jobb oldalon.) Számomra tehát minden műszaki szükségesség mellett is és elsősorban ezek a felsorolt felújítási beruházások a termelőmunka közvetett támogatását jelentik, mert révükön bővül az építőipari kapacitáskihasználás, termelhet az építőanyag-ipar és még az acélipar is, amelyik a betonacélokat, szögacélokat szállítja ezekhez az építkezésekhez.
(17.30)
Számomra tehát ezek nem költségvetési kiadások, hanem a gazdaság növekedését elősegítő állami építkezések a sajátos eszközökkel a gazdaság élénkítése ügyében. És hozzá kell tennem, hogy ide sorolom a Budavári Palotával kapcsolatos előkészítő munkákat is, és nagyon nem örülök annak, hogy ennek a munkának tízéves perspektívában történő dolgait egyes felszólalások úgy mutatták be, minthogyha ez ennek az évnek a teljes műsora lenne, a 2 és fél meg az 5 milliárdos kiadás.
Szeretném azt mondani, hogy tíz éven belül alapvetően itt három dolog kerül elhelyezésre: a köztársasági elnöki rezidencia, hivatal és a miniszterelnökség. Itt nem arról van szó, hogy ez a Parlament és ez a Kormány magának akar ilyet; maga az a kormányhatározat is mutatja, hogy az építkezésekről a döntést 1994 második félévében kell meghozni. De mindenesetre nagyon köszönöm mind a köztársasági elnök úr, mind a miniszterelnök úr nevében, hogy egyesek meghitelezték, hogy tíz év múlva is ők lesznek funkcióban. (Kis taps a jobb oldalon.)
Ebbe a csokorba szeretném sorolni egy-két olyan kérdésnek az alapítványok köréből nagy szlogenekkel elmondott kérdését, amelyik valóban a gazdasággal függ össze. Nem kívánok mindegyikre rámenni, de szeretném mondani. A Puskás Tivadar Alapítvány, amelyet a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma alapított, alapvetően a magyar szellemi termékek és ezekkel kapcsolatos intézményi kérdéseknek exportorientált propagandájára irányul, és ha valamikor, most, amikor az exportunkkal baj van, most kell erre ráerősíteni. Én kifejezetten gazdasági szempontú támogatásnak érzem, és teljesen értetlenül állok azok előtt, akik például a Házat-Hazát Alapítványt támadták. Legfeljebb arra tudok gondolni, nem ismerik ennek a nemzetközi mozgalomnak a családiház-építkezésben betöltött szerepét szerte a világon. Nem mi találtuk ki, sajnos, de igenis, ez az alapítvány indukálhat egy olyan önerős lakásépítést, amelyik hólabdaszerűen halad előre, és mind a szociális, mind az építőipari problémák megoldásában óriási segítséget jelenthet a jövőben.
A másik kérdéscsoport, ami a vitában elhangzott, az, hogy milyen lesz az intézkedéseknek az inflációs hatása? Nagyon sokféle jóslást hallottunk. Legyen szabad nekem elmondani, hogy mi is számoltunk, és a közvetlen és a közvetett inflációs hatások határait - egy valószínűségi formulával - két meghatározott határérték között tudjuk elképzelni: az 1,8 és a 4,2 között valahol.
Szeretném jellemezni az áfa-törvény körül álló vitának a túldimenzionáltságát, hogy miközben Magyarországon az éves inflációs ráta ebben az évben 20% körül van, az ennek egytizedét kitevő áfa-módosítási hatást mint óriási katasztrófaélményt akarják érzékeltetni a társadalommal. Én jobban örülnék, ha a másik 90% volna jobban reflektorfényben, mert az jobban sújtja a társadalmat, és éppen ezért nem látom ennek a vitának a valóban olyan társadalmi vonatkozásait, amelyek - a jövő szempontjából mérlegelve - nem érdemes áldozathozatalt jelentenek.
Mérlegeltük ezért a módosító javaslatoknak egy részét, és legyen szabad arról szólnom most, hogy miért látjuk indokoltnak elfogadni az augusztus 1-jei bevezetéssel kapcsolatos javaslatokat. A hatálybalépésnek az előrehozása alapvetően azért indokolt, mert a kérdés tárgyalása és az intézkedés életbelépése között - az eredeti javaslat elfogadása esetén - nagyon jelentős időintervallum keletkeznék. Ez a körülmény viszont nagy valószínűséggel kedvezőtlen gazdasági folyamatokat indítana el. Egyfelől bizonyos árucsoportokban elővásárlás indulna be, másfelől a nem hatósági áras körben - alapvetően az élelmiszerek területén - erősödnének az áfa-emelést megelőző vállalati áremelések.
Ugyanezért és még hasonló természetű megfontolásból tudom támogatni azt a módosító indítványt, amely a gyógyszereknek átmenetileg a nulla-kulcsban tartására irányul. Kétségtelen tény, hogy ennek magyarázata arra vonatkozik, hogy intézményi kárpótlást, intézményi megoldást nem tudtunk azoknak az egészségügyi intézményeknek, kórházaknak adni, ahol ez halmozottan jelentkezik, nem az egyén, nem a magánszemélyek területén, hanem az intézményi kompenzációban, és ezért ennek a körnek a kímélése érdekében indokoltnak látjuk, hogy föl tudjon készülni az egészségügy ennek a kérdésnek a megoldására, hogy ezt idén és 1994-ben a nulla kulcsban megtartsuk.
Szeretném jelezni, hogy elmozdultunk a Parlament egy régi kívánsága irányába, ahol a kedvezményes körbe tudtunk átsorolni olyan egészségügyi és környezetvédelmi kérdéseket, mint a gyógyászati segédeszközökkel azonos kedvezményi kulcsba kerülő szemüveglencsét, kontaktlencsét és a környezetvédelem szempontjából: napkollektort, azbesztmentes fékbetétet, katalizátort, termikus utóégetést és a kipufogógáz-szűrő berendezéseket. Azt hiszem, hogy ezek a változások is mutatják, hogy egy növekedő alsó kulcs mellett van mód a felső kulcson belüli ésszerű átcsoportosításokra.
Harmadik kérdéscsoportként szeretnék arról szólni, hogy voltak, akik intézményesen úgynevezett kiadási többletről beszéltek, és felvetették, hogy lehet-e megtakarításról beszélni az adósságszolgálati kiadásoknál akkor, ha ezek a kiadások a következő évben megjelennek.
Tisztelt Képviselőház! Tisztelt elnök úr! A belföldi adósságszolgálati kiadásoknál a tervezetthez viszonyítva várhatóan jelentkezik 9 milliárd forint kiadáscsökkenés. Ennek a minősítésén vitatkozni lehet. Az a vélemény, hogy itt nem abszolút megtakarításról van szó, mert a későbbi évben vagy években ennek a hatása jelentkezik, ez kétségtelenül igaz. Szeretném azonban fölhívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy itt nem egy ötéves tervről vitatkozunk, hanem a tárgyévi költségvetésről, a tárgyévi költségvetés pedig egyéves pénzforgalmi szemléletű mérleg, amelyben - ha tetszik, ha nem - az idén elmaradó kiadás idén megtakarításként jelentkezik. Ezért kétségtelen tény, hogy ez a 9 milliárd forint olyan forint, amely az ország szükségleteit kielégítő belső átcsoportosítások alapjául szolgálhat. Hogy ezt a kormányzat - mint átcsoportosítást - szükségesnek tartotta, én azt hiszem, alaposan megmagyarázza és alátámasztja az is, hogy nemcsak a kormányzatnak vannak ilyen szándékai és gondolatai, hanem egy más célszerűségi szempont szerint a tisztelt bizottságok és képviselők egy további átcsoportosítást tettek javaslatba, amelyről röviden szeretnék szólni - mit látunk támogathatónak a szavazás során.
Elhangzott kereken 1320 millió forint átcsoportosítására vonatkozó javaslat. Ezek körében, a honvédelmi törvénnyel összefüggésben, a tárca 700 millió forint költségvetési többlet elfogadását szerepeltette a pótköltségvetésben. Ennek a pénzeszköznek a felhasználására a honvédelmi törvény elfogadása után kerülhet sor. Mivel ez egy kétharmados törvény, elfogadásának időpontja bizonytalan, ezért indokoltnak láttuk elfogadni azt a módosító indítványt, hogy evvel a kérdéssel - törvény híján - ne foglalkozzunk addig, ameddig nincs törvény, egy feltételezett törvényre ne biztosítsunk a jelen helyzetben 700 millió forintot.
(17.40)
A másik kérdés az APEH-nek a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos, korábban a költségvetésben szereplő 700 milliója, amelyre az Alkotmánybíróság ismeretes döntései alapján nem kerül sor, mert a munkákat a végkifejlet előtt leállították. Ennek eredményeképpen a felhasznált összegen túlmenő 500 millió forint átcsoportosításával egyetértünk.
Végül megvizsgáltuk az Alkotmánybíróság új székházba költözésének reális idei felhasználási költségkeretét, és azt az eredeti összeggel szemben egy 120 millióval alacsonyabb szinten kérjük meghatározni, de ebben a tekintetben erre szükséget látunk.
Ezzel szemben ezeknek az összegeknek az átcsoportosításából Szeged és környéke katasztrófa sújtotta területeinek káraira 400 millió forintot javasolunk elfogadni,… (Dr. Mihály Zoltán és néhányan körülötte tapsolnak.) …a földhivatalok ellátásaira további 400 millió forintot, az agrárgazdaság területén bekövetkezett aszálykárokat nehezítő rovarkárok enyhítésére 50 millió forintot és a fennmaradó 470 millió forintot az embargók, illetve egyéb különleges események finanszírozására kívánunk fordítani.
A bevételi oldalról több ízben elhangzott olyan észrevétel, hogy az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság befizetései, osztaléka azért nagyon alacsony, mert nagyon sok az alapítványokba tett összeg.
Tisztelt képviselőtársaim! Ez valós állapotot tükröz, de szeretném rögzíteni, hogy a jelenleg fennálló törvényi keretek között semmi olyan alapítványba helyezés nem történt, amit tiltana bármilyen törvény. Nem vagyok tőle mint pénzügyminiszter boldog, és legyen szabad utalnom a '94-es költségvetésre, ami már önök előtt van, hogy két területen is ezt a fajta megoldást szeretnénk korlátok közé szorítani: egyrészt hogy az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság és cégei fizessenek a költségvetésbe egy meghatározott szinten, szolgálja többek között a minimáladó, és a másik oldalon pedig az a megkötés, hogy alapítványokba való befizetésre a jövő évi törvény korlátot kíván szabni az előző évi nyereség maximum 5%-áig.
Őszintén remélem, hogy amikor majd a minimáladóra és erre az alapítványi korlátra kerül sor, képviselőtársaim nem felejtik el a most felvetett észrevételeket, és meg fogják szavazni azt, hogy jövőre ne tudjon olyan helyzet előállni, amit ma fennálló törvények legalizálnak.
A politikai felvetések körében engedjék meg - tisztelt képviselőtársaim -, hogy onnan induljak el, ahol annak idején a frakció nevében elmondott beszédében Soós Károly Attila képviselőtársam abbahagyta. Ő azt a kérdést tette fel, hogyha egy apa elissza a családi pótlékát, akkor kitesszük-e újra azt a családi pótlékot az asztalra?
Tisztelt képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy itt valóban politikai kérdésről van szó, és erre azt kell felelnem; a mi szemléletünkben a családi pótlék a gyereké, és azért, mert az apa elitta, nem lehet a gyerektől elvitatni, és igenis ki kell tenni másodszor az asztalra a gyerek érdekében! (Zaj a bal oldalon, taps a jobb oldalon.)
Szeretném elmondani, hogyha figyeljük az eseményeket, 1990 óta ebben az országban nem más történik, mint az előző 40 évben elivott, elkártyázott, elkótyavetyélt családi pótlék újrafeltalálása a társadalom javára, aminek az elivási módja a nehézipar elsődleges fejlesztése, a rossz termelési struktúra és a KGST igényszintjéhez vagy igénytelenségi szintjéhez megfelelő iparfejlesztés, az ömlesztett almától a hasított sertésen át a túlsúlyos gépekig és az energiafaló iparágakig és technológiákig volt, és azok a hitelek, amelyek nem projektfinanszírozásra, hanem részben életszínvonal, részben politikai célok finanszírozására lettek felvéve.
Ezeknek a kérdéseknek a legnagyobb bajuk éppen az, hogy ki kell tennünk még egyszer az asztalra ezt a 40 év alatt elkártyázott, elivott családi pótlékot. (Taps a jobb oldalon.)
Szeretném jelezni, hogy volt egy-két olyan felvetés, amelyiknek kizárólagosan a politikai ízét éreztem, és nem szeretném mellébeszélve elhanyagolni a Hungária Televízió Alapítvány kérdését.
Az érdemi részhez azt szeretném mondani, hogy Erdély, a Vajdaság, a Felvidék és Burgenland magyarlakta nézőközönségének, ha egy 10 milliós ország a határain kívül élő közel 5 millió ember részére nem tud 2 milliárd forintot kitenni, az a nemzet halálra van ítélve. Ezt meg kell tudnunk teremteni! (Taps a jobb oldalon.)
És bármennyire tetszetős gondolat volt, hogy lőjük ki a Holdra a TV1-et vagy a TV2-t, hadd lássák azt a szomszédságunkban élő magyarok,… (Tirts Tamás: Lőjétek ki…!) …legyen szabad azt mondanom,… (Derültség a bal oldalon.) …rendkívül szellemes ez a megoldás, csak kíváncsi vagyok arra, hogy az erdélyi, a csiki székelyek vagy a kárpátaljai magyarok vajon nagyon érdeklődnek-e arról, hogy én milyen elmés vitát folytatok Békesi úrral a kamerák előtt, vagy őrzi-e az ő identitásukat az, hogy a hazai gegekre épült Friderikusz-show-t fogják nézni vagy történetesen mit kezd a parlamenti közvetítéssel, ahol nem az ő jogi törvényeiket, hanem az itthoniakat fogjuk megfogalmazni? (Taps a jobb oldalon. - Zaj. - Tirts Tamás: Szavazni akarunk!)
A másik kérdés: volt egy álvita, hogy mennyi lesz a költségvetés hiánya. (Zaj.) Rendkívül örülök annak, hogy igen széles skálán mozgott ez a dolog, mert ilyen alapon nyugodt lélekkel mondhatom: a középértékben számolva még úgy néz ki, bele is találtunk a valószínűsíthető hiányba, hiszen itt elhangzott, hogy nem kellett volna beadni pótköltségvetést, mert valószínűleg csak 10 milliárddal lépi túl - ugye, ez 195 milliárd -, a másik végletként a 250 és a 270 hangzott el.
Tisztelt képviselőtársaim! Mi meg azt mondjuk, hogy 215, a jóslásokat majd jövő tavasszal fogjuk valahol megjeleníteni.
A másik politikai jellegű felvetés az volt, amit őszintén szólva tényleg azért nem értettem, mert azt hittem, hogy nyilvánvaló dolgokon nem kell vitatkozni, hogy megszűnt a Hadiipari Hivatal és nem szűnt meg az ő költségvetési tétele.
Kérem, a Hadiipari Hivatal mint önálló fejezet, mint önálló intézmény megszűnt, de az Ipari Minisztériumba és a Honvédelmi Minisztériumba a megfelelő részek beolvadtak, ezek az emberek továbbra is dolgoznak, ezeknek a feladata megmaradt, nyilvánvaló tehát, hogy nem arról van szó, hogy mint kiadási oldal szűnt meg, hanem mint önálló hivatal szűnt csak meg.
A leggyakrabban visszatérő és csak politikainak tűnő észrevétel az, hogy indokolatlan növekedését lehet tapasztalni az igazgatási kiadásoknak. Itt az államhatalmi, államigazgatási szervek és feladatok köre támogatásának csökkentése szinte minden alkalommal felvetődik az ellenzéki képviselők részéről.
Nem ismeretes és nem tudtunk utánamenni annak a körnek és adattartalomnak, aminek alapján Soós Károly Attila képviselőtársam 133%-os költségnövekedést jelenít meg - tessék figyelni! - 1984 és 1992 között. Az azonban ismeretes, hogy az 1990. évi választásokat követően alakult ki a mai államhatalmi és államigazgatási rendszer, amelyet az 1984. évivel összehasonlítani, ebből hihetetlenül téves következtetéseket lehet levonni.
Ugyanis megváltozott az államhatalmi szervek szerepe és összetétele, és kétségtelenül elismerem azt, hogy közvetlen költségek tekintetében a demokrácia állama olcsóbb a diktatúra államánál. Változások következtek be az államigazgatásban, a jogalkotásban a rendszerváltozásból következően. Egyes szakmai hivatalok feladatai és szolgáltatásai bővültek, a kiadások növekedését a bevételek növekedése is finanszírozza. Kiadásnövekedést eredményezett még a rendszerváltozás előtt, 1988-ban olyan pénzügytechnikai, pénzügykonstrukciós változás, mint a bérbruttósítás és a társadalombiztosítási járulék bevezetése.
(17.50)
Ezt nem lehet a mostani kormányzati ciklus központi igazgatási költségtöbbleteinek a terhére róni.
A közigazgatási korszerűsítési munkára van az 1026/1992-es kormányhatározat, amely átfogó feladattervet fogalmaz meg. Az igazgatási szervek és kiadások valós tartalmának, mértékének meghatározására, csökkentésére már megkezdődtek a lépések. Én tényleg azt hiszem, egyértelműen látható volt az, hogy a jövő évi költségvetésben ezek nagyon határozottan meg is jelentek.
Ebben a kérdéskörben talán, a mostani növekedésben, a legjelentősebb többlet két helyre irányul: az egyik a Kárpótlási Hivatal, a másik - ezzel összefüggésben is - a földhivataloknak juttatott többlet. Én tudom, hogy a kárpótlás ellenzéki képviselőtársaink körében soha nem volt népszerű, de ha valamibe belekezdtünk, azt illik be is fejezni. És most van az az időszak, amikor a földárverések egyik hétről a másikra szinte megduplázódnak. Nagyon jó volna azt mondani, hogy ennek a vállalt feladatának nem tudott eleget tenni a kormányzat.
Érdekes módon az előbb a hirdetések kérdésében volt egy interpelláció, hogy miért nem hirdetünk többet - hogy utána ne legyen olyan Kárpótlási Hivatal és Földhivatal, amely hirdetés alapján le tudja bonyolítani! Ez lenne a szép játék! Nem. Ehhez, a rendszerváltozás egyik alapvető kérdéséhez, a kárpótlás megoldásához igenis ebben az évben ki kell tennünk a hiányzó pénzt. Tessék megnézni: a Kárpótlási Hivatalnak jövőre már degresszív a finanszírozása, épp azért, mert idén szeretnénk befejezni.
Gyakran előfordult - és csak röviden szeretnék utalni rá - ez a lerágottnak tűnő csont, az esztergomi kárpótlással kapcsolatos kérdés. Kérem, nagyon sajnálom, hogy tanult és képzett jogász képviselőtársaim részéről is elhangzott olyan, hogy "ilyet nem kellene betenni a költségvetésbe". Szeretném tájékoztatni a Házat, hogy a szovjet csapatkivonás és a nullszaldós megállapodás alapján a nullszaldóban a magyar károk között megjelent ez a tétel is, és ez a tétel valóban az esztergomi érsekséget illeti. Ennek alapján, mivel ezt de facto a nullszaldóval megkaptuk az oroszoktól, világos, hogy ebben a kérdésben egy kártérítési kötelezettsége van a magyar Kormánynak, amely írásban is van, és amely - szeretném jelezni - végrehajtható okirat.
Elhiszem, hogy nagyon látványos lenne nem betenni ezzel, az itt szereplő összeggel a költségvetésbe ezt a tételt: nagyon örvendetes volna, ha Esztergom bíboros érseke végrehajtásra benyújt egy papírt, és a Pénzügyminisztériumba jönnek lefoglalni a rádiót… Azt hiszem, látványos dolog lenne. Ez a pénz, ha nem tesszük be, akkor is kifizetendő, mert bírósági végrehajtással kikényszeríthető. (Taps a jobb oldalról.)
Kérem szépen, hogy néha a politikai szlogenek milyen veszélyes talajra csúsznak, egy anomáliát szeretnék jelezni. Ez a rendőrség és a vele kapcsolatos kiadások köre. Kérem, a rendőrség mint erőszakszervezet megerősítésének tárgyában a pénzügyi bizottság jegyzőkönyve szerint Békesi László képviselőtársunk szó szerint a következőket mondta: (Olvassa:) Ez a dolog lényege, és ez az, ami elviselhetetlen. Ez az, ami borzasztó, amitől félni kell. Ez egy tekintélyuralmi rendőrállam klasszikus figurája. (Derültség a jobb oldalon.) Erre megy ki a játék. Ezt fizettetik meg az állampolgárral. Ettől nő a deficit. Ettől magas a hiány. Ettől magasak a kamatok. Ettől tartós az infláció. (Taps, derültség a jobb oldalon.)
Ezek után, képviselőtársaim, megdöbbenve találkozom Horn Gyula és Keleti György módosító javaslatával, hogy a Kormány által a rendőrségnek betett összegen felül még 1,8 milliárdot adjunk a rendőrségnek. (Derültség, nagy taps a jobb oldalon.)
Tisztelt képviselőtársaim! Én ezt a módosító indítványt nem tudom támogatni, és tisztelettel kérem a Házat, hogy csak a Kormány eredeti összegét adja oda a rendőrségnek, mert ebben az esetben - és elnézést kérek, nem én mondtam, szó szerint ragaszkodom Békesi képviselő úr terminológiájához - azért mégis csak egy kicsit kisebb rendőrállam fog létrejönni (Derültség a jobb oldalon.) , mintha eleget tennénk Horn úr és Keleti úr módosító javaslatának. (Taps, derültség a jobb oldalon.)
Még néhány kérdésről: fölvetődött itt az orosz adósság elszámolásával kapcsolatos kérdéskör. Azért csodálkozom, hogy ebben a Parlamentben ez felvetődhetett, mert vélelmezni lehet, hogy az itt ülő képviselők, ha nem biztosak a dolgukban, akkor előveszik azt a törvényt, amit itt, ebben a Házban hoztak. Kérem, az orosz adósság elszámolásával kapcsolatban az ez évi eredeti, 1993. évi költségvetésről szóló törvény 46. §-ának (3) bekezdése a következőket mondja: "Az Országgyűlés felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a 3. § (4) bekezdésében foglaltak szerinti tartozásátvállalásból - ez az orosz adósság - eredő költségvetési követelés ellentételeként beérkező szállítások értékével azonos összeget a XXX. Nemzetközi elszámolások fejezet bevételeként számolja el, egyidejűleg a IX. Honvédelmi Minisztérium fejezet költségvetési támogatási és kiadási előirányzatot azonos összeggel emelje fel."
Tisztelt képviselőtársaim! Még egyszer mondom: a beérkező szállítások esetéről van szó. A mai napig ezekről a repülőgépekről csak papírom van - papírrepülőgépekre nem emelünk költségvetési fejezetet… (Derültség a jobb oldalon.) …, majd ha bejöttek, meg fogjuk tenni a törvény előírásának megfelelően. (Taps a jobb oldalon.)
Végül utalni szeretnék arra: szeretném elfogadni - és kérem elfogadni - a képviselőtársak módosítását a sportszervezetek adóügyeinek rendezésére, amit kormánypárti és ellenzéki képviselők együttesen adtak be. De szeretném felhívni a költségvetési bizottság figyelmét, hogy a végszámoknál ezt majd át kell vezetni az adóbevételi rovatokon, ha a tisztelt Ház elfogadja.
Végül, befejezésül szeretnék arról is szólni, hogy sokan hangoztatták itt is, Házon belül a vitákban, a bizottságokban, hogy az érdekes és a bekövetkező áfa-emelés legjobban az elesetteket sújtja, a kompenzáció pedig nem fedezi a tényleges hatásokat.
Tisztelt képviselőtársaim! Őszintén meg kell mondanom, hogy azért tudom jó szívvel támogatni az augusztus 1-jére előrehozott áfa-emelést és ennek kompenzációját, mert teljes felelősséggel állítom, hogy itt olyan nagy mértékű és szándékos túlkompenzációról van szó, amely éppen a legjobban elesett rétegeknek az emeléssel össze nem függő nagyságrendű kárpótlást tud adni, és kiemelten a családoknál, a nagycsaládoknál, a munkanélkülieknél és a kiskeresetűeknél. Alkalmat találtunk ennek ürügyén, hogy ezzel az előrehozott áfa-emeléssel olyan mértékű kompenzációt nyújtsunk, amire egyébként ebben a nehéz időszakban más forrásból nem számíthatnának ezek a rétegek.
Tisztelt képviselőtársaim! Szeretnék egy konkrét számot is mondani, amelyik a nagyságrendi problémát is mutatja. Elfogadjuk azt, hogy a gyógyszerekre nem emeljük meg az áfa-kulcsot idén és jövőre - de szeretném mondani, hogy az áfa-kompenzációnak a fogyasztói kosarából nem vettük ki a lakosságnál a gyógyszereket, és ez azt jelenti, hogy egyazon álltó helyzetben a 30%-át kitevő gyógyszer-kompenzáció bennmaradva, önmagában mutatja ennek a kompenzációnak a nagyságát és a túltöltöttségét.
Azt hiszem, itt megint ugyanazzal a problémával állunk szemben, mint az előző évben: ez az áfa-emelés igenis a nagyjövedelműeket fogja sújtani, akiknek nincs kompenzáció. És az ő érdekérvényesítésük és érdekmegjelenítésük hangosabb és nagyobb, de belebújik abba a bőrbe, hogy a kisemberekért zokog, miközben a nagyjövedelműek védelmét akarja szolgálni.
Ezek figyelembevételével tisztelettel kérem a tisztelt Házat, hogy a három javaslatot - az áfá-t, az áfa-kompenzációt és a pótköltségvetést - az itt elhangzottak figyelembevételével minél nagyobb számban szíveskedjék támogatni, hogy ezzel valóban kezdetét vegye az a program, amely 1994-re az ott testet öltő költségvetési számokban is az ország felemelkedését és a gazdasági növekedés végre-valahára való megindítását szolgálja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a jobb oldalon és középen.)
(18.00)
Határozathozatal
